2013. november 29. – Változó környezet, alkalmazkodó erdőtakaró
címmel rendeztek ünnepi tudományos ülést a Magyar Tudományos Akadémián,
2013. november 26-án.
Az ünnepeltet és a megjelenteket Faragó Sándor köszöntötte.
A NymE rektora elmondta, hogy ebből az alkalomból Mátyás Csaba akadémikus „szakmai tejtestvérei” és tanítványai lesznek az előadók.
A következő méltató Németh Tamás, az akadémia főtitkára volt. Elmondta, hogy azonos gondolatkörben dolgoznak mindketten, az ökológia, a klíma a talaj, a természeti erőforrások terén. Kiemelte, hogy a kutatásnak és az oktatásnak nemzetközi kapcsolatrendszerre van szüksége. Csak egy ilyen bázison lehet sikeres. Mindehhez alkalmas személyiség kell.
Fontosak a határterületek is, és ebben Mátyás Csaba különösen erős, a határok feloldásának képességében. Ugyanis a tudományterületek elhatárolódása már az ókorban elkezdődött. S ez napjainkban sincs másként, hisz’ az MTA is rendkívül strukturált, osztályok, bizottságok, albizottságok alkotják. Ez jó is, meg nem is. Hangsúlyozta, hogy Mátyás Csaba iskolateremtő személyiség.
Megemlítette, hogy a agrárkutatás korfája nem kifejezetten jó, a kutatók átlagéletkora 65 év. Az oktatásról annyit jegyzett meg, hogy amíg hazánkban nem vezették be a bolognai rendszert, addig az a rendszer jól működött.
Faragó Sándor Mátyás Csaba munkásságának hat hozadékát emelte ki:
- a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás genetikai képesség;
- a stabilitás és plaszticitás vonatkozásai
- a kísérleti szituációk
- a szárazsági határ felismerése
- a spontán alkalmazkodás nem elégséges, ezért aktívan be kell avatkozni
- fontosak a marginális hatások
A konferencia első előadója prof. Ladislav Paule, a Zólyomi Műszaki Egyetem tanára volt, aki a prof. Dusán Gömöryvel végzett közös kutatásukról számolt be Climatic adaptation patterns of forest trees: how can provenance research contribute (Erdei fafajok klimatikus alkalmazkodása: mit tanulhatunk a származási kísérletekből) címmel.
A professzor kifejtette, hogy a származási kísérletek jó alapot szolgáltatnak az evolúciós kutatásokhoz, ezen keresztül a klimatikus adaptáció vizsgálatához. Eredményeik közvetlenül felhasználhatók az erdészeti gyakorlatban, amelyre kiváló példa a bükk nemzetközi származási kísérlete.
A kelet-nyugati (kontinentális) klimatikus gradiens mentén az adaptív tulajdonságok változása figyelhető meg például a vegetatív fenológia tekintetében. A viselkedési különbségek sok esetben ellentétes kölcsönhatások közt alakulnak ki, mint amilyen a fagyrezisztencia (kései fakadás) és a vegetációs idő hossza közötti csereviszony (trade-off).
A kísérleti helyszíneken mért növekedési és megmaradási eredmények alapján a különböző bükk származások klimatikus optimuma a szerzők szerint megegyezik. A feltételezetten hiányos differenciáltság valószínűleg összefügg a fenotipusos stabilitással (a fenotípusosan megjelenő bélyegek, például a növekedési erély környezeti feltételek változásától
aránylag független fenntartása), az evolúciós értelemben rendelkezésre álló rövid idővel, vagy a növekedési folyamatokat meghatározó epigenetikai folyamatokkal (az öröklött génkészlet megváltozása bizonyos külső hatások következtében, amely átörökítődhet).
A további származási kísérletek során figyelemmel kell lenni a fiziológiai tulajdonságokra is, és a kapott eredményeket a molekuláris genetika, a genomika eredményeivel együtt kell értékelni, hogy képesek legyünk megfejteni a klimatikus alkalmazkodás konkrét genetikai alapjait, hátterét.
Ismét külföldi kutató következett, dr. Monika Konnert, igazgató (ASP - Bajor Állami Szaporítóanyag Hivatal, Teisendorf, Németország) aki Walderneuerung im Klimawandel (Az erdőfelújítás kihívásai változó klímában) címmel tartotta meg előadását.
A folyamatosan emelkedő hőmérséklet és a változó csapadékmintázatok által jelzett klímaváltozás realitása felett nem lehet elsiklani. Erdőállományaink a faegyedek és a populációk szintjén ugyan jelentős alkalmazkodási képességgel rendelkeznek, mégis erősen érintettek, főleg peremhelyzetben, Európa melegebb éghajlatú területein.
Erdeink esetében a gyenge pontot a felújítás jelenti a hosszú távú stabilitás és produktivitás szempontjából. A felújítás időszakában az alkalmazkodási folyamatok az ember által aktívan alakíthatók és célzottan támogathatók.
Természetes felújítás esetén az őshonos, helyi genetikai állomány örökítődik át a következő generációra. A természetes felújítás a klímaváltozás esetén is opció lehet, ha feltételezhető, hogy az adott fafaj az esetleges további felmelegedés során sem veszít a produktivitásából és nem éri el ökológiai tűréshatárát.
A genetikai sokféleség, mint az alkalmazkodóképesség alapvető feltétele csak kis területű felújításokkal és hosszú felújítási periódusokkal biztosítható generációkon át. A különösen értékes tulajdonságú fákat csak azután szabad kivágni, ha a természetes újulat a kívánt mértékben már jelen van. A természetes felújulással összekötött természetes szelekció a populáció méretének erőteljes csökkenéséhez vezet, egyben bizonyos esélyt ad az őshonos populációnak az éghajlatváltozáshoz való fokozatos alkalmazkodásra.
Mesterséges felújítás során az adott génkészletű szaporítóanyag egy új helyszínre kerül. A mesterséges felújítás az erdők klímaváltozáshoz való alkalmazkodása elősegítésének egyik lehetősége, mivel a természetes migráció nagyon lassú folyamatát támogatja, illetve gyorsítja fel. A megfelelő szaporítóanyag kiválasztása azonban nagyon nehéz, mert az aktuális teljesítőképességet éppúgy figyelembe kell venni, mint a hosszú távú alkalmazkodóképesség fenntartását. A származási kísérletekből kapott tudományos eredmények különösen fontosak a kiválasztásnál.
A származási kísérletek folytatása és intenzívebbé tétele az éghajlatváltozás hatásai tükrében feltétlenül szükséges, mert csak ilyen kísérletekből lehet a populációk viselkedését a prognosztizált körülmények között levezetni. A különböző származások transzfere azonban korlátos is lehet, például extrém események (késői fagy) veszélye, vagy a helyi génkészlet megóvása érdekében hatályos intézkedések miatt.
Prof. dr. Mátyás Csaba érdeme a származási kísérletek jelentőségének felismerése a klímaváltozás kapcsán. A kísérleti eredmények kiértékelésében és ezek gyakorlati átültetésében is az elsők között mutatott irányt.
A mesterséges felújítás éppen a klímaváltozás miatt igényel nagyon szigorú ellenőrzést. Elengedhetetlen az erdészeti szaporítóanyagok összes előállítási lépésének pontos dokumentációja, annak érdekében, hogy az engedély nélküli behozatalt megakadályozzuk. Ebben a kérdésben szigorú nemzeti és az európai jogi szabályozás szükséges. Ezzel ellentétben, más pontokon, mint például a származási körzetek kijelölése, a szabályozás újragondolása szükséges, egy országhatároktól független megoldás érdekében.
Természetesen nem egyszerű a klímaváltozás okán az erdőtulajdonosokat és a döntéshozókat az eddig járatlan utak bejárásának szükségességéről meggyőzni. De, ha az erdeinknek esélyt akarunk adni az alkalmazkodásra, akkor ezt az utat kell járnunk. (z)