2013. november 30. – Változó környezet, alkalmazkodó erdőtakaró címmel rendeztek ünnepi tudományos ülést a Magyar Tudományos Akadémián, 2013. november 26-án. Az ülés következő előadója Borhidi Attila, az MTA rendes tagja (PTE), aki Gondolatok a jövő erdőiről és az erdők jövőjéről címmel tartott előadást. Elöljáróban elmondta, hogy a 2009. évi erdőtörvényről nem fog beszélni.
Majd föltette a kérdést, hogy mihez is járulnak hozzá az erdők. Leszögezte, hogy hazánkban természetes erdő nincs, ugyanakkor erdőnek azt nevezzük, ahova az emberek kirándulni járnak. Ezzel szemben a faültetvény olyan, mint a kukoricás, csak nagyobb léptékű.
Az erdők védelméről elmondta, hogy például az erdőrezervátum programmal, a természetszerű erdők természetes erdőkké alakításával, magterület és védőzónák kialakításával kell eljárnunk. Megemlítette, hogy a védőzóna sok esetben kísérleti területté alakul.
Az Alföld jövőjével kapcsolatban kifejtette, hogy el kell dönteni, erdősítést vagy fásítást hajtunk végre.
Megemlítette, hogy az ERTI-ben feldolgozták a lehetséges erdőtelepítések területeit.
Ugyanakkor az erdeink fele természetszerű, a másik fele nem őshonos fafajból áll.
Felvetődik a kérdés, hogy a honos fafaj monokultúrája valódi erdőnek tekinthető-e.
Fontos jelenség, amire nem figyelünk, a csökkenő fajtelítettség. Az afrikai hegyi esőerdőkben nyolc szintet lehet megkülönböztetni, és 202 faj írható le.
Napjainkban a kerti egzóták és díszcserjék szökevényekké és gyomokká válnak. Ezek egy részét haszonfaként hozták be, és kiszorítják a honos fafajokat.
Már most megfigyelhető az éghajlati és vegetációs zónák eltolódása, az erdős-sztyepp előre törése.
A következmények: gyomosodás, aszálykárok, gyúlékonyság, rovar- és egyéb károk, végül az ökoszisztéma felborulása.
Változások figyelhetők meg a második szintben és az újulatban is.
Kérdés, hogy lehetséges-e a megelőzés stratégiája?
Leszögezte, hogy az erdő a legfontosabb természeti objektum, ahol a jövő generáció megtanulhatja a természet működését.
A várható szcenáriókkal kapcsolatban kijelentette, hogy meg kell kezdeni a célszerű fafajcserék előkészítését.
A csere DK felől, a Balkán irányából várható, magyar tölgy, keleti bükk, és a ligeterdőkben a platán is.
Az éghajlatváltozást, mint a végzetet emlegette, és utalt az ültetvényekre, ahol hiányzik a madárfütty.
Őt követte Borovics Attila PhD, főigazgató (ERTI) és Mátyás Csaba, az MTA rendes tagja, Szemünk előtt zajló evolúció című előadása.
A főigazgató leszögezte, hogy az evolúció nem egy távoli jelenség, hanem egy velünk élő folyamat. A törvényszerűségeit meg kell értenünk ahhoz, hogy a jelenre és a jövőre vonatkozó ésszerű döntéseket hozzunk. Ez a nem éppen dinamikus kép a neveltetésünkből és a kultúránkból adódik. Sokan szeretnék a jelenlévő világot egyfajta „múzeumként” berendezni, holott a világ rendkívül gyorsan – sokszor az ember által indukáltan – változó.
Mi azt a megközelítést választjuk – hangsúlyozta a főigazgató –, mely szerint vannak véletlenszerű változatosságok, mintázatok, s ezt elsősorban a fajon belüli genetikai diverzitásnak tekintjük. Azt gondoljuk, hogy ez a változás időben is változik. Az evoluciós folyamatot a fajok populációinak időbeli változásaiként foghatjuk fel.
Ezt követően az előadó más élőlények populációiból hozott fel példákat: kutyák, galambok tenyésztéséből.
Példaként említette, hogy a burgonyabogár örökítő anyagai a nemzedékek során megváltoztak.
A nemesnyarak esetében, pedig szétesik a rezisztencia. Többek között az I214-es nyár permetezés nélkül 8-10 éves korában tönkremegy. „Fegyverkezési versenyben vagyunk a kórokozókkal” – hangsúlyozta az előadó.
A fák tulajdonságait tekintve a nagy méretű, magasra növő egyedek vannak előnyben, és a hosszú életciklus ugyanígy fontos, mert az extrém időszakokat képesek túlélni.
Hasonlóan fontos a kései (ez egyfajta szelekciós nyomás eredménye) és a ritka, tömeges terméshozatal.
A felújulás terén megfigyelhető az erdei fafajoknál az óriási magfelesleg. Ennek is meghatározó jelentősége van a fák evolúciós stratégiájában.
A fás növények esetében a genetikai változatosság sokszorosa a többi fajhoz képest.
Mit tanulhatunk például a tölgyek eddigi evolúciójából? – tette föl a kérdést a főigazgató.
Többek között a gyors vándorlási képességet, a kiterjedt átkereszteződést és a gyors szelekciós és alkalmazkodó képességet.
A migráció sebessége csak néhány km évszázadonként. Annak ellenére, hogy a természetes folyamatokat még ma is nyomon lehet követni, emberi segítség nélkül nem valósítható meg a jövőben.
A jelenlegi események követéséhez 200-300 km/évszázad sebesség volna szükséges. De ekkor sem volna biztos a jelenlegi mesterséges terepakadályok miatt. Tehát mindenképpen szükséges a tudatos emberi beavatkozás.
A felújítási módszerek és a szelekció is befolyásolja néhány évtized alatt a populációkat.
Az előadó esettanulmányok alapján két fontos tényezőre hívta fel a figyelmet: a tölgy fajokon belüli átporzásra, és a tölgy vegetatív szaporodására.
Magyarország síkvidéki részei a szárazsági határon terülnek el, s ez az adottság különleges helyzetet biztosít számunkra.
Az élőhely és a genetikai adottságok elemzése alapján megállapították, hogy kedvezőtlen körülmények között a genetikai változatosság csökken.
Javaslatai: optimális termőhelyen álló, rendkívül változatos populációkra kell törekedni, segíteni kell az északi irányú migrációt.
El fogunk jutni oda, hogy makkot kell importálnunk D, DK-ről a migráció gyorsítása érdekében. Ehhez azonban föl kell tárni, meg kell ismerni és megérteni az alkalmazkodási folyamatokat – zárta mondandóját a főigazgató. (z)