ForestPress fotók
2013. december 1. - Változó környezet, alkalmazkodó erdőtakaró címmel rendeztek ünnepi tudományos ülést a Magyar Tudományos Akadémián, 2013. november 26-án. A következő előadó prof. Bartholy Judit, az MTA doktora (ELTE), aki Legfrissebb eredmények a várható klimatikus tendenciákról címmel tartott előadást.
A professzor asszony ezúttal a külföldi kutatási eredményekről, a több mint 1800 oldalt kitevő legfrissebb IPCC jelentésről számolt be.
Eddig a jelentésnek csupán az első kötete jelent meg. Az első változathoz 54 ezer hozzászólás érkezett, melyekre egyenként reagált a szerkesztőbizottság.
A jelentés legfontosabb eredménye a bizonytalanságok csökkentése. Továbbá arra törekedtek, hogy a felhasználók számára a még meglévő bizonytalanságokat számszerűsítsék. Erős része a tanulmánynak a bioszférára és az óceánokra vonatkozó fejezet.
A légkörrel kapcsolatos adatokról elmondta, hogy először 1852-ben jelent meg az a gondolat, hogy a földi légkörnek melegednie kell a sok üvegházhatású gázkibocsátás miatt.
Az adatok szerint az elmúlt 800.000 évben soha nem volt ilyen magas CO2 koncentrációja a légkörnek.
Az utolsó hat évben (2005-2011) az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja határozottan növekedett.
100 százalékos bizonyossággal állítható, hogy a XIX. század vége óta a globális átlaghőmérséklet emelkedett. Minden évtized átlaga magasabb volt, mint a megelőző három évtized átlaga.
A XXI. század első évtizede volt a legmelegebb évtized a műszeres megfigyelések kezdete óta. Bár a növekedés emelkedésének a mértéke egy kicsit visszaesett.
Valószínűtlen, hogy a városi hőszigethatás és a földhasználat-változás együttesen több mint 10 százalékét adnák a mért emelkedési trendnek.
Az előadó ezt azért tartotta fontosnak hangsúlyozni, mert a klímaszkeptikusok részéről ez szokott érvként elhangzani.
Összességében a globális melegedés mértéke az elmúlt 111 éves időszakban meghaladta a 0,9 C fokot.
Az elmúlt időszakban megkérdeztek több ezer klímakutatót, akik 97 százaléka elfogadta az antropogén eredetű üvegházgáz-hatás miatti globális melegedést.
Ugyanakkor nincs számottevő hatásuk a vulkánkitöréseknek és a Nap-tevékenységnek.
Az előadó elmondta, az előrejelzések között látható, hogy a jelenleg húszévente előforduló napi hőmérsékleti maximumok a század közepén már 2-10 évente, a század végén pedig 1-6 évente fordulhatnak elő.
A jelenleg húszévente előforduló nagy napi csapadékmennyiség a század közepén 10-15 évente, a század végére 8-16 évente fordulnak elő. Ugyanakkor az aszályhajlandóság is növekedni fog a térségünkben.
A 2C fokos visszafordíthatatlansági küszöbérték megtartásához 64 százalékos kibocsátás-csökkentést kellene elérni. Emlékeztetőül, a Kiotói Egyezmény csak 5,6 százalékot írt elő, s azt sem sikerült teljesíteni.
Kevéssé ismert, hogy a légkörben összegyűlő hőenergia csak a 10 százalékát teszi ki az összesnek, ami az üvegházhatású gázkibocsátás során keletkezik, a többit „nagyon készségesen” az óceánok elnyelik. Ennek következtében azonban az óceánok 700 méteres mélységéig kimutatható a melegedés. Növekszik az óceánok sótartalma is. Ami a jégvilágot illeti, mind a sarkok, mind a gleccserek jéggel borított területe csökken.
Az eddigi trendek alapján a század végére a globális melegedés meghaladja a két C fokot. Ezzel együtt az aszály és az árvízhajlam is növekedni fog. (z)