ForestPress fotók
2013. december 2. - Változó környezet, alkalmazkodó erdőtakaró címmel rendeztek ünnepi tudományos ülést a Magyar Tudományos Akadémián, 2013. november 26-án. A következő téma kidolgozói Bordács Sándor kandidátus, Bach István kandidátus, Gabnai Ernő, Pintér Beáta (NEBIH). Az előadás címe: Az erdészeti génmegőrzés és szaporítóanyag-gazdálkodás szerepe a változó környezeti feltételek között.
A genetikához kapcsolódó jogi és szervezeti alapokat áttekintve megállapította az előadó, hogy rendelkezésre áll egy törvény és két végrehajtási rendelet, amelyben a genetikai erőforrások és a szaporítóanyag témája megtalálható. Megjegyezte, hogy az erdőtörvényt szándékosan nem tüntette föl, mivel abban nincs erről szó. 1996 óta működik egy szakértői csoport, a NÉBIH Génbank erdészeti munkabizottsága, amely aktív tevékenységet folytat.
Bordács Sándor a genetikai erőforrások szerepét egy 101 éve Szlavóniában kivágott tölgyről készített fotóval illusztrálta.
A klimatikus körülmények megváltozásával a zónahatárok is megváltoznak, és ez által az erdőgazdálkodásban igény keletkezik megfelelő szaporítóanyagra.
Ehhez kapcsolódóan megjegyezte, hogy hazánkban nincs például bejegyzett molyhos tölgy szaporítóanyag forrás.
A források biztosítására megoldásként kínálkozik a meglévő adottságok megőrzése, fejlesztése, a nemesítés, valamint új genetikai erőforrások bevonása.
Hangsúlyozta, hogy a genetikai erőforrással hazánkban egyelőre még nem foglalkoznak a fontosságának megfelelően, holott a IUFRO vagy a FAO már évtizedek óta gondozza ezt a témát. Ez év végére várható a FAO kiadásában egy jelentés a Föld erdészeti genetikai erőforrásairól.
Ez tartalmazza a FAO tagállamok országjelentéseit, valamint kilenc tematikus tanulmányt. A jelentés összefoglalója stratégiát is meghatároz a jövőre nézve. A FAO vonalvezetése mellett készültek el a jelentések.
A magyarországi országjelentés 2012-ben készült el, és az Erdészettudományi Közlemények 2013. 3/1. számában – rövidítve – már megjelent.
Az előadó kifejtette, hogy fafajainkról a genetikai információk eléggé szegényesek. A tényleges, molekuláris szintű genetikai ismereteink is nagyon szűkösek. Ebből következően sok feladat vár a tudományterület művelőire.
A szakember szerint a társadalmi kapcsolatok terén is jelentős hiátusok mutatkoznak. Ez részben az oktatást érinti, részben a genetikai erőforrások által nyújtott javak és szolgáltatások bemutatása a lakosság számára fontos feladat – fogalmazott Bordács Sándor.
Ezzel összefüggésben egy mini-tartalomelemzést mutatott be arról, hogy hol nem szerepel a genetikai erőforrás kifejezés. Többek között – amint fentebb már utalt rá – nem szerepel a 2009. évi Erdőtörvényben, a 2004. évi Erdőprogramban. Annak ellenére ez a helyzet, hogy másfél évtizede elkészültek a Nemzeti Erdészeti Génmegőrzési Stratégia alapelvei. Elfogadott stratégiája azonban még a mai napig nincsen. Ennél is súlyosabb, hogy eleddig nem készült cselekvési program a klímaváltozásra.
A jövőre nézve hangsúlyozta, hogy a szakembereknek kell segíteniük a természetet, a megfelelő megoldás megtalálásában.
Ennek egyik lehetősége az új fafajok meghonosítása, amivel kapcsolatban erősen megoszlanak a vélemények.
Vannak, akik a „portfolió” módszert javasolják, amely azt jelenti, hogy bizonyos nagy elterjedési területtel rendelkező fafaj esetében egy erdősítés során az egész areát képviselő, reprezentatív génkészlettel kell az erdősítést megvalósítani. Észak-Amerikában ez a módszer bevált, Európában kevésbé tűnik ígéretesnek.
Egy másik, sokkal biztatóbb megoldás az új származások fokozatos adaptációja.
Az előadó a nyitó képpel zárta előadását, azzal a biztatással, hogy a szlavón tölgyet, mint genetikai erőforrást a jövőben az erdőgazdálkodásban kiterjedtebben kellene alkalmazni. (z)