2014. április 8. - Az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztálya a NymE Erdőmérnöki, valamint a Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar vendégszeretetét élvezhette 2014. március 26-27-ikén, Sopronban.
A Ligneum előadó termében folytatott tanácskozás programja keretében Alpár Tibor, a Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar dékánjának tájékoztatóját hallgattuk meg.
Az előadó emlékeztetett az egykori faipari kar létrejöttének körülményeire: az akkori Erdőmérnöki Főiskola szeretett volna egyetemmé válni, és ehhez kellett a két kar. A piac igényelte a faipari szakemberképzést, s a már csírájában meglévő képzést erősítették meg azáltal, hogy 1952-ben megalapították a Faipari Mérnöki Kart. Így jöhetett létre az Erdészeti és Faipari Egyetem.
A körülmények és a kor követelményei kényszerítették a kar vezetését, hogy nyissanak más irányú képzések felé. Az oktatási törvény pedig bizonyos hallgatói létszámhoz köti egy kar létezését.
A képzésben résztvevők 20 százaléka ma az Alkalmazott Művészeti Intézet hallgatója. A műszaki szakokon többek között informatikusokat, műszaki menedzsereket, mechatronikai mérnököket képeznek.
A művészeti képzésen belül ipari formatervezőket, tervező grafikusokat, építőművészeket képeznek.
A papíripari mérnökképzés jelenleg csak kis létszámban folyik, mert a papírgyártás leépült hazánkban.
Sajnálattal állapította meg a dékán, hogy át kellett állniuk a bolognai folyamaton belül a több lépcsős képzésre.
A hagyományos faipari képzés az összlétszám 25 százalékét teszi ki.
A kar létszáma mintegy 900 hallgató, és a legnépesebb még ma is a faipari szak. Ezt követi a mechatronika szak.
A névváltoztatás éveken át folyó gondolkodás során dőlt el, a faipari kar elnevezés már nem tudta jelezni a karon folyó kiterjedt oktatási tartalmat.
Simonyi Károlyra pedig az általa itt töltött négy év alapján esett a választás.
A tavaly októberben volt egy ünnepélyes megemlékezés, számos sajtómegjelenéssel, és ebben az évben, június 27-én az évzáró alkalmával nagyszabású rendezvénnyel, konferenciával igyekeznek emlékezetessé tenni a névadást.
A felvételi ponthatár tavaly 240 pont volt, 2014-ben 260 lesz. Megjegyezte, hogy a végzős középiskolások inkább a fővárost célozzák meg, ha műszaki képzést választanak. Kivételt a faipari képzés jelent, amely egyedül itt van.
A dékán elmondta, hogy komoly kampánytevékenységet folytatnak a beiskolázás érdekében, járják a középiskolákat, nyílt napokat és versenyeket szerveznek, a Kutatók Éjszakáját megtartják. Többek között itt rendezik meg az Országos Asztalosipari Verseny döntőjét is.
Kifejtette, hogy a kutatóközpont épületét nem éppen ilyennek álmodták meg, hisz’ a fenntarthatósági és megújuló energiai elképzeléseikből nem igen valósultak meg. Megjegyezte, hogy a gazdasági válság a faipart alaposan megtizedelte, a megrendeléseket biztosító ipari háttér gyakorlatilag összeomlott.
A költségvetésük 60 százalékát maguknak kell előteremteniük. A dékán ecsetelte az oktatók tanítási és kutatói leterheltségének és finanszírozási lehetőségeinek anomáliát is.
Biztatónak mondta az egyéb iparágakban (pl. az autógyártásban) kiépülő kapcsolataikat.
Kiemelkedőnek ítélte azokat a kutatási irányokat, amelyek teljesen innovatívoknak számítanak, többek között a nanotechnológiában, antibakteriális anyagok fejlesztésében, áramtermelő papír kidolgozásában, víztisztító rendszer kialakításában.
Komoly együttműködésről számolt be az ERTI-vel és egyes erdőgazdaságokkal informatikai területen.
Fontos tényezőnek tekinti a szemléletformálást azok körében is, akik – bár innen kerülnek ki – de egészen más iparágban fognak tevékenykedni.
E sorok írója fölvetette, hogy miként kezelik ezt a szakmai sokféleséget?
A dékán szerint ennek előnyei és hátrányai egyaránt vannak. A különböző projekteken belül például számos szak hallgatói dolgoznak együtt, ahol megismerik egymás szakmai területeit, kompetenciáit.
Olyan terveket is formálnak, hogy a több városban székelő campusok szakjainak azonos tantárgyait interaktív videó konferencia keretében oktatnák. (z)