2014. május 21. – Hófehér szkafanderben veszik föl a küzdelmet a bálványfa ellen
A Győr-Moson-Sopron megyei Bőny határában, a településtől ÉNy-ra elterülő akácos erdőtömbben került sor a bemutatóra.
A Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt 133,8 millió Ft EU-s támogatást nyert 2013 októberében a bálványfa terjedésének megakadályozására a társaság területén. Az utófinanszírozású projekt 2015 májusában ér majd véget. A bálványfát 681,33 hektár területen fogják irtani.
Orbán Tibor vezérigazgató elmondta, hogy a KAEG ZRT mindent megtesz azért, hogy a környezet- és természetvédelmi előírásokat betartsa. Ennek a szemléletnek a gyakorlati megvalósítása zajlik a bőnyi erdőrészletben. Ezen túl további négy községhatárban folyt a vegyszeres kezelés. A munka során olyan tapasztalatokra tettek szert, amiket másoknak is rendelkezésre bocsáthatnak.
Limp Tibor, a Győri Erdészet igazgatója elöljáróban arról tájékoztatott, hogy az erdészet 8200 hektáron gazdálkodik, amelyből 4500 hektár a Kisalföldi homok erdőgazdasági tájon fekszik, a többi a Duna árterében. A bálványfa emberemlékezet óta jelen van a területen, de a robbanásszerű területfoglalása a 90-es évek második felére tehető. A leginkább fertőzöttek a bőnyi és a gönyűi erdőtömbök.
Látva az agresszív terjeszkedést, az erdészek is „kardot rántottak”. A gyakorlatban tapasztalhatták, hogy nagyon nehéz az ellene való küzdelem, nagyon erőteljesen növekszik, elnyomja a környezetében a többi növényt és szinte lehetetlen fizikai módszerekkel irtani. A tizenöt éves küzdelmüknek annyi az eredménye, hogy újabb erdőrészleteket nem hódított meg. Kisebb területeken sikerült kiirtani, de az említett két erdőtömbben nem. Ugyanakkor ezek az erdők természetvédelmi területek. Kockázatot jelent viszont, hogy a társaság kezelésében álló erdőtömböket más tulajdonban lévő, szintén fertőzött erdőterületek veszik körül. Annak a veszélyével fognak tehát együtt élni a jövőben, hogy ezekről a területekről visszafertőződhet az erdő.
Iványi Ákos projektvezető arról beszélt, hogy miért is kell küzdeni az 1750 körül Európába került bálványfa ellen. A kezdetben díszfaként ültetett fafaj kedvezőtlen tulajdonságai csak később derültek ki. Ez a pionír jellegű faj a gyors terjeszkedésre „rendezkedett be”. Rendkívül gyors növekedésű, évente 1 m-t, de sarjról 2 m-t is képes növekedni. Hamar termőre fordul, 8-10 éves korában már bőségesen terem. A szárnyas termése jól terjed, de a víz is terjeszti.
Sarjról is nagyon hatásosan újul. A gyökere allelopatikus anyagot bocsát ki, amely más növények létét gátolja. Két „gyengéje” van: fényigényes és melegkedvelő. Emiatt jól záródott állományokba nem tud beférkőzni, és a kora őszi fagyok megviselik, továbbá a magasabb fekvésű, hegyvidéki erdőkben sem tud gyökeret verni.
Az őshonos fafajokból álló erdőket degradálja, csökkent értékűvé teszi mind ökológia, mind turisztikai és gazdasági szempontból.
A 681 hektár terület nem mind védett, de bevontak a védekezésbe szomszédos, esetleg visszafertőző területeket is.
Már most számolnak azzal, hogy a vegyszeres kezelés ellenére később is vissza kell térni ezekbe az erdőkbe, hogy az irtás végleges és sikeres legyen. Ebből adódik a teljes számított munkaterület, amely így összesen várhatóan 1766 hektár.
Kocsis Gábor, aki a munkálatok terepi vezetője, arról tájékoztatott, hogy 22 hektárt előzetesen mechanikai módszerekkel kellett megtisztítani.
Ezen a területen a bálványfa újulat olyan sűrű volt, hogy ez a módser kínálkozott célravezetőnek. A később sűrűn felverődött gyökér- és tuskósarjakat pedig a közeljövőben permetezéssel fogadják. A továbbiakban még számítani kell a magok tömeges kelésére is, ezek hajtásait második lépcsőben fogják permetezni.
A fennmaradó nagyobb területen ecseteléssel és injektálással végzik a beavatkozást. A vékonyabb egyedek – egy-két éves sarjak – kérgét vegyszeres ecsettel lekenik, a vastagabb törzsekbe pedig furatokon át juttatják be a vegyszert.
A tavaly ősszel végzett kenések eredménye a bemutató területen jól megfigyelhető, az egyéves hajtások elszáradtak, könnyen törnek és megjelentek rajtuk a lebontó gombák. A területen nem látható újrasarjadzás sem. A kezelés őszi időzítését jól választották meg, a fa olyankor szállítja a tápanyagot – vele együtt a vegyszert is – a gyökérzetbe.
A kenést mintegy húszfős, fehér szkafanderbe öltözött brigád, csatárláncba fejlődve végzi. Az egészen vékony, ujjnyi sarjat elég csak egy oldalon megkenni, de a vastagabbakat körbe kell kenni.
Egy másik brigád a vastagabb törzsek palástján akkumulátoros kéziszerszámmal furatokat készít, ezekbe injektálják egy általuk konstruált műanyagcsöves palackból a vegyszert.
A harmadik személy pedig szigetelő anyagot nyom a furatba a párolgás megakadályozására.
Mind a kenésnél, mind a permetezésnél a glifozát totális gyomirtó vegyszert alkalmazzák, amely a talajra csöppenve hamar lebomlik.
A tapasztalataik szerint az injektálás az év bármely szakában sarjadzásmentes eredményt biztosít. A kezelés követő harmadik héten a fák elpusztultak.
Iványi Ákos hozzáfűzte, hogy a védett terület ellenére a természetvédelmi hatóság hozzájárult a vegyszeres beavatkozáshoz, tekintettel a bálványfa tulajdonságaira, életképességére.
A területen meglehetősen ellentmondásos a helyzet, mert a hazai fafajok közül a szürkenyár, valamint elegyfaként a mezei juhar és a nyír jöhet számításba. A bálványfa helyett ültetendő fafajként akáccal, amely erre az élőhelyre „predesztinált”, a védett státusz miatt nem számolhatnak.
Pozsgay Gábor kerületvezető erdész az egykor közbirtokossági és magántulajdonban lévő erdő történetébe avatott be. A II. világháború idején a környékbeli lakosság kivágta ezt az akácost is tüzelőnek. Ez volt az első „sarjaztatás”. Azt követően 1978-ban termelték le az állományt. A következő sarj rossz minősége miatt 1981-ben a területet késes hengerrel leaprították. Ezután előkészítették a talajt, és így már jól sarjazhatott, s ’85-ben befejezett erdősítésként átvették. Ezt még egy tisztítás követte, majd 2012-ben volt törzskiválasztó gyérítés a területen. (zé)