2014. június 22. - A Budapesti Erdőgazdaság Zrt tizenhat dévai gyermeket látott vendégül egy hétre
Néhány évvel ezelőtt az Országos Erdészeti Egyesület Erdők a közjóért szakosztálya erdélyi útja során meglátogatta Déván a Böjte Csaba ferences szerzetes által alapított gyermekotthont.
Nyár lévén, az intézmény kongott az ürességtől, az aprónép nyaralt erre-arra. De az alapító dolgozott, és szakított időt arra, hogy találkozzék velünk.
Amikor megérkeztünk a forgatócsoporttal a társaság Buják-Bokor, Szilos vendégházához, a gyerekek némi unalommal az arcukon hallgatták Major Koppány vadászati ágazatvezető előadását az íj rejtelmeiről, a honfoglaló magyarok íjkészítési technikájáról.
Talán még a lábukban érezték az előző napi egész napos budapesti városnézést, a Hősök terétől a Kossuth téren át a Vadasparkig és a Citadelláig bezárólag. A gyerekekben a lelket tartani és a rendet megtartani Gáspár Róbert dévai nevelő kapta feladatául.
Amint aztán felhangzott a fővadász felhívása, hogy az íjászathoz felsorakozni, az adrenalin majd kicsordult a fiatalok szemén-fülén. Nagy tülekedés kezdődött az első lövésekért.
A szigorú, de jóságos fővadász azonban hamar rendet vágott a lökdösődők között, s kialakult a sorrend.
Mindenki hét nyílvesszőt kapott, ezekből kellett eltalálnia a szép színes céltáblát, legjobb esetben a középső sárga kört.
Külön gond a jobb és balkezesek megkülönböztetése, hisz pont ellenkező a beállás, az íj megfogása, a megfelelő szem behunyása. Az íjat a markolatnál megfogni, kissé befelé megdönteni, a nyílvesszőt bepattintani az idegre, lazán két ujj közé fogva, a harmadik csak biztonság kedvéért marad ott, majd megfeszíteni a fül irányába, és lazán elengedni, mintha mi sem történt volna…
Nem kell tolni, rángatni és egyéb oda nem illő mozdulatot tenni. És az sem mindegy, hogy a vessző tollazata hogy’ fekszik. Persze könnyű ezt így leírni, de sokkal nehezebb a valóságban feszíteni, és egyben célozni is! Ez sokaknak nem ment egyből.
A kisebbek szem-kéz koordinációja még nem működik olyan olajozottan, mint a tizenéves nagyoké. A kicsik és a lányok kisebb íjjal próbálkoztak, a nagyok a felnőtteknek járó nagyobbal.
Közben persze percenként figyelmeztetni a csámborgókat, hogy jöjjenek ki a lőirányból, tessék hátra menni, de azért a nyílvesszőket kéretik begyűjteni a sorozat végén. Szerencsére ez a feladat a kisebbeknek külön örömet jelentett, már amennyire meg tudtak birkózni a vesszők eltávolításával a vastag céltáblaszivacsból.
Eközben a csapat másik része a légpuskás lövészetnél sorakozott. Ott Bányai Kálmán erdőgazdálkodási műszaki vezető volt a parancsnok, és magyarázta a tudnivalókat a három céltáblás lőtéren.
A disznó, a szarvas és az őz táblája nagyon gyakran pendült, jelezve a találatot.
A mester komoly díjakat tűzött ki az első három helyezett számára. Az első díj egy Casio karóra, a második díj 2000 Ft, a harmadik 1500 Ft. A verseny fej-fej mellett zajlott, többször is szétlövésre került sor, végül a helyezések így alakultak:
1. Pap Botond,
2. Gothar Róbert Krisztián,
3. Dobos Richárd,
4. Varga Mária Zita,
5. Tapu Krisztián Bogdán,
6. Pap Csongor.
Szí Benedek erdészeti igazgató örömmel nyugtázta az aprónép örömét, és biztatta a gyerekeket, hogy rövid idő múlva asztalhoz ülhetnek.
Délben Kispál Péter erdész megkongatta a képzeletbeli harangot, de nem kellett kétszer mondani senkinek, hogy kézmosás, ebéd.
A megérdemelt étkezést követően folytatódott a „kiképzés”, súlyosbítva a filmezés és fotózás izgalmával. A délután további részben szabadon választott focizás és/vagy kirándulás következett. Kispál Péter a közeli Kőasztalhoz kalauzolta a csapatot.
A Magyar Vadász forgatócsoportja pedig megénekeltette Varga Mária Zitát, aki nem csupán a fegyvert kezeli jól, hanem a hangjával is kitűnően bánik: megejtően szépen énekel népdalokat.
Időközben megérkezett Keresztes György vezérigazgató-helyettes, a nyaraltatás ötletgazdája is Nagy Szilvia újságíróval.
Keresztes György elmondta, tavaly jutott arra a gondolatra, hogy meg kellene hívni Böjte Csaba védenceit egy magyarországi nyaralásra. Az ötletet mások is támogatták, így a gondolatot tettek követték: egy összejövetelen találkozott Csaba testvérrel, aki megköszönte a felajánlást és kijelölte a kapcsolattartót.
A vezérigazgató-helyettes reményét fejezte ki, hogy a többi erdészeti társaság is követni fogja a kezdeményezésüket. A nyaralás a Nemzeti Összetartozás Bizottsága, a Budavári Önkormányzat és a Budakeszi Vadaspark támogatásával valósult meg.
A dévai gyerekek második csoportja július 13-án érkezik Süttőre, a társaság ottani vadászházába. (z.)