2014. augusztus 21. - Az Erdőhasználati és Erdőművelési Szakosztályok közös tátrai programja 2014. júniusában
A TANAP 1949-ben alakult. Az 1987-es, a Liptói-havasokat érintő bővítéssel területe eléri a 74 ezer hektárt, melynek közel fele magántulajdonban van. Az alapításkor egységes kezelésű nemzeti park 1995-ben különvált a (mi fogalmaink szerint) védelmi feladatokat ellátó nemzeti parkra, melynek központja Tátracsorbára (Tatranska Strba) került, míg az állami erdőket kezelő „Államerdészeti TANAP" LESYTANAP székhelye Tátralomnicon maradt. A LESYTANAP 11 erdészete kezeli a TANAP és a tőle keletre - a Dunajec mellett lévő, 1967-ben alapított -, 22 ezer hektár kiterjedésű Pienini Nemzeti Park (PIENAP) állami tulajdonú erdeit, illetve a Nemzeti Parkok infrastruktúráját (turistautak, utak, vízfolyások szabályozása, sípályák bérbeadása stb.). Részben költségvetésből, részben saját bevételeiből gazdálkodik. Az éves fakitermelés normál helyzetben mintegy 100 000 m3 körüli.
Bár csak a múlt században is számos szélkár érte a területet (1915, 1919, 1925, 1941, 1971, 1981), a 2004. november 19-e délutánján bekövetkezett viharkár minden addigit felülmúlt.
Az óránként 140 km/h-s széllökéseket is meghaladó (az erdőhatáron 230 km/h-s sebességet is mértek) orkán 5 órán át tartó tombolása a Nemzeti Park 12 600 hektáros területén tarolta le az erdőket. A helyzetet súlyosbította, hogy a gyors összetermelés helyett polémia zajlott a „hogyan továbbról".
Végül a nemzeti park a károsított terület 2/3-án engedte összetermelni az ott károsított faanyag 2/3-át, aminek eredményeként 600 ezer m3 faanyagot hagytak a helyszínen.
– A szlovák erdőtörvény öt korlátozási kategóriát állapít meg. A külön engedély nélkül bármi végezhető 1. kategóriától, a gyakorlatilag érintetlenül hagyandó 5. kategóriáig terjed a skála. Az 5. kategóriába tartozó erdőkben nem engedték, nem engedik meg a károsított faanyag összetermelését.
A 2005., 2007. évi aszály kifejezetten kedvezett a károsító szúfajok szaporodásának. A legnagyobb veszélyt jelentő betűző szúnak – a magashegységi klíma ellenére – átlagosan évi másfél generációja tud kifejlődni. Ez várhatóan megpecsételi a szélviharokat túlélt lucok sorsát. Napjainkra a szú elérte az erdőhatárt. Évi 60 ezer m3 faanyag válik a szú áldozatává.
Az már szinte a végkifejlet, hogy a 2014. május 15-én lecsapó szélvihar a még megmaradt, de kiritkult, kiszáradt erdőket tovább tizedelte.
A 2004. évi szélkárok után a sajtóban megjelent hírek még az erdészeket okolták az egykorú és nem eléggé elegyes erdők kialakításáért, de ma már az érintettek is elismerik, hogy az erdőképet leginkább a korábbi szélkárok alakították. Éppen az időről időre jelentkező károsítások miatt nem tudnak ezek az erdők a klimax állapotába kerülni. Jelenleg a nemzeti park erdeinek csupán 3 százaléka őserdő jellegű.
A magánerdő tulajdonosokat az össze nem termelt, össze nem termelhető faanyag után részben kártalanították, de az összetermelés elmaradása miatti szúinvázió kártétele után már nem. A nemzetgazdaságot és a magánerdőket ért károk kapcsán jelenleg is folyik még a per a 2004-ben hivatalban lévő, természetvédelemért felelős miniszter ellen.
Felmerül a kérdés, megengedheti-e Szlovákia nemzetgazdasága, hogy ilyen nagy mennyiségű természeti erőforrás hasznosításáról lemondjon. A természetes folyamatokat ismerő ökológusoknak és erdészeknek tudniuk kellett, hogy a fenyveseket ért ilyen mértékű kalamitást szúkárosítás fog követni, amit a természet csak nagyterületű erdőtüzekkel tud megállítani. – Ezért is egykorúak nagy területen a fenyves őserdők.
Súlyos felelősség hárul a szakemberekre, hogy a döntéshozókat megfelelő és teljes körű információkkal lássák el annak érdekében, hogy valóban felelős döntések szülessenek.
Garamszegi István - Urbán Pál