2014. szeptember 7. – Az erdőgazdálkodás hazánk egyik fő kitörési pontja lehet.
Többszörösen jelképes helyet választottak a magánerdő-gazdálkodók a jubileum ünnepléséhez. A nemzet leginkább emblematikus terén, történelmi helyszínén és a Földművelésügyi Minisztérium harmadik emeletén elhelyezkedő erdészeti irodák ablakai alatt állították fel az ünnep kellékeit és a színpadot.
A Magyar Vadászkamara Vadászkürt Együttese fanfárját követően Sárvári János ügyvezető elnök köszöntötte a megjelenteket. Hangsúlyozta, hogy a magyar magánerdő tulajdonosok sokan vannak, és egyre többen lesznek. Várhatóan a hazai erdők fele magánkézben lesz. Kiemelte, hogy a magánerdő-gazdálkodás sok munkahelyet teremt és fenn is tart. Felhívta a figyelmet, az előtérben kialakított bemutatóra, ami őshonos tölgycsemetékből kialakított Magyarország térkép, és amelynek belsejében egy idegenhonos fafaj, a magánerdő-gazdálkodóknak oly fontos fehérakác fájából készített számos termék és a virágjából gyűjtött méz látható. Ezzel azt is szeretnék jelképezni, hogy az őshonos és az idegen fafajok jól megférnek egymással.
Ezt követően Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára szólt a megjelentekhez. Köszönetet mondott a két évtizedes munkájukért, a felelősségteljes és kompromisszum kész együttműködésükért. Emlékeztetett, hogy a privatizáció során elsősorban a termelő szövetkezetek erdeit és az állami erdőgazdaságok kevésbé értékes, nehezebben művelhető állományait magánosították. Ebből adódóan a magánerdők többségét rosszabb minőségű, gyorsan növő fafajok alkották. A tőkehiányos magánerdő-gazdaságok megfelelő infrastruktúra és korszerű gépek, valamint kellő szakértelem nélkül indultak. További nehézségeket jelentett a nem működő, nem kezelt erdők magas aránya és az egyre aprózódó birtokméret, valamint az osztatlan közös tulajdon. Az államtitkár megemlékezett a szövetség első elnökéről, az elévülhetetlen érdemek szerzett és közelmúltban elhunyt Telegdy Pál erdőmérnökről.
Nagy változást jelentett az uniós csatlakozás és a vidékfejlesztés jogcímeinek megnyitása. Ugyanakkor a bürokratikus bonyolultság és lassúság, a kifizetések elhúzódása csökkentették a pályázati kedvet. Ezen a helyzeten várhatóan változtatni fog a vidékfejlesztés központi szervhez, a Miniszterelnökség államtitkársága alá rendelése. A Földművelésügyi Minisztérium szerepe e téren az, hogy egyszerűbb és könnyebben teljesíthető támogatási rendeleteket fogalmazzon meg. Kiemelte, hogy nagy jelentőségű volt, hogy a magánerdő-gazdálkodók számára is megnyílt a közfoglalkoztatás rendszere. Jelenleg mintegy 1500 ilyen munkavállalót foglalkoztat a magánerdő-gazdálkodás. A cél az, hogy ez a gyakorlat a jövőben is folytatódjék.
Az államtitkár kifejtette, a közeljövő legfontosabb feladata, hogy megalkossák a gazdálkodóbarát, polgári értékrendű új erdőtörvényt a kapcsolódó zöldtörvényekkel – vadászati, természetvédelmi - együtt. Ez csak a magángazdálkodók véleményének figyelembe vételével képzelhető el. Ehhez kérte a minisztérium stratégiai partnerének, a MEGOSZnak az együttműködését.
Emlékeztetett a szövetség szerepére az Akác-koalíció létrehozásában, majd végezetül köszönetet mondott a szakmai kiállásukért.
Az államtitkár jelezte, az Európai Unió a jövőben nagyobb figyelmet kíván fordítani a vidékfejlesztési politikájában az új munkahelyek létrehozására, a megújuló energia alkalmazására, a biogazdálkodás elterjesztésére.
A vidékstratégián belül az erdőprogram szolgál az erdők védelmére és az erdőgazdálkodás fejlesztésére. Várhatóan felgyorsul az erdőtelepítés üteme, jelentősen növelni szeretnék a következő tíz évben az erdősítés mértékét, hogy az erdőterület aránya elérje a 27 százalékot. Ma is sok a gazdálkodás alá nem volt erdő és a kihasználatlan területek fontos tartalékát képezik a nemzetgazdaságnak, így az erdőgazdálkodás hazánk egyik fő kitörési pontja lehet. Az ágazat ma mintegy százezer ember megélhetéséhez járul hozzá. Az utóbbi száz évben megdupláztuk az erdőterületet – fejezte be mondandóját az államtitkár. (z)