2014. október 2. - Az Erdészeti Tudományos Intézet kámoni bemutató központjában rendezték azt a kétnapos erdészeti és vadászati igazságügyi szakértői konferenciát, amelyen számos előadás hangzott el a vadkárok különböző aspektusáról.
Jánoska Ferenc második előadása A vad és gépjármű ütközések kártérítési ügyei címmel hangzott el.
Az előadó elöljáróban emlékeztetett, hogy 2014. március 15-én hatályba lépett az új Polgári Törvénykönyv, amely alapjaiban változtatta meg többek között a vad és gépjármű ütközés jogi megítélését is. Hangsúlyozta, hogy ez a szakmát felkészületlenül érte.
A legtöbb szakértő úgy ítéli meg, hogy jelentős szigorodás következett be a vad és gépjármű ütközés megítélésében.
A szakértő áttekintette a kérdés megítélését a II. Világháború után. 1945-től a vad tulajdonjoga az államé lett. Azt követően a mező- és erdőgazdálkodáson kívüli károkat az állam térítette meg. (Ma a védett állatok által okozott károkat téríti meg.) A következő állomás az 1961. évi VII. törvény az erdőkről és a vadgazdálkodásról. Ezt követően az 1970. évi módosítás hozott új jogi helyzetet, amely kimondta, hogy a vadászatra jogosult köteles megtéríteni bármely hasznos vad és a vaddisznó által okozott kárt – a mező- és erdőgazdaságon kívül.
Az 1996. évi Vadászati törvény egyszerűsített és tisztázott néhány elemet, és a veszélyes üzemi tevékenység felelősségi elvei szerint ítélte meg a vad és gépjárműütközést.
Ezt írta felül a Ptk. idei módosítása, de már 2003-ben jelent meg olyan tartalmú publikáció, amely előre vetítette a változásokat. Ez azt az álláspontot tartalmazta, hogy az autópályán és közúton történő vadütközés megítélésének eltérő bírói gyakorlata dogmatikailag arra utal, hogy vissza kell térni a szigorúbb felelősségi szabályokra.
A mostani Ptk. vonatkozó passzusa úgy fogalmaz, hogy kimentés csak szűk körben, az üzemen kívül eső elháríthatatlan ok esetén lehetséges. A jogászok megítélése szerint hasonló felelősség kimentés nincs a magyar jogban. Ezzel az esemény megítélését visszahelyezték a mező- és erdőgazdasági károk szintjére, vagyis, ha bekövetkezik a kár, akkor a vadászatra jogosult már felelőssé tehető ezért. Ugyanis ez megalapozza az ellenőrzés elmaradását.
A mostani helyzetben éppen ebben, az ellenőrzési körön kívül eső okban igyekeznek kapaszkodót találni az érdekeltek. Erre csak a vis maior esetek adnak lehetőséget, például, ha a vad rendkívüli esetben, mondjuk, árvíz miatt csak a közútra tud menekülni, és akkor következik be az ütközés.
Az új helyzetben nem vizsgálható a felróhatóság.
Van még egy dolog, amit érdemes figyelembe venni: a károsult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségét. Ilyen lehet például az ittas vezetés, a gyorshajtás. Ez utóbbi relatív gyorshajtás is lehet, amennyiben vadveszélyt jelzőtábla található.
A jelenlegi szabály úgy szól, hogy a vadászható vad által okozott kárért való felelősség, az okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, amelynek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem vadászterületen történt, akkor az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, amelynek a területéről a vad kiváltott.
Mekkora volt a 2011-2012-es vadászati évben a vad és gépjármű ütközések száma hazánkban és Németországban?
Magyarország – nagyvad: 5.420 db
Németország - nagyvad: 210.000 db
Őz (db) vaddisznó (db)
Magyarország 4.198 510
Németország 180.000 22.000
Németországban – ha van -, akkor a Casco biztosítás téríti meg a keletkezett károkat.
A kifizetett kártérítés abban az évben 583 millió € volt.
Érdekes, hogy a nyest által okozott gépjármű kárt is térítik. 233.000 ilyen eset volt, ennek értéke 64 millió € volt.
A jelenlegi Ptk. szerint a vadászatra jogosultnak a nyestkárokat is meg kell térítenie. Attól függetlenül, hogy az adott állat soha nem élt vadászterületen, mert már a nagyszülője is a városban lakott.
A német szakemberek szerint a vadriasztók használata 80 százalékkal csökkentette a vaddal való ütközést.
Sok országban az autópályák mentén a vadkerítés olyan magas, hogy azt ne tudja a vad átugrani, de ha mégis, akkor talál olyan helyet, ahol ki is tud jutni.
A mostani hazai szabvány nem tartalmazza a felhajtók olyan kialakítását, az ún. texasi kapu létesítését, amely megakadályozza a vad behatolását.
A szakember megítélése szerint a jelenlegi jogszabályok nem életszerűek.
A vadgazdálkodó nem tartója olyan értelemben a vadnak, mint a háziállat tulajdonosa esetében, és a vad mozgására nincs teljes körű befolyása. A riasztás lehetősége korlátozott.
A vadkerítés magasságának megállapításában együtt kellene működni az építővel. (Z)