2014. október 5. - Az Erdészeti Tudományos Intézet kámoni bemutató központjában rendezték azt a kétnapos erdészeti és vadászati igazságügyi szakértői konferenciát, amelyen számos előadás hangzott el a vadkárok különböző aspektusáról.
Németh Sándor Az erdőértékelés elméleti alapjai és gyakorlata címmel tartotta meg előadását.
Elöljáróban leszögezte, amikor értékekről beszélünk különböző értéktípusokat kell megkülönböztetnünk. Csak különböző szempontrendszer szerint felállított értékskála van. A piaci érték esetében három különböző értékformát különböztetünk meg. Összehasonlító, hozamalapú és költségalapú értékről beszélhetünk. De ezek sem együtt, sem önmagukban nem jelentenek értékbiztonságot. Egyelőre azonban ennél jobban egy-egy vagyontárgy, például az erdő értékét nem tudjuk meghatározni. Az erdő biológiai és ökológiai sokrétűsége miatt nagyon nehéz az összehasonlítás, ezért nem az erdő végleges értéke legyen mértékadó, hanem az erdőérték előállításához rendelkezésre álló mintegy hetven számadat.
A piaci értéket általában összekeverik a forgalmi értékkel, holott a piaci érték a várakozás szerinti kalkuláció az ügylet megvalósulása előtt, míg a forgalmi érték a megvalósult ügyletnek a teljesült értéke.
A piaci érték alapfeltétele, hogy ismerjék az összehasonlítás tárgyát. De, ha még magát az ingatlant ismerik is, az adás-vétel motivációját általában nem.
Az értékelésnek van idődimenziója is: értékelhetünk a jövőbe nézve, ez a várakozás, és a múltra vonatkozóan, amely eset a bírósági ügyeknél fordul elő.
Az erdő esetében - mivel lehet fiatal, középkorú vagy idős erdő -, ezért különböző értékelési módszereket kell alkalmazni. További nehézséget okozhat az erdő tekintetében az, hogy ötven év távlatában már az ötödik pénznem van forgalomban, s várható a hatodik, az euró is.
A XX. század elején Fekete professzor óriási érdeme éppen az volt, hogy az 1800-as évek végén kialakult erdőértékelést az új pénznem és az új szakigazgatás követelményeihez sikerült átdolgoznia.
Ha erdőről beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy ez csak egyike a termőföld különböző művelési ágainak.
A szakma ellenérdekelt abban, hogy az erdőértékelés számítástechnikai bázisa elkészüljön. Ez a tudás maradjon meg az erdészek birtokában.
Az aranykorona az erdő tekintetében nem mond semmit, hisz’ épp’ a legalacsonyabb aranykorona értékű területeken vannak a legnagyobb értékű erdeink. Például a mecseki bükköseink 1,6 aranykorona értékű területeken vannak. S a legjobb zempléni kocsányos tölgyesek 2,3 aranykorona értékű földeken állnak.
A helyzetet tovább bonyolítják a különböző érdekviszonyok. Más a tulajdonos, más a használó érdeke. A magánosoknak vásárlás előtt azt szokták mondani, jól gondolja meg, mert ez a vétel olyan, mintha sofőrrel együtt venne gépkocsit.
Ez előadó föltette a kérdést, hogy a húszéves vagy a negyvenéves erdő ér többet? A válasz: nem a fafajtól, hanem a hozzáférés időpontjától – vagyis a véghasználat időpontjától - függ az érték.
Vagyis alapvetően az időtényező határozza meg az erdők értékét. Ez a várható érték.
A következő kérdése az volt, hogy mennyit ér egy odvas, korhadó fa?
A megoldás „szemüveg kérdése”: ha az odú egy különben kitűnő rönkfát tett tönkre, akkor nagy a veszteség, ha tűzifáról van szó, akkor csak az odú térfogata hiány, de ha ott fészkel egy ritka és védett madár, akkor az érték fölbecsülhetetlen. Ez arra mutat rá, hogy nem lehet kizárólag ökonómiai értékkel számolni.
Ugyanakkor hozzátette, hogy a természetvédelem egy olyan ingyenes elsajátítási folyamat, amikor valaki másnak a tulajdonából élvezeti értéket akarok kivonni. Valamennyi természetvédelmi jogszabályból adódó összes konfliktus ebből ered. Továbbá, egyre kisebb a társadalom térítési hajlandósága az ilyesfajta ingyenes elsajátítás ellentételezésére.
Vizsgáljuk meg, hogy az erdő cél vagy eszköz!?
A magánerős erdőtelepítések, mint beruházások megtérülése azért bizonytalan, mert nem tudjuk, hogy a különböző támogatásokat miként számíthatjuk föl. Ennek számításakor nem mindegy, hogy az ingatlanról vagy az erdő üzeméről beszélünk. Ráadásul a természetvédelmi intézkedések jelentős mértékben korlátozzák ennek az ökonómiailag számítható értéknek az elérhetőségét. Ezzel együtt, a természetvédelmi támogatásoknak egyik oldalról vannak kifejezett nyertesei, míg a másik oldalon vannak vesztesei.
Figyelembe kell venni azt is, hogy az erdő nem szabad piaci áru, hanem kifejezetten korlátozott tulajdon.
Az állami erdők öt hektár felett forgalomképtelenek, az alatt a Nemzeti Földalap álláspontjától függően elképzelhető a forgalomképesség.
Faállományok értékelése során egyben állományprognózist is kell készíteni. Ez vagy a szabályos erdőnevelési modellek alapján a törzsszám figyelembevételével történhet, vagy történetesen a természetvédelmi előírások szerinti időtávra nem is áll rendelkezésre adat, hogy megmondjuk, a hatóság által egyik napról a másikra sok évtizeddel megnövelt, mondjuk kétszáz éves vágáskor idején hány köbméter lehet a véghasználati fatömeg.
A tapasztalatok szerint a szántókat fél év után el lehet adni, az erdőt másfél év kínálat után lehet értékesíteni.
Amennyiben osztatlan közös tulajdonról van szó, 50-70 százalékos értékredukció is előállhat.
A szakember az örökerdővel kapcsolatban elmondta, hogy állami erdőgazdaságok esetében elfogadható, de magángazdaságoknál – Az Amazonastól Dél-kelet Ázsiáig – csak akkor fenntartható, ha a tulajdonos érdektelen az erdő hozamát illetően. Álláspontja szerint az állami erdőgazdaságoknál ennek erőltetése a közvagyon elherdálása, ráadásul ezek az erdők többnyire degradáció áldozatai lesznek, a felújítás megoldhatatlansága és a vadkár miatt. (Z.)