2014. október 21. – Felsőtárkányban munkával ünnepelt a PSH
Erdészeti paradigmaváltók gyülekeztek 2014. október 7-ikén a Bükki Nemzeti Park felsőtárkányi objektumában.
Horváth Ákost követően Szabó Szilárd, a Heves Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának vezetője kapott szót.
Elöljáróban utalt arra, hogy számos szervezeti változás után, és újabbak előtt áll a szakma, de örömmel nyugtázta, hogy a vidéki Erdészeti Igazgatóságok kivételével már valamennyi szakmai szervezet a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozik.
Mivel ők is az erdőkért dolgoznak, nagyon fontosnak tekintik a Pro Silva Hungária célkitűzéseit. Már csak azért is, mert az erdőtörvény előírja az erdők jelentős részében azt áttérést erre az erdőkezelési módra. Az a 255 ezer hektár erdő, amely Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád és Pest megyében található, jelentős részében természetszerűnek tekinthető.
Ezek megőrzése is a felelősségükbe tartozik, és a legkulturáltabb erdőkezelési módszerekkel biztosítható. Megemlítette, hogy az igazgatóság számos tagja is elkötelezett a PSH által képviseltek iránt.
Varga Béla, a PSH tiszteletbeli elnöke először az európai szervezet 25 éves jubileumáról emlékezett meg.
Elöljáróban érzékeltette hallgatóságával, hogy mekkora nehézséget jelentett eldöntenie az előadás formáját és tartalmát, kiválasztani az ide kívánkozó fotókat a sok ezer felvétel közül.
A Pro Silva Europa megalakulásának előzményeiről, alapítóiról, céljairól, a szervezetről, működéséről és sikereiről szólt először.
Az erdőről szólva hangsúlyozta, hogy másfél-két milliárd éve, a fás növények megjelenése óta működött ez az életközösség úgy, ahogy azt az Isten megteremtette. Kivétel ebből az utolsó néhány száz év.
Az alapítók – tíz rangos európai szakember -, köztük egyetemi tanárok, minisztériumi tisztviselők, erdőbirtokosok voltak. Előtte évekig tanulmányozták az erdők természetes folyamatait, hogy a természettől megtanulható módon folytassák, és kilépjenek a hagyományos erdőgazdálkodásból. Alapvető célkitűzésük volt, hogy legalább annyit tudjanak kitermelni ezután is, mint amennyit eddig.
Az európai szervezetet vezetőségét – három-négy emberből álló – szűk stáb alkotja, akik önkéntesként végzik munkájukat. Évenként egy kormányzó tanácsülést tartanak, és ehhez egy gyakorlati bemutató kapcsolódik.
Az alapítók egyéni tagok felvételével folytatták a toborzást, de oly gyorsan nőtt az érdeklődés, hogy egy év után már csak nemzeti csoportok felvételét fogadták el. Három év múlva már 25 nemzeti csoportot tudhattak tagjaik sorában.
A szervezet tekintélyét jól jellemzi, hogy a 2000. évi Hannoveri Világkiállítás alkalmával a Pro Silva mintegy kétszáz fős küldöttségét a miniszterelnök fogadta. A hollandiai konferenciájuk felét a királynő is végigülte. Rómában, a pápai kihallgatáson az Pro Silvások az első sorban foglalhattak helyet.
Két évvel ezelőtt megalakult a Pro Silva USA szervezet is.
A szervezet legfőbb erősségeiként a teljes függetlenséget – anyagilag és szellemileg egyaránt -, valamint a szakmai referenciákat említette. Ez utóbbiak szerinte évmilliókra nyúlnak vissza – a természet „tapasztalataira” utalva. Ezekhez referenciákat az őserdők, a természetes erdők és az erdőrezervátumok nyújtanak. Hasonlóan referenciát jelentenek a spontán előfordulások – vágásos erdeinkben is -, mert még a vágásterületeken is keletkeznek olyan sarkok, ahol a természet a saját maga életét élhette.
Végül pedig a hosszú idők óta PS alapelvek szerint „működtetett” erdők jelentenek bizonyítékokat. Ilyen például a hesseni báró családja által működtetett 1200 hektár erdő, amelyben négy korosztályt lehet elkülöníteni.
Varga Béla felidézte, a báró által mondottak és az ott látottak olyan meggyőzőek voltak számára, hogy ezért határozta el a mozgalomhoz való csatlakozását.
Egy másik ösztönzést az Arbeitsgemeinschaft Naturgemäße Waldwirschaft (ANW), az olyan német erdészek szövetsége adta, akik már a PS megalakulása előtt ilyen elvek szerint dolgoztak.
De talán a legfőbb ösztönzést a PS kezdőcsapatának emblematikus személyiségei adták számára.
Ilyen volt többek között Hans-Jürgen Otto, aki járt Magyarországon is.
Hasonlóan szuggesztív egyéniség volt a szlovén Dusán Mlinsek, akinek az előadásai még nyolcvan éves korában is felejthetetlen élményt jelentettek.
A francai Brice de Türkheim, aki Kelet-Franciaországban és a Loire völgyben sok erdőt kezel.
Hermann Wobst a Harz hegységben állami erdőket kezelt, s édesapjával együtt az ANW alapítói voltak.
Az előadó utalt arra, hogy a PS-nak nagyon sok kiadványa van, ezek egyike a Pro Silva Alapelvei, amely magyar nyelven is elérhető.
A következő részben a PSE tanulmányútjairól lesz szó, három téma mentén: az erdő- és a vadgazdálkodás viszonya, a „zöld” – erdész kapcsolat és a PS alapelvek alkalmazásának ökonómiai értékelése. (z)