2014. október 30. – A felkészülést megalapozó szemléletváltáshoz rendkívül fontos a hiteles és meggyőző kommunikáció
A Földművelésügyi Minisztérium Darányi Ignác termében került sor 2014. október 29-én arra a projektzáró konferenciára, amely az „Agrárklíma - az előrevetített klímaváltozás hatáselemzése és az alkalmazkodás lehetőségei" című kutatás ünnepélyes zárórendezvénye volt.
Az „Agrárklíma" projekt és a megvalósítás tanulságai
A jelenlegi földhasználati módokat tekintve Magyarország területének jelentős része ökológiai határhelyzetben helyezkedik el. Az előrevetített klímaváltozásra felkészülést és az alkalmazkodást jelentősen nehezíti, hogy éppen a klímafüggő agrárágazatokban (nem öntözött szántóföldi növénytermesztés, legeltető állattartás, erdészet) a jövőben várható hatások és hozamok csak nagy bizonytalansággal becsülhetők előre. Az ehhez szükséges természettudományos adatok nemzetközi vonatkozásban is hiányosak, és tudományterületek szerint széttagoltak. Az alkalmazkodási stratégiák emiatt egyelőre nélkülözik a közép- és hosszú távú felkészüléshez szükséges részletes gazdasági és szakigazgatásban felhasználható információkat.
Az „Agrárklíma" projektben a gazdálkodók igényeit figyelemmel kísérve határozták meg a kutatási feladatokat. A projekt szokatlanul nagy időtávlatokat vesz figyelembe, emellett az agrárium három klímafüggő szektorát együttesen, transzdiszciplináris megközelítésben kezeli. A komplex tartalmú alapkutatás eredményei egyrészt lehetővé teszik a legfontosabb változások tendenciáinak előrevetítését, másrészt alapul szolgálhatnak egy geoinformatikai alapon kialakított döntéstámogató szakértői rendszer kiépítéséhez az agrárszféra gazdasági szereplői és szakigazgatási szervezetei számára. Mindez elsőrendűen szolgálja a vidékfejlesztés érdekeit is.
A projekt a Nyugat-magyarországi Egyetem koordinálása mellett két további partnerrel, a NAIK Erdészeti Tudományos Intézettel és a Zala Megyei Kormányhivatallal szoros együttműködésben valósult meg. A kutatási feladatokat 5 alprogramba rendezték:
A. Eredmények, modellek térinformatikai rendszerbe foglalása (koordinátor: Dr. Borovics Attila igazgató, NAIK ERTI)
B. A természeti tőke védelme (koordinátor: Prof. Dr. Lakatos Ferenc, NymE EMK)
C. Erdőállományok állapot-előrevetítése (koordinátor: Dr. Bidló András, NymE EMK)
D. Biomassza hozamok és gazdasági hatások (koordinátor: Dr. Schiberna Endre, NAIK ERTI)
N. Növénytermesztés és legelők hozama, földhasználat változás, szocioökonómiai
hatások (koordinátor: Prof. dr. Neményi Miklós MTA lev. tag, NymE MÉK) A rendelkezésre álló időszak (2 év) rövidsége miatt a projekt megvalósítását egy mintarégióra, Zala megyére összpontosították azzal, hogy a rendszer országos kiterjesztése egy következő ütemben valósul meg.
A kutatási eredmények igazolták, hogy a várható klímaváltozás következtében a mezőgazdaság és erdészet termőhelyi feltételei is változni fognak. Az országot átszelő szárazsági határ gyors átalakulások színhelye, elsősorban a síkvidékek klimatikus veszélyeztetettsége nagy. Ez nemcsak a földhasználati módok hozamait, azok technológiáját és az aktuális biodiverzitást fogja érinteni, hanem az élő rendszerek ökológiai szolgáltatásait és a földfelszín jellemzőit is, ami visszahat a troposzférában zajló légköri folyamatokra, azaz magára a változó klímára is.
Mind az erdőgazdaság, mind pedig a mezőgazdaság tekintetében az éghajlat változásával együtt járó hozamváltozások előre becsülhetők, és lehetőség van a kockázatok és előrevetítési bizonytalanságok felmérésére is. Számos esetben az eredmények alapján technológiai javaslatokat és gazdasági, sőt szociális következtetéseket is megfogalmazhattak. A kitűzött cél szerint a gazdálkodó/területkezelő közvetlenül a saját területére vonatkozó adatokhoz juthat a közeli vagy távolabbi jövő kilátásairól.
A széleskörű alapkutatások megerősítették, hogy a természetközeli területeken egyedül a spontán evolúciós és ökológiai folyamatokra, lassúságuk miatt, nem hagyatkozhatunk, a segítő emberi beavatkozás elengedhetetlen. Több evidenciának tűnő ökológiai alapelvet is újra kell gondolni, át kell tekinteni a természet- ill. biodiverzitás-védelem szerepét is a változó feltételek között.
A kutatások felhívták a figyelmet a terepi monitoring és az állandósított mintaterületek fontosságára: a folyamatos adatgyűjtés és ellenőrzés az előrejelzések pontosításához, modellezéséhez elengedhetetlen. A felkészülést megalapozó szemléletváltáshoz mind a szakmai körök és a nyilvánosság számára egyaránt rendkívül fontos a hiteles és meggyőző kommunikáció is.
A minta-régióban elért eredmények igazolják, hogy a rendszer országos kiterjesztése szakmailag megoldható és hasznosítható eredményekkel kecsegtet. Az „Agrárklíma" projekt legnagyobb sikerének azonban nem az egyes részterületeken elért, sok esetben nemzetközileg is újdonságnak számító eredményeket tekintik, hanem azt a tényt, hogy számos egymástól függetlenül dolgozó kutatói közösség és több távoli szakterület között a tervezett transzdiszciplináris együttműködés létrejött. Ez a kooperáció a jövőre nézve fontos szinergiákat rejt magában, amelynek első jelei már megmutatkoztak.
Magyarország területének jelentős része a vegetáció, és a jelenlegi földhasználati módok tekintetében ökológiai határhelyzetben helyezkedik el. Ezeket a területeket, valamint az ottani növényföldrajzi és termőhelyi adottságokra alapozott gazdálkodási ágazatokat (pl. erdőgazdálkodás, szántóföldi művelés, rétgazdálkodás) az ökológiai körülmények megváltozása, így kiemelten a klímaváltozás, igen érzékenyen fogja érinteni. Ezeket a változásokat azonban megfelelő módszerekkel előre lehet jelezni, és azok hatásait is fel lehet mérni. Ezt követően pedig adódik a lehetőség, hogy ezekre az információkra alapozottan a közigazgatásban megfelelő stratégiákat, döntéseket hozzanak, az érintett gazdálkodók pedig maguk határozhassák meg az alkalmazkodás leginkább hatásos eszközeit és módszereit. Ehhez a klímaváltozás mértékének és hatásainak előrejelzését a gazdálkodók, kutatók, döntéshozók számára kezelhető formában kell rendelkezésre bocsátani. Az Agrárklíma projekt egyik legfontosabb eredménye éppen ennek a megvalósítása lehet.
A döntéstámogató rendszer (DTR) célja, hogy a sok forrásból származó és szerteágazó területeket összefogó információtengerből könnyen átlátható és egységes célrendszer köré csoportosítható, koherens képet adjon. A cél nincs alacsonyra szabva, ezért szükséges, hogy a kapcsolódó tudomány- és szakterületek legjobb eredményeit és módszereit hasznosítsa. Jelen projektben a földhasználati formák klímaváltozástól függő optimalizálásához igyekeztek döntéstámogató eszközt, illetve eszközöket fejleszteni leginkább koncepcionális szinten. Habár az érintett terület jól specializáltnak nevezhető, mégis rendkívül bonyolult és összetett feladatnak mutatkozott, amelyen belül különböző mélységű és egzaktságú koncepciófejlesztésig jutottak el.
Nagy lépéseket tettek az erdőhöz kapcsolódó földhasználati tervezés támogatásában, illetve annak alapvető elvi kidolgozásában, ahol már jelenleg is tudnak koncepció rendszer prototípusokat létrehozni, ami mentén a véglegesített rendszerek kimunkálhatók. A mezőgazdasági célú általános földhasznosítás területén is sokat léptek előre, de itt leginkább az alapok megteremtésére helyeződött a nagyobb hangsúly, kialakítva az agrár ágazatok közös kiindulási bázisát jelentő ökológiai, környezeti adatrendszert, amely a múlt, illetve a következő 100 év termesztési lehetőségeit szabályozza. Hamarosan a mezőgazdasági területek vonatkozásában is el tudják indítani azokat a koncepcionális DTR alkalmazásokat, amelyeket a gazdálkodók véleményezhetnek és használatát lassan elsajátíthatják, amit az erdők tekintetében megtettek. Ezek az alkalmazási kísérletek és az érintettekkel való konzultációk vezetnek iteratív módon ahhoz a megcélzott eredményhez, amely végül is egy jól használható eszköz lesz a gazdálkodók és a döntéshozók kezében az ökológiai alapú és ökonómiai optimumot megvalósító földhasználati keretek kialakítása területén.
Az egyes kutatási területekhez kapcsolódó beszámolókra a folytatásokban visszatérünk.