2014. november 2. – Felsőtárkányban munkával ünnepelt a PSH
Erdészeti paradigmaváltók gyülekeztek 2014. október 7-ikén a Bükki Nemzeti Park felsőtárkányi objektumában.
Csépányi Péter után Nemcsák László magánerdő-tulajdonos kapott szót, aki 416 hektáron gazdálkodik és 300 hektár szakirányítását is végzi.
2000-ben kezdte a magánerdő-gazdálkodást, akkoriban a szálaló vágást akarta elkezdeni a birtokán. Az első ötven hektárján Varga Béla és Frank Tamás segítettek, ők jelölték ki a lékeket. Korábbi munkahelyén, ha léket alakított ki, azzal vádolták, hogy „helikopter leszálló pályát” csinál. Az akkori kisebb széldöntések helyét akarta ily módon kezelni.
Nagy benyomást tett rá a delnicei hatezer hektáros szálaló üzemmódban kezelt gazdaság, amelyet az OEE közjóléti szakosztályának tanulmányútján láthatott. A legfontosabb feltételnek azt mondták, hogy tökéletes feltártság kell, amíg ez nincs meg, addig ne is fogjanak hozzá. Ezt azzal indokolták többek között, hogy ötévenként vissza kell térni a területre. Másrészt azt tartják, hogy nem lehet ide-oda ugrálni a munkával, hanem „szőnyegszerűen” kell végig vinni. Ők egy-egy hektáron 10-50 m3-t vesznek ki alkalmanként.
Nem tartják jónak azt a megoldást, ha több féle kezelési módot alkalmaznak egymás mellett.
Saját és kezelt erdei között van kétszáz hektár, amely nem sorolható be a hagyományos erdőtársulások közé, mert egykori legelő vagy szántó beerdősülése során keletkezett. Itt megtalálható az akác, rezgőnyár, juhar, tölgy és más fafaj is. Ezeken a területeken is valamilyen nem vágásos erdőkezelést szeretne megvalósítani, hogy biztosíthassa az állandó erdőborítottságot.
Javasolta, hogy a PS vállalja föl ezeknek a nem klimax jellegű erdőtársulások kezelésének a megoldását, és dolgozzon ki egy újszerű modellt.
Kifejtette, hogy a közelítő nyomok kialakításának eljárási rendje nagyon bonyolult és drága – tervet kell készíttetni. Ez „alsó hangon 300 ezer Ft és fél év” – fogalmazott Nemcsák László.
A másik fontos témakör a vadlétszám. Az a mennyiség, amire a vadászok azt mondják, hogy „van vad”, sokkal magasabb, mint amit az erdőgazdálkodó elvisel. A számukra megfelelő vadlétszámra pedig a vadászok azt mondják: „kiirtották a vadat”. A megoldást a vadászterület minimális nagyságának csökkentésében látja. (z)