2014. november 11. – A vágásforduló mesterségesen magasan tartásával az országot milliárdos nagyságrendű veszteség éri évente.
Az MTA agrártudományok osztálya rendezésében 2014. november 10-én az Akadémia székházban konferenciát tartottak hazánk legvitatottabb fafajáról.
Faragó Sándor után Borovics Attila a NAIK ERTI igazgatója lépett a mikrofonhoz.
Az Akác, mint magyar specialitás című előadásában arra tett kísérletet, hogy összefoglalja, miért is különleges a magyar akác. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy ritkán foglalják össze az ökológiai, a fatermésre vonatkozó megállapításokon kívül az akáccal kapcsolatos kemény közgazdasági összefüggéseket. Természetesen nem kerüli meg az ökológiai kérdőjeleket sem.
A történeti visszapillantás során Darányi Ignác és Vadas Jenő személyét idézte föl, akik a professzionális kutatási háttér megteremtésében szereztek elévülhetetlen érdemeket. Ők már 1897-ben is az erdők jövedelmezőségéről beszéltek. Vadas Jenő pedig érvényes, korszerű akác monográfiát írt. A könyve második oldalán nagybátyjának, Herman Ottónak írt ajánlást.
Emlékeztetett, hogy Az Erdő 1955-ös évfolyamában nagynevű erdész kollégák – Roth Gyula, Fekete Zoltán - vitatkoztak elegánsan az akácról.
Felidézte Keresztesi Béla munkásságát, aki igazi akáckultuszt alakított ki.
Neki köszönhető, hogy ma Magyarországot akác nagyhatalomnak tekintik.
A XIX. századtól kezdve az akác karrierje töretlen, s ez várhatóan a jövőben is így lesz.
Ez a területnövekedés nem a spontán terjedés, az „inváziós” volta miatt következett be, hanem tudatos emberi döntések következtében – hangsúlyozta Borovics Attila.
Utalt arra, hogy a rendszerváltozást követően a nemzeti támogatás, majd az EU támogatások folytán különböző erdőtelepítési programok zajlottak.
Az évek során az akác részaránya a telepítésekben változott. Az utóbbi évek telepítéseinek 60-70 százaléka ültetvényekben realizálódott. Ez érthető, hisz magánbefektetőként mindenki igyekezett minél előbb jövedelemre szert tenni.
Ha az ország akácterületeinek elhelyezkedését tekintjük át, megállapítható, hogy a leggyengébb, az 1-2 arany koronás, homokos földterületeken találhatóak. Ahogy a szakemberek emlegetik, ezzel a fafajjal nem nagyon lehet hibázni, a leggyengébb homokterületeken is jövedelmezőnek bizonyul az akác.
Az összes élőfakészletből az akác eléri a 13,4 százalékot, az éves kitermelésből pedig a 2 millió m3-t. A szociális vonatkozásának a fontosságát jelzi, hogy több mint 1,2 millió m3 tűzifát termelnek akácból.
Ennek ellenére akkora az igény akác tűzifára, hogy számos esetben Romániából kénytelenek importálni.
A vágáskorra térve fölvetette, hogy érthetetlen, miért szabályozzák ily’ keményen, akár az őshonos fafajok esetében.
Az intézet nemzetközi kapcsolataira térve, hivatkozott a dél-koreai, a kínai, a francia és a török érdeklődésre.
Kevés olyan téma van ma Magyarországon, amely a világ egyik technológiai hatalmának, Dél-Koreának az érdeklődését felkelti. Az akáctermesztés és -nemesítés ilyen.
Genetikai erőforrásként a hazai akác kitűnő minőségének okát tudományosan még nem tudták igazolni. Az egyik feltételezett oka az egykori amerikai import szaporító anyag kiválósága lehet. Ma azonban már ott tartanak a hazai nemesítők, hogy az amerikai kollégák jönnek ide és kérnek szaporítóanyagot. Másik oka a szaporítóanyag termesztés nagyon tudatos és szabályozott volta: csak és kizárólag magtermelő állományból gyűjthető. A pusztavacsi és a Baktalórántháza környéki akácosok biológiai háttere kiváló, ezért keresett exportcikk.
A szakember elmondta, hogy az igazi áttörést az jelenti, ha sikerül az eddigi magról történő, generatív szelekcióból a törzsfákra alapozott vegetatív szaporításra áttérni. A továbblépést pedig az jelentené, ha a mikroszaporítást olcsón, üzemi méretekben meg tudnák oldani. Erre meg van minden esély – érzékeltette az igazgató.
Az akác is alkalmas arra, hogy rövid vágásfordulóval, sarjaztatással nagy mennyiségű biomasszát termeljen.
Hangsúlyozta az akác nem mellékes szerepét a méztermelésben. Több tízezer család megélhetését biztosítja. A hazai akácméz minőségét annak is köszönheti, hogy akkora akácterületeink vannak, ahol nem keveredik más mézelő növénnyel. A megfelelő kiválasztással, a virágzási idő néhány hetes kitolásával további nagy lehetőségek nyílnának a méhészek előtt.
Az akác jövedelmezőségét illetően kifejtette, hogy mivel rövidebb a vágásforduló, annál inkább jövedelmező. Évente 55 ezer Ft jövedelmet hozhat az akác.
A vágásforduló mesterséges magasan tartásával az országot milliárdos nagyságrendű veszteség éri évente.
Végezetül a védett és Natura 2000 területeket is érintette az előadó. A mostani 18 ezer hektáros szürkenyarasítás sokmilliárdos értékcsökkenést jelent. Ennyibe kerül a nemzetnek, ha ezeken a területeken őshonos nyarasokat hozunk létre.
A gyakorlati kérdésekről nem lehet a társadalom, az emberek nélkül dönteni. Különösen akkor, amikor a vidéki népességnek megélhetést kell biztosítani.
Az akác terjedéséről szólva megjegyezte, hogy hasonlóan a kóborló kutyához, nem az állatot kell lelőni, hanem a gazdáját kell megkeresni és felelősségre vonni.
Az „akáctemetők” kérdését is más megvilágításba helyezte, hiszen, mint mondta, nincs olyan akácos, amely ne lenne jövedelmező. (z)