2014. november 25. – A bekövetkezett mezőgazdasági kár a jelenleg becsültnek legalább a kétszerese.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2014. november 14-én rendezte a II. Országos Vadgazdálkodási és Vadkár Konferenciáját.
Náhlik András után Király István, az OMVK Tolna Megyei Szervezete titkára tartott előadást Szimulált vadkárok vizsgálata szántóföldi kultúrákban címmel.
Bevezetésként föltette a kérdést, miért kell ilyen vizsgálatot végezni?
Célkitűzésük volt a vadkárbecslés és a vadkár értékelés objektív alapokra helyezése. Elemezni szándékoztak a károsítási százalék és a terméskiesési százalék közötti kapcsolatot, valamint a vadkártípusok és a termésminőség között. Mindezt modellkísérletben ellenőrzött körülmények között végezték.
A vadkár felmérése során az első teendő a károsítás mértékének meghatározása. Azon esetek megítélése nehéz, amikor a növény nem pusztul el, csak sérül, stressz éri. A növény erre adott válasza nem feltétlenül jelenti a pusztulást. Ugyanakkor a termés minőségének romlása is fontos tényező.
A szakértői munka legfontosabb lépése eldönteni, hogy a növényállományban hány százalék kár keletkezett. Ez a legfontosabb adat, amely alapján a kárértéket számítják. Amennyiben ez hibás, akkor a szakértő téves eredményre jut. Ez pedig jelentős anyagi veszteséget jelenthet az érintett félnek.
A gyakorlati tapasztalataik szerint a bekövetkezett mezőgazdasági kár a jelenleg becsültnek (2013-ban 2,2 Mrd Ft) legalább a kétszerese.
Vizsgálták a napraforgónál tapasztalt vadkárformákat is. Ha túléli a növény a csúcshajtás károsodását, az oldalhajtással próbál kompenzálni.
A hipotézisük szerint a vadkárosítást a növény nem reagálja olyan mértékben, mint amilyen mértékben elszenvedte.
A kísérlet során a három kárformát (a korai – nyúl általi, az őz általi és a kései, a gímszarvas által okozott) igyekeztek szimulálni.
A legnagyobb kárt a kései károkozás esetében tapasztalták, amikor a növénynek már nincs módja kompenzálni. (z)