2014. november 30. – A Folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata című kutatás programzáró konferenciáját 2014. november 26-án tartották Sopronban, a NymE P épületében.
Lakatos Ferenc dékán megnyitóját követően Mózes Csaba, az FM Erdészetpolitikai osztályának vezetője köszöntötte a megjelenteket Ugron Ákos helyettes államtitkár nevében.
Az első előadást Bartha Dénes intézetvezető professzor tartotta.
A szakmai vezető többek között elmondta, hogy a „tudós-tudós” kommunikáció mellett az „elmélettel a gyakorlatért” elvet is szem előtt tartották a kutatás során.
Hangsúlyozta, a témát sok szempontból igyekeztek vizsgálni. Ez a korábbi évek kis volumenű kutatásainak gyakorlatához képest újdonságnak számít.
A pályázat kiírásában az is szerepelt, hogy a kutatás mellett a tanulás és a tanítás is teret kapjon.
A projekt három alprogramra tagozódott: ökológiai alapkutatás, melynek elsősorban az élettelen környezeti tényezők voltak a tárgyai; a második a biodiverzitás kutatása volt, mely az élő környezeti elemeket vizsgálta; a harmadik pedig már konkrét eredményeket szolgáltatott a gyakorlati élet számára.
Kiemelte, hogy a kutatás kereteiben elindítottak egy periodikát, Silva Naturalis néven. Ennek eddig hat kötete jelent meg.
Az első kötet egy tankönyv, 1500 példányban jelent meg, és a Pro Silva Hungaria Egyesület tagjai állították össze. A második kötet egy történeti visszatekintés, azoknak a kollégáknak a műveiből, akik korábban is foglalkoztak a szálalás témájával. A harmadik kötet a Szalafői őserdőről szóló monográfia. A negyedik kötet összegzi a gyakorlati tapasztalatokat, fiatal kollégák tollából. Az ötödik kötet a holtfával, mint fontos élőhelyszerkezeti elemmel foglalkozik. A hatodik kötetben a részprojektek vezetői közlik a kutatási eredményeket.
Kifejtette, hogy a témának egyaránt vannak támogatói és ellenzői. Ilyen kollégák az egyetemen, az Erdészeti Tudományos Intézetben és legfőképpen a gyakorlati életben is vannak.
A projektben résztvevő kutatók szoros munkakapcsolatot alakítottak ki az erdőgazdálkodókkal, erdőkezelőkkel, az erdészeti társaságokkal, nemzeti parkokkal és magán-erdőgazdálkodókkal is. Ez jelenti azt a kapcsolatot, amelyen keresztül a kutatási eredményeket a gyakorlat felé lehet áramoltatni.
A szakember tapasztalata szerint, a kérdőíves felmérés terjedőben van. Álláspontja szerint ennek elsősorban a szociológiában van létjogosultsága, s a természettudományokban nem ilyen módszereket kellene alkalmazni.
Kiemelte, hogy az egyetemen ma már több olyan tudományos műhely is van, amely képes ekkora volumenű pályázatot elnyerni és lebonyolítani.
A kutatásban résztvevő csoportok közül először Kámpeli József, a NAIK ERTI munkatársa tartott beszámolót. Az intézet részéről 17 kutató vett részt a programban. A kutató a hidrológia vizsgálatok eredményeiről számolt be. Elmondta, hogy mobil mintavételező szonda segítségével végeztek felvételeket szabályos mintahálózat alapján, több területen. A felvételeket két vegetációs időszakban hajtották végre. Az intenzív vizsgálatokba két erdőrészlet 3-3 mintaterületét vonták be, egy középkorú cseres és egy középkorú gyertyános-kocsánytalan tölgyes állományt. Ezek lékeiben vizsgálták a vegetációs időszakban a talajnedvesség változásait. A mintavételek során több mint 30 ezer mérési adathoz jutottak.
Fontos megállapításuk, hogy a talajnedvesség értékekben a lékben, a lék szélén illetve zárt állományban szignifikáns különbség van. A lék közepe felé haladva a talajnedvesség növekszik, de a tájolás nem mutat szignifikáns különbséget. A közel egy famagasság méretű lékekben sokkal inkább az anyaállomány gyökérkonkurenciájától függ a talajnedvesség, semmint a benapozott részek arányától.
A kutatók részt vettek a holtfa szerepének vizsgálatában is. (z)