2014. november 30. – A Folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata című kutatás programzáró konferenciáját 2014. november 26-án tartották Sopronban, a NymE P épületében.
Kámpeli József beszámolóját követően Salamonné dr. Albert Éva (Pécsi Tudományegyetem TTK) tartott előadást.
Elöljáróban köszönetét fejezte ki a projektben való részvételi lehetőségért. A kutatásuk a természetközeli erdőtípusok lékjeinek és a zárt erdőállományoknak a vizsgálatára irányult. Vizsgálták a vegetációt, a klímát, a mikroklímát, az üzemmódokat, a populáció, az egyed és a molekuláris szintű elemzésekig.
Elemezték a fásszárú újulat és a lágyszárúak mintázatát és dinamikáját, a cönológiai léptékű vegetációszerveződést, a természetességi állapotokat és a változásokat, a faállomány-szerkezetet és a holtfát, a vadrágás hatását a regenerációs mintázatra, a fásszárú újulat szénforgalmi válaszait.
A kutatás során a fókuszban lékek voltak, kontrollként pedig a zárt erdőállomány szerepelt. Bizonyos esetekben a lék és a zárt állomány közötti érzékeny átmeneti zónát választották.
A tematikus részfeladatok közül a Különböző üzemmódú állományok erdődinamikai és erdőtermészetességi vizsgálata (abiotikus mintázat, újulat mintázat, lék cönológia, faállomány-szerkezet, erdőszerkezet, vadhatás, pollenfertőzöttség, mikorrhiza kapcsolatok kisemlősök), valamint a Fás-és lágyszárú fajok ökofiziológiai vizsgálata (helyszíni és laboratóriumi gázcsere mérések, fluoreszcencia, fény stressz jelző pigmentek) képezték a kutatás tárgyát.
A vizsgálati helyszínek négy erdőtípusból kerültek ki, amelyek mind valamilyen természetvédelmi oltalom alatt állnak. Ezek mind különböző földrajzi tájegységben, de a Dunántúlon találhatóak.
Mind a négy terület a gyertyános-tölgyes klímában található. Négy évtized klímaadatai alapján megállapították, hogy minden esetben átlaghőmérséklet-emelkedés és csapadékösszeg csökkenés következett be. A csapadékcsökkenés a Kelet-mecseki mintaterületet, a hőmérséklet-emelkedés az ormánsági területet, a szélsőségek gyakorisága pedig a Soproni hegységben lévő mintaterületet érintette főként. Klíma szempontjából a Balaton-felvidéki, zánkai mintaterületet volt a legkiegyensúlyozottabb.
Kiderült, hogy a lékek is nagyon változatosak a mikroklíma tekintetében. Ezek egyrészt az erdőtípusból, illetve a lékméretekből adódtak.
A legfontosabb kérdés az volt, hogy milyen a lékekben az újulat mintázata és dinamikája. A dinamikát illetően megállapítható, hogy nagyon nagy különbségek mutatkoztak a kisméretű (természetes) és a nagy lékek között. Az előbbiek esetében a természetes állapot felé való visszarendeződés figyelhető meg.
Megállapították, hogy a nagyméretű lékekben mikroklíma zónákat lehet elkülöníteni. A leghűvösebb zóna bármely újulati fajnak alkalmas.
A vadkizárásos kísérletek igazolták, hogy minden fafajt érint a vadrágás, bár különböző mértékben – a bükköt kevésbé, a gyertyánt a leginkább.
A főfafajok esetében átlagos, a kísérő fafajok esetében átlag alatti volt a vadnyomás értéke.
A parlagfű és a csalán pollenfertőzöttséget is vizsgálták. A parlagfű külső eredetű, a csalán belső forrásból származik.
A flóravizsgálatok kimutatták, hogy a lékekben megnő a növényfajok száma a zárt állományhoz képest - flórakoncentráció. Itt az inváziós fajok száma is nagyobb. A természetességi állapot tekintetében a kevésbé természetesség irányába tolódnak el. Az abiotikus tényezők (talajnedvesség és fény) is szignifikáns különbséget mutatnak.
Az előadó azt állapította meg, hogy a lékek nem jó újulati helyszínek, mert a zárt állományban szinte minden fafaj jobban újult, mint a lékben. Ennek okait keresik, hipotéziseik már vannak…
Mikorrhizáltság tekintetében nem találtak különbséget a lék és az állomány között.
Elemezték a funkcionális paramétereket és a határértékeket, a szén- és vízforgalmi válaszokat.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a legfontosabb paraméter a lékek mérete. Ez alapvetően meghatározza a lékben zajló mintázati és dinamikai folyamatokat. A kisebb és a nagyobb lékek közötti határérték 300 m2–nél van. (z)