2014. december 3. – A Folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata című kutatás programzáró konferenciáját 2014. november 26-án tartották Sopronban, a NymE P épületében.
Salamonné dr. Albert Éva beszámolóját követően Frank Norbert (Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet) tartott előadást.
Elöljáróban felhívta a figyelmet, hogy tekintettel a kutatás rövid, kétéves futamidejére, olyan kutatási területet választanak, ahol az egyetem már évtizedek – 1936 – óta folytat kísérleteket. Ez a nevezetes Hidegvízvölgyi kísérleti terület, amelyet kibővítettek a 2001 óta gondozott hermesi kísérleti területtel. Mintaterületeiket ezeken jelölték ki.
A gombákkal 1998 óta folytatnak vizsgálatokat. A jelen időig 457 kalapos gombát ismernek a területen.
A holtfára vonatkozó legfontosabb megállapításuk: a parazita illetve fabontó gombák jelentős számban találhatók, de azokban a hasonló állományokban, amelyeket nem szálaló vagy folyamatos erdőborítás üzemmódban kezelnek, ott nem találhatóak meg.
A szakma megegyezik abban, hogy a bükkösök aljnövényzete, lágyszárú szintje nem olyan fajgazdag, mint egyéb állományoké. A szálaló üzemmódban kezelt területen 90 fajt azonosítottak. Amennyiben elválasztják az erdei és az ún. gyomfajokat, akkor a záródás növekedésével a fajszám az erdei fajoknál kismértékű, a gyomfajoknál nagyobb mértékű csökkenése figyelhető meg.
Frank Norbert után Lakatos Ferenc előadása következett.
A professzor a lékek szerepéről beszélt az ott élő ízeltlábúak szempontjából. Vizsgálták a futóbogarak, a pókok és a lombfogyasztó lepkék közösségét. Felhasználták a fénymérési és talajnedvesség vizsgálati adatokat is. Alapvető módszerük a talajcsapdázás volt, s ennél a módszernél is alapvető a mintavétel kérdése (szegély, zárt állomány).
Következtetéseik: a lékekben több olyan faj jelenik meg mind a futóbogarak, mind a pókok közül, amelyek egy állományban egyébként élnek.
A lék kialakítása, mérete, tájolása nem befolyásolja, hogy milyen pókfajok jelennek meg. A fajgazdagság eredendően nagy.
A lombfogyasztó lepkéket a Soproni hegység három mintaterületén vizsgálták. A vizsgálatokat kopogtatásos módszerrel, fénycsapdázással végezték. A leggyakoribb két faj a nagy és kis téli araszoló volt. Ez utóbbi volt jelen nagyobb egyedszámmal. A fafajok tekintetében megállapították, hogy a gyertyánon fordultak elő nagyobb számban.
A lékes műveléssel kezelt mintaterületen jóval nagyobb egyedszámot regisztráltak a kis téli araszolóból.
Leszögezhető, hogy a léknyitás jelentős hatással van és átalakítja az ott élő ízeltlábú közösséget. A különböző ízeltlábú csoportok erre eltérően reagálnak: egyes fajok megjelennek, mások visszaszorulnak. (z)