2015. június 9. - A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézet Ökonómiai Osztálya 2015-ben ünnepli fennállásának 50 éves évfordulóját.
Ebből az alkalomból tartottak megemlékezést az intézet munkatársai, korábbi kutatói és a meghívott vendégek 2015. június 4-ikén Sopronban, az ERTI papréti székházában és az Erdészeti Múzeumban.
Az ünnepi megemlékezés előadás-sorozattal folytatódott az Erdészeti Múzeumban.
Elsőként Illyés Benjamin, az osztály egykori vezetője foglalta össze emlékeit Visszaemlékezés a kezdetekre címmel.
Elöljáróban megjegyezte, hogy a közgazdasági oktatás és kutatás elég későn intézményesült az erdészetben. 1951-ben alakult meg az Üzemtani Tanszék Farkas Vilmos vezetésével. Az első e témában elkészült doktori értekezés címe a „Fűrészipar gazdaságpolitikai jelentősége” volt.
Az előadó emlékeztetett, hogy már az erdészeti oktatás megalapítója, Wilckens Henrik felhívta a figyelmet a legkisebb anyag és költségfelhasználásra. Később egyre jobban terjedt az ökonómiai gondolkodás a szakmában, Kaán Károly 1912-ben hivatkozott Decrett Józsefre, aki 1811 és 1836 között már az erdőfelújítási és erdőtelepítési naturáliák költségeinek nyilvántartását előírta a kerületvezető erdészeinek. A két háború közötti időkről elmondta, hogy Trianon után jutott el a piacgazdasági, valamint a vállalatszerű gondolkodás a kincstári és magánerdők kezelőihez. Ez a szemlélet nem csupán az Eszterházyakra, hanem a Miskolci Kincstári Erdőgazdaságra is jellemzővé vált.
A Barlai Ervin által létrehozott Magyar Állami Erdők szervezete nemzetközileg is újnak számított. 1955-ben a keleti blokkban először nálunk szakadt el az árképzés az önköltség típusú árrendszertől. Barlai dolgozta ki, hogy az erdők újratermelése pénzügyileg finanszírozható legyen.
Az egyetemen 1956 után a Berlini Egyezmény alapján indulhattak el a közgazdasági kutatások. Az ökológiai gondolkodás térnyerésében Madas Andrásnak és Halász Aladárnak volt kiemelkedő szerepe. Az OEE Gazdaságtani Szakosztálya 1958-ban Madas kezdeményezésére indult be. Halász Aladár kezdeményezésére és az ERTI akkori vezetőinek ellenállásával szemben, 1965-ben megindulhatott Sopronban a közgazdasági kutatás. Farkas Vilmos alapító osztályvezető átgondolt koncepcióval rendelkezett. Mindenekelőtt a gyakorlattal tartott szoros kapcsolatot. Ideológiai korlátaik nem voltak, így jól ismerték a nyugati szakirodalmat. Az akkori személyi állományra utalva megjegyezte, hogy öt közgazdasági technikus segítette a kutatók munkáját.
Kiemelt terület volt a költségelemzés, amellyel Márkus László és Sopp László foglalkozott.
Márkus László vezetése idején az 1968-as Új Gazdasági Mechanizmus jelentett új megközelítéseket. Ekkor ismét előtérbe került az erdőgazdaságok vállalatszerű működése, Barlai tapasztalatai alapján.
A kutatási feltételek a feladatfinanszírozás irányába tolódtak el. Ebben az időben fiatalítás zajlott az osztályon, miközben élénk nemzetközi kapcsolatokat ápoltak, és a hazai szakmai-tudományos életben is aktívan részt vettek. A felhalmozódott mikro- és makroökonómiai tapasztalatokat két kötetben foglalták össze és jelentették meg.
Márkus Lászlótól Illyés Benjamin vette át az osztály vezetését. 1988-ban került sor az utolsó ülésre a Berlini Egyezmény keretén belül. A 90-es évektől kezdve a feladatfinanszírozás kiegészült szerződéses munkákkal. A gyakorlati problémák megoldásán kívül igyekeztek az elméleti hátteret is feltárni.
A nemzetközi kapcsolatok áttevődtek a IUFRO kereteibe, ahol együttműködési munkacsoportokon belül évenként tartottak tanácskozásokat időszerű témákról. (zé)