2015. október 20. – A XIX. Erdőrendezési Napokra Balatoncsicsón, a Bakonyerdő Zrt Balaton-felvidéki Erdészeti Erdei Iskolájában került sor 2015. október 15-16-án
A szakmai továbbképzésnek is beillő alkalom témájául a távérzékelés lehetőségeit választották a szervezők az erdőrendezésben.
A második előadást dr. Horváth Tamás (NymE) tartotta Erdőmodellezés: a kezdetek címmel.
Az előadó hangsúlyozta, hogy a kezdetekről lesz szó és ismeretterjesztő jelleggel. Előadását dr. Marek Fabrika, a Zólyomi Egyetem Erdőbecslési Tanszékének vezetője anyagára építette.
Az erdőmodellezés témaköre már a Selmeci Akadémián is terítékre került.
„Valahol, régen, egy távoli korban, polihisztorok egy csoportja megpróbálta számokkal leírni a természetet. Az emberek többsége fölöslegesnek tartotta ezt, sőt ördögi praktikákat sejtett mögötte. A világ két részre szakadt: az emberiség egyik csoportját a polihisztorok vezették, akiket a köznép erdészeknek hívott. A másikat mindenféle önjelölt vezetők irányították. Az ellentétek azóta sem csitultak, az alkalmazott eszközök új ás új változatát vetették be…”
Már abban a történelmi korban is fölismerték, hogy modellekre szükség van. Ez vezetett a korai fatermési táblák megalkotásához. Az előadó idézte Sóltz és Fekete (1883) művét a fatermési táblákról, amelyben a szerzők leírták, hogy az erdőrendezés körében ezeket felhasználják az állományok fatömegének és növedékének megállapítására, a vágásforduló megadására, az erdő hozamának kiszámítására, valamint az erdőértékelés során.
Kezdetben statikus modelleket alkottak, és csak a számítógépek megjelenése hozott e téren változást.
A világban manapság számtalan erdőmodell van forgalomban. Aki már tudományos fokozattal bíró igazi kutató, az megalkotja a maga modelljét – fogalmazott Horváth Tamás.
Ahány modell, annyi féle megközelítés és koncepció.
Fabrika professzort idézve, három kérdést szoktak föltenni:
Milyen hasznot hoz az erdő, és ebből mennyi tudunk realizálni?
A másik egy prózai kérdés: hogy’ nőnek a fák?
A harmadik pedig: a fák fejlődését térben miként lehet leírni?
Az elsőre regressziós egyenletekkel válaszol az erdőbecslés, a biometria és a faterméstan tudománya, a másodikra a fotószintézis leírásával a bioklimatológia és a növényfiziológia keresi a választ. A harmadikra számítógép grafikai, programozási, matematika elméleti, fraktálgeometriai válaszok születnek.
A három kérdésföltevés az erdészé, a biológusé illetve a matematikusé.
Az erdészek empirikus modelleket, biometrikus modelleket, statisztikai modelleket és korrelációs modelleket alkotnak.
A biológusok folyamatmodelleket, esetmodelleket, ökofiziológiai modelleket, biokémiai modelleket, mechanikai modelleket és „flux” modelleket készítenek.
A matematikusok szerkezeti modelleket, morfológiai modelleket, fraktál modelleket és rekurzív modelleket képeznek.
A szerkezeti modellek alapvetően a növényi szervezet morfológiáját írják le. Alapjuk a növényi szervezet felépítése és topológiája.
A folyamatmodellek ökofiziológiai folyamatokon alapulnak, melyek bemeneti adatai a klimatikus és talaj tulajdonságok, a levélfelület.
A kimeneti adatok pedig a szén- és biomassza produkció.
Az empirikus modellek az erdei ökoszisztéma produkcióját modellezik, a biometriai változók és a termőhelyi paraméterek alapján.
A modellek Pretzsch (2001) szerint hierarchiát képeznek az alábbiak szerint:
ökofiziológiai modellek
famodellek
állománymodellek
szukcesszió modellek
biom modellek.
Ezek idődimenziója a másodperctől az évezredig terjed.
A szakember beszámolt arról, hogy a zólyomi kutatók közvetlenül mérik többek között egy-egy fának a nedvkeringését, a fotoszintézis paramétereit.
Az ökofiziológiai famodellek 3D-ben készülő folyamatmodellek, az időléptékük perc és óra, esetleg nap. Ezek a faegyed valós szervi folyamatait modellezik. Ilyen többek között a Balance és a Tragic.
A funkcionális-szerkezeti növénymodellek a fa morfológiai fejlődését szimulálják. Ilyen például a Grogra, az Emilion és a Lignum.
A „nagy levél” modellek egy absztrakt levélként tételezik a teljes asszimilációs felületet. (Casa, Demeter, Forsana)
A távolságfüggő empirikus erdőmodellek az egyes faegyedek fejlődését modellezik empirikus adatokon alapuló statisztikai egyenletek segítségével. A faegyedek közötti versengést az egyes fák 2D-s helyzetéből számítják. (Forest, Formosaic, Moses, Sibyla, Silva)
A távolság-független empirikus erdőmodellek az egyes faegyedek fejlődését modellezik empirikus adatokon alapuló statisztikai egyenletekkel. Itt a faegyedek közötti versengés független azok 2D-s helyzetétől. (Prognaus, TreeGrOSS)
A lékmodellek az egyes faegyedek fejlődését a generációk váltakozásán alapuló bio-groupokon belül modellezik. Ezt alkalmazzák a szálalás leírására. (Forece, Forena, Foret, Formind, Forska)
A cohort-lék modellek a bio-groupokat homogén egységekre (cohortokra) bontják, melyeket az átlagfák alkotnak. Az egyedeket szintekben is elkülönítik. (4C, ForClim)
A gyakorisági alapú modellek adott osztályokkal jellemzett állományszerkezet fejlődését mutatják az idő függvényében. (Landis, Moser, Suzuki)
A populáció állománymodellek az állomány fejlődését írják le a termőhely és kor függvényében – ezek az ismert faterméstáblák.
Léteznek modellek a faegyedek közötti versengés leírására is.
Hazánkban is a Fabrika professzor által előállított Sibyla modell fejlesztése folyik. Ez faegyeden alapuló, az empirikus folyamatot tekintő modell, a térbeli struktúrák felhasználásával. Versengési indexeket képeznek segítségével. Az üzemtervekből is képes egyed alapú modelleket generálni. Az adatok bevitele után erdőrészletenként fahasználati, gyérítési, szálalási adatokat képez. Bizonyos változata költségeket és hozamokat is számol, sőt a károsítás is kalkulálható.
A modell olyan számítógépes megoldást is kínál, amely virtuális erdőképet képes generálni. (zé)