2016. július 3. – Két teljes napon át ünnepelt az OEE Erdélyben.
Sepsikőröspatakon a település sportcsarnokában került sor az Országos Erdészeti Egyesület 147., jubileumi Közgyűlésére.
Az ünnepi alkalomra szépen fölépített színpadkép várta a gyűlés résztvevőit. A baloldalon Bedő Albert nagyméretű fotója volt látható, beillesztve egy selmeci látképbe. Alatta az ismert Bedő-idézet: „Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel, egyetértéssel és összetartással”.
A vándorgyűlés rendkívüli volt a tekintetben is, hogy hazánk közjogi, politikai és szakmai vezetői a legmagasabb szinten voltak jelen. Példa nélküli, hogy a Magyar Köztársaság Elnöke jelen lett volna az OEE vándorgyűlésén. De nem csak Áder János, hanem Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter, Bitay Márton államtitkár, Ugron Ákos államtitkár-helyettes is jelen volt. A társszervezetek vezetői közül ott volt Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, Luzsi József, a MEGOSZ elnöke. A helyi politikai és társadalmi életet többek között Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak polgármestere, Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Szabó Adél Júlia, kálnoki unitárius lelkész képviselte.
Az egyesületi zászlók bevonulása után Lomniczi Gergely OEE főtitkár köszöntötte az egybegyűlteket, majd Zambó Péter elnök megnyitotta a közgyűlést.
A köszöntők sorát vendéglátóként, Tamás Sándor elnök indította.
Ő az az erdélyi politikus, akit már tavaly, a kaposvári vándorgyűlés alkalmával megismerhettünk, hisz’ ő vette át az OEE vándorzászlaját Barkóczi István SEFAG vezérigazgatótól.
Az elnök történelmi visszapillantással indította köszöntőjét. 1804-ben nemes székely elődeink az Erdélyi Főkormányszéknek írt levelüket így kezdték: „Nekünk csupáncsak fában van minden élő okunk." Ez a magvas megállapítás ma is nagyon időszerű – folytatta az elnök. – Hiszen Székelyföld jövőjének egyik biztosítéka a magán-erdőtulajdon megszilárdítása, az erdők szakszerű kezelése, ésszerű hasznosítása. Nálunk nagy hagyománya van a közös használati formának, az erdő- és legelőtársulásoknak, a közbirtokosságoknak. Székelyföldön több mint 500 ezer hektár erdő van magántulajdonban. Ez nagy vagyon és nagy felelősség!
Hangsúlyozta, nagy megtiszteltetés, hogy az egyesület a jubileumi évfordulót itt ünnepli. Köszönetet mondott az OEE vezetőinek, hogy a három évvel ezelőtti álom valóra vált. Az igaz, hogy 118 évvel ezelőtt, 1898-ban volt vándorgyűlés itt, de akkor Székelyföld még Magyarország része volt. Ma más a helyzet, de lélekben, nemzetben és szakmailag együvé tartozunk. Úgy, ahogy azt a feliraton olvashatjuk: Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel, egyetértéssel és összetartással.
118 évvel ezelőtt is komoly, nagy rendezvény volt, de a mostani minden eddigit fölülmúl. Nem csak azért, mert több mint ezer Kárpát-medencei szakember jött el, hanem mert a legmagasabb állami méltóságok, erdélyi püspökök, román és magyar állami és szakmai szervezetek tisztelték meg.
Elmondta, eddig is sokan keresték föl Bedő Albert, a legnagyobb magyar erdész szülőfaluját és végső nyugvóhelyét, de azt szeretnék, hogy a háromszéki Kálnok szakmai zarándokhellyé váljék. A terveik között szerepel egy Bedő Albert emlékház fölépítése, amelynek alapjait már lerakták. Végezetül hasznos szakmai időtöltést kívánt, és biztosította hallgatóságát arról, hogy visszavárják ide.
Lomniczi Gergely Áder János köztársasági elnököt kérte a mikrofonhoz, aki egy Bedő-idézettel kezdte beszédét: Az összetartás által a kis dolgok is naggyá lesznek.
Majd újabb idézettel folytatta: Engem az erdő véd és szeret – írta Áprily Lajos. Neki az erdő volt az élet. Áprily világában minden gondolat természeti képet ölt magára – folytatta.
Nem véletlen, hogy az Országos Erdészeti Egyesület alapítói, Wágner Károly, Divald Adolf és Bedő Albert a költőhöz hasonlóan, ilyen fenséges vidékek képét hozták magukkal a szívükben Selmecről, Máramarosról és Sepsikőröspatakról. Ők is szerették, ismerték és értették az erdőt.
Mivel 150 évvel ezelőtt még nem volt magyar nyelvű képzés, ezért az új egyesület fő feladatai között szerepelt, hogy megteremtsék az erdészeti tudományok magyar nyelven való művelésének feltételeit - emlékeztetett. – A cél az volt, hogy legyen magyar nyelvű szakirodalom, magyar nyelvű kutatás és magyar nyelvű oktatás. Az eredmény önmagáért beszél – folytatta – hisz’ magyarul tanulhatták az erdőbecsléstant, a hozamszámítást, a földméréstant, az erdőtenyésztéstant (ez az elnök kedvence – osztotta meg velünk), az erdőrendezést, a fatömegtáblák és faterméstáblák kezelését.
Majd így folytatta: Másfél évszázada megszületett a modern magyar erdészettudomány. A józan mértékletesség lett a vezérfonal és a Kárpát-medence erdőségei nem váltak a féktelen felhasználás martalékává. Lecsupaszított erdők kapták vissza fáikat, gyenge erdők erősödhettek meg. A tudomány szempontjai szabták meg a gazdálkodás feltételeit. Bedőék nem jártak messze attól az időtől, amikor a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián még csak két tanár oktatta az erdészeti tudományokat. Kis, elszánt közösség vitte véghez a hatalmas szakmai fordulatot. Lapot indítottak, egyesületet és iskolát alapítottak, szerepet vállaltak az államigazgatásban, és kikövetelték az Erdőtörvényt. Mindez elég volt ahhoz, hogy az egész ország másként tekintsen az egyik legfontosabb természeti vagyonára. Néhány év elteltével, 1879-ben, hatályba lépett az első polgári Erdőtörvény. Előrelátó, felelős erdőgazdálkodás vette kezdetét – hangsúlyozta a szónok. Majd így folytatta: az új törvény kordában tartotta a gazdasági szempontokat, szabályozta a kitermelés mértékét. Szigorú üzemtervezést írt elő a távlatos gondolkodás érdekében. A közösségi érdekek érvényesítését várta el a magán-erdőbirtokosoktól is. A szabályozással akkor először mondatott ki, hogy az erdő védendő érték, a nemzet pótolhatatlan értéke, és csak ezután ipari alapanyag.
Az erdő véd és szeret, megérdemli az emberi gondoskodást.
Rámutatott, hogy Bedő Albert egy úttörő generáció, iskolateremtő nemzedék kiemelkedő vezéralakja volt.
Emlékeztetett, az Erdészeti Lapok már az 1870-es években figyelmeztetett a klíma szabálytalanságaira. Az erdész szakma már akkor felhívta a figyelmet arra, hogy a növénytakaró és az éghajlat között szoros kölcsönhatás áll fenn. Bedő Albert 130 évvel ezelőtt figyelmeztetett a rablógazdálkodás veszélyeire. Neki fontos volt a jövő, a következő generáció sorsa. Kárhoztatta a természet összefüggéseire nem figyelő tevékenységet, ami előre nem látható jelenségek sorát indíthatja el. Bedő bízott abban, elérhető, hogy az emberek tiszteljék és gondozzák az erdőket.
A magyar erdésztársadalom ezt a szemléletet örökölte és hagyományozta tovább – emelte ki Áder János. – Ezt őrizték meg a magyar erdészek Trianon után a határon belül és azon túl, de az egész világon. Ezt a tudást vitték magukkal a megtorlás elől Kanadába emigrált soproni egyetemisták is. A világ egyik legnagyobb országának hatalmas erdei sokat köszönhetnek azoknak az erdészeknek, akik a folyamatos erdőborítás Kárpát-medencében kipróbált módszereit honosították meg új hazájukban.
Áder János kiemelte, hogy a jubileumi közgyűlésen és Bedő Albert nyughelyét felkeresve fejet hajtunk a magyar erdészek munkája és teljesítménye előtt. Köszönjük, hogy a hagyományaikat követve Önök ma is ugyanúgy gondolnak a jövőre, mint nagyszerű elődeik. Köszönjük, hogy megtartják az erdő védelmének és használatának bölcs egyensúlyát.
Isten éltesse az egyesületet és annak tagjait! – fejezte be beszédét Áder János köztársasági elnök.
Ezt követően Szabó Fruzsina, a Mikes Kelemen Főgimnázium tanulója népdalokat adott elő. ()
Székelyföldi meglepetés
Ajándékkal kedveskedett Tamás Sándor Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Egy évekkel ezelőtti vihar Mikes Kelemen védett tölgyéről leszakított jó néhány ágat. Ők nem tűzre tették ezeket, hanem eltették, és kiemelt vendégeiknek adnak belőle egy-egy darabot.
A zágoni híres tölgy egy darabját átadja az elnök úrnak - szólt.
A helyzet bökkenője az volt, hogy nem jelezte melyik elnököt kívánja megtisztelni a tanácselnök: a Köztársaság Elnökét avagy az OEE elnökét. Így elsőként Áder János indult az emlékfa-ajándékért. Erre Tamás Sándor helyesbített, hogy Zambó Péternek, az OEE elnökének szánta az ajándékot.
„Így van ez, ha két elnök is van egyszerre a teremben” – oldotta a helyzetet a Köztársasági Elnök.