2016. november 25. - Erdészhimnusz a zeneiskolában
150 éve 1866. december 9-én az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) egykori székházában, tartotta a közgyűlését a Magyar Erdész-Egylet, mely átalakulását követően felvette az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) nevet. Az átalakulást a kortársak egy teljesen új, alapjaiban és szellemében valóban magyar egyesület megalakulásaként élték meg. (Oroszi)
A jubileumi év alkalmával a hajdani, Széchenyi István által javasolt Köztelek helyén, a mai a Köztelek u 8. szám alatti épület falán az OEE mostani tagjai, emléktáblát avattak, megemlékezve az egyesületet alapító elődök emléke előtt. November 25-én a 150 évvel ezelőtti közgyűlés helyén a mai Ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskola előtt megjelenteket Lomniczi Gergely főtitkár üdvözölte.
Zambó Péter elnök köszöntőjében elmondta, hogy a mai emberek figyelmének felhívására és az utókor emlékezetére helyezik el az emléktáblát. Kitért az előzményekre is. 1825-ben alapították a Széchenyi nevéhez fűződő Lófuttató Társaságot, mely a magyar állattenyésztés fejlesztését kívánta elősegíteni. Ebből alakult az OMGE, mely 1832-ben vásárolta meg az akkor üresen álló Köztelket. Itt 1847-ben letették a leendő székház alapkövét, mely először egyemeletes lett, majd kétemeletesre bővítették. Ebben az épületben gyűlt össze az a 43 résztvevő, akik változást akartak s elhatározták az OEE alapítását. A 43 résztvevő itt választotta meg báró Keglevich Bélát elnöknek, Bedő Albertet titkárnak. A sikerhez talán az is hozzájárult, hogy Keglevich Béla mindkét egyesületnek vezető tagja volt. (Talán nem véletlen, hogy a mai rendezvényen is 43-an voltak) A Köztelek épülete húsz éven keresztül szolgált az új Egyesület otthonául. Itt tartották az elnökségi és bizottsági üléseket, ide érkezett a posta. Zambó Péter elnök befejezésül emlékeztetett arra az alkotó erőre, mely példát mutatott, s elegendő útravalóval látta el egyesületünket. Ez az erő az egyes tagok szerepvállalásán és áldozatvállalásán alapul. Elődeink példát mutatnak számunkra. Ma is vannak ilyen tagjaink, hiszen a most avatandó emléktáblát dr. Király Pál felhívására, ajánlására dr. Sárvári János a könyvtár őre adományozta az egyesületnek s az ő szervezésében valósult meg az avatás.
Zambó Péter mindannyiunk nevében megköszönte a nemes, önzetlen felajánlást. Ugron Ákos Gábor a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára beszédében az összetartást, a barátságot és a szakmai elvek továbbvitelét hangsúlyozta. Az elkövetkező időben az Egyesületnek ezeket az elvek kell továbbvinni.
Az OEE 150 éve megtartott alapító közgyűlésének helyszínén állított emléktáblát ünnepélyesen Zambó Péter, Ugron Ákos Gábor és dr. Sárvári János avatta fel. A kis erdészcímer alatt olvasható:
EZEN A HELYEN ÁLLT A „KÖZTELEK” ÉPÜLETE, MELYBEN 1866. DECEMBER 9-ÉN MEGALAKULT AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET. FENNÁLLÁSÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL ÁLLÍTTATTA AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET 2016
Az emléktábla alatt koszorút helyezett el – az elődöket megbecsülve – Andrésiné dr. Ambrus Ildikó technikus alelnök és Mocz András magánerdős alelnök.
A zeneiskola dísztermében először, – a kiadott programtól eltérően – Zambó Péter az elnökség nevében köszöntötte dr. Koszka Miklós Bedő Albert díjas professzort abból az alkalomból, hogy visszavonult a Díj Bizottság elnöki megbízatásából. Ezt követően dr. Oroszi Sándor az Erdészeti Lapok Szerkesztőbizottság és az Erdészettörténeti Szakosztály elnöke: „Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) és az Országos Erdészeti Egyesület megalakulása" címmel tartott előadást.
Először az OMGE alakulásáról, viszonyairól, az erdészekkel való kapcsolatairól beszélt. A Magyar Gazda volt az OMGE folyóirata, ahol erdészeti témák is szerepeltek. 1842-ben az OMGE keretén belül Erdészeti Szakosztály alakult, melynek több neves erdész volt a tagja. Gáti István és Fényes Elek termékeny szakírók voltak. Az OMGE két erdészeti szakkönyvet is kiadott. A német nevű szerzők magyarul értekeztek, írtak. Úgy vélték, hogy lehet, hogy nem jók a kifejezések, de ha sokat adnak ki, akkor majd egy idő múlva jó lesz. Az OMGE Erdészeti Szakosztályában kimondottan magán- az OEE-ben pedig zömmel állami erdészek voltak. Az OEE kezdettől a magyarosítást tűzte ki célul. Érdekes hogy1866 előtt az erdészet nemzeti törekvéseit, a magyarosítást az OMGE és a Helytartó Tanács is támogatta. Az előadó elmondta, hogy az OMGE taglétszáma és politikai súlya nagyobb volt az OEE-nél. A két világháború közt hanyatlani kezdett, a II. világháború után megszűnt, nem tudták újraindítani. Elvesztette 5000 tagját, épületét, könyvtárát.
Ezzel ellentétben az OEE meg tudott újulni, nem tűnt el, igaz szigorú keretek közt, de működhetett. A második előadást Balogh Róbert történész tartotta „Az OEE székháza és székhelyei 1867-1975" címmel. Négy pont szerint közelítette meg a székház történetét. Először az emlékezet és a közösség kapcsolatát fejtegette, majd kitért az uralkodó osztály és az OEE viszonyára. Az 1884-ben épült székház engedélyeit, építését, a bérlők könyvét, történetek és történelem kapcsolatát ismertette. Az Alkotmány utcai székház egyértelműen a közösségi érzést, összetartást jelentette. Az épület építésének támogatói igen széles körből származtak, ami azt jelentette, hogy nagy a támogató bázisa az egyesületnek. Jelentős esemény volt 1888-ban Rudolf trónörökös és Ferenc József császár látogatása. A hivatali helységek mellett bérlakások is voltak az épületben. 1945 után elvették az OEE székházát. A végén a szerző felsorolta az OEE székhelyeinek változását.
A nap előadói szóltak arról, igen nagy teljesítmény volt, hogy fennmaradt az OEE 1945 után. Számos nagy múltú egyesület szűnt meg ekkor. Ebben nagy szerepe volt a kompromisszum készségnek. Ennek egyik dokumentuma maga az OEE név. A különböző korokban, az adott keretek közt, megpróbálták kihasználni a lehetőségeket. Feltehetőleg az idő rövidsége miatt nem említették a Magyar Erdészeti-Egyletet – előzőleg Ungarischer Forstverein –, annak 15 éves működését, melyből kinőtt az OEE. Az átalakulás idején, 1866-ban a Magyar Erdészeti-Egyletnek 755 rendes, 17 tiszteletbeli és 4 alapító tagja volt. Az új OEE 1867 év végére 653 rendes és 113 alapítványt tevő tagból állt. Az egylet tevékenysége nem alkalmazkodott a magyar nemzeti érdekhez, ezért a kortársak 1866-ot az OEE alapításának tekintették. Ezt fogadta el a mai OEE tagság is. Az emléktábla avatáson a jelenlévők tisztelegtek az elődök emléke előtt, és ezzel megerősítették a szakmai elvek továbbvitelét az összetartozást, a barátságot a jelenkori OEE tagsága között. Az ünnepség végén a résztvevők elénekelték az erdészhimnuszt. A zeneiskola nagyterme biztos nem hallott ilyet, megható, felemelő hangulat volt. Zengett a dal s talán az ősök is meghallották a megemlékezést. Kép és szöveg: Szakács László
3