2016. december 15. - 2016. december 4-én délután került sor a pálos atyák Sziklatemplomában a rendszerváltozást követő helyreállítása óta immár 25. alkalommal ünnepélyes főpapi szentmise keretében Szent Borbála, a bányászok védőszentje emléknapjának megünneplésére.
Az ünnepi szentmisét megelőzően a templomot teljesen megtöltő ünneplő közösség jelenlétében került sor Petrás Mária csángó énekmondó, keramikusművész szent Borbála alakját ábrázoló - az OMBKE tagjainak anyagi hozzájárulásával készült - szobrának a szentelésére.
Ezt követően a kerek évfordulóra is tekintettel az OMBKE részéről Martényi Árpád bányamérnök mondott köszöntőt, melyben kitért arra, hogy ennek a liturgikus térnek a bányászok szempontjából is kiemelt jelentősége van, hiszen olyan a liturgia helyszíne, mint amilyen egy bányabelső, formailag is egységben áll a bánya világával.
Az ünnep dr. Fabiny Tamás az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökének igehirdetésével folytatódott, melyben a püspök hangsúlyos szerepet szánt az advent helyes megélésének, lelkünknek az Úrjövethez méltó felkészítéséhez Malakiás próféta könyvéből vett verssel vezette be elmélkedését: „De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!”. Reményét fejezte ki a keresztények egysége mielőbbi megvalósulásának is, amihez elengedhetetlenek a mai alkalommal megült és más hasonló ünnepek is, ezek ugyanis rendkívül fontos találkozási pontjaink!
A szentmisét a házigazda pálos atyák részéről P. Győrfi Béla Szabolcs pálos rendi szerzetes és Bíró László tábori püspök Magyarország Katonai Ordináriusa, a szentmise főcelebránsa közösen mutatták be.
Bíró püspök homíliájában tovább szőtte Szent Borbála személye kapcsán a Fabiny püspök által ébresztett, az őskeresztény egyházhoz kötődő a szent legendája köré szőtt gondolatokat.
A szent történetéből a Legenda Aureából idézett történet szerint Borbála (neve a Barbarus azaz pogány nőnemű alakjának, Barbarának a magyar megfelelője) Órigenésztől kapott tanítás alapján lett hívő kereszténnyé. Amikor édesapja toronyba záratta, a helyiség két ablaka mellé egy harmadikat is vágatott így is kifejezve a Szentháromságba vetett keresztény hitét. Nikomédiában (ma a törökországi Izmit) a provincia praefectusa, Martinianus elé vitték, aki a keresztény leányt kegyetlenül megkínoztatta, de Borbála hű maradt a hitéhez. Végül lefejezésre ítélték. Pogány apja kivette a hóhér kezéből a pallost és maga hajtotta végre az ítéletet. Büntetésül, amikor hazafelé tartott, villám sújtotta halálra, és „elemésztette" a testét.
Így Borbálát a ,,hirtelen és készületlen halál'' elleni oltalmazónak tekintik, a váratlan veszélyben, sújtólég veszélyében dolgozó bányászoknak is ezért lett a védőszentje.
Az igehirdetéseikben a püspökök a vértanú szűz alakja és tisztelete kapcsán egyaránt idézték Ferenc pápát a vértanúságban megjelenő ökumenéről, hiszen a kereszténység történelme során a kezdetektől fogva és napjainkban is sokakat üldöztek, öltek meg a világban keresztény, keresztyén hitükért.
Az oltár körüli szolgálatban, adománygyűjtésben a szent olvasmányok felolvasásában bánya, erdő és kohómérnök kollégák segédkeztek, a hívek könyörgéseit az OMBKE tagjai olvasták fel.
A szentmise végén a házigazda pálos atya P. Győrfi Béla Szabolcs mondott köszönetet a szép számban megjelent hívőknek a szentmisében való részvételükért, és kitért a templom létrehozásában nagy munkát vállaló-végző „soproniak”, bányászok, erdészek, kohászok munkája kapcsán arra is, hogy Szent Borbála ma is össze tudja gyűjteni a más-más szakmákba és keresztény felekezetekbe tartozó embereket. (A Sziklatemplom építésében és a pálosok két világháború közti magyarországi visszatérésében Pfeiffer Gyula erdőmérnök kollégánkat feltétlen említenünk kell, de mindazokat a bányász és kohász kollégákat is, akik akkor és napjainkban is tevőlegesen részt vettek az építésben, és a mai időkben is részt vesznek a szükséges fenntartási munkákban!)
A püspöki áldások következtek, majd a hívek a Bányász Himnuszt együtt énekelve búcsúztak az ünneptől.
A bensőséges ünneplés után mindenképpen elmondhatjuk, hogy az Apostoli Hitvallásban elhangzó szakasz, mely szerint hisszük a szentek közösségét (a régi megfogalmazásban egyezségét) az ünnep után mindannyiunk számára jobban érthetővé vált! Jó Szerencsét! Üdv az erdésznek! Schweighardt Ottó