2017. június 12. – A mögöttünk hagyott vasárnapon, 2017. június 11-én STIHL Családi napra szólt a meghívó.
A biatorbágyi Premier Outlok torony felől, torony iránt érkezve, a Paul Hartmann utcában már kerékpárnak való parkolóhelyet sem lehetett találni. Még 10 óra sem érkezett el.
A bejáratnál maga Bakon Gábor cégvezető fogadta az érkezőket.
Kinek-kinek az ismeretség szintjéhez igazodóan járt a kézfogás, az ölelés, a hát lapogatása. És természetesen a név szerinti megszólítás. Fordulás a következő érkező csapat, család felé – hasonlóképpen. Ez önmagában komoly memóriateljesítmény, az ország különböző pontjairól érkező százak nevét, státuszát megjegyezni.
Magam leparkolom fotós műhelykocsimat az épületben, a fogadópult mögött, kellemes hűvös van, dolgozik a légkondi.
A vendégeket Bakon Gábor cégvezető köszöntötte a nagysátorban, örömét fejezte ki, hogy vendégül láthatja a nagy Stihl-családot. Biztatta a felnőtteket, hogy próbálják ki az új gépeket, és vegyék szemügyre a legújabb környezetbarát akkus gépeket is. Jó szórakozást kívánt felnőttnek és gyermeknek egyaránt.
Hagyományos családi napi beszámoló megírására készültem, de inkább másról írok bővebben. Ebben több lesz a tanulság. A Stihl-kultúra az, ami korábban is föltűnt, de még nem állt össze bennem.
Korábban is, bármikor érkezve, rend és tisztaság fogad mind a bejárat körül, az épületben, mind az udvaron. A belépőt a hallban egyfajta árubemutató kiállítás fogadja, ami önmagában lebilincselő látvány felnőttnek, és ilyenkor gyermeknek egyaránt. Bár a gyermekek többsége előtt nem ismeretlenek az ilyes Stihl és Viking szerkezetek, mégis fönnakadt szemmel és érdeklődő kezekkel veszik birtokukba a szebbnél szebb gépcsodákat.
Az épület kialakítása, belső berendezése modern, világos, mondhatni átlátható, a sok üveg nyílászáróból adódóan. Ez persze lehet ízlés kérdése, de, hogy elegáns, az biztos.
De nem csupán a belbecs van rendben, hanem a külcsín is, azt számos alkalommal megtapasztaltam. Sokadik családi napon van szerencsém részt venni, de egyszer sem akadtam „levetett” bútorra, félretett holmira, kidobni szánt eszközre, anyagra, szóval olyas valamire, ami a magánudvarokban, de főleg az üzemi területeken szinte elmaradhatatlan rozsdásodó, porosodó díszlete a cégeknek. Itt mindig rend és tisztaság uralkodik az épület körüli tereken. Pedig adná magát hátul az épület mögött vagy oldalt, hogy a kidobott-levetett holminak helyet találjanak. De nem! Rendnek kell lenni!
Az egyedüli régi darab a bejáratnál látható régi Stihl-traktor. De ez nagy becsben tartott különlegesség.
A vasárnapi „sáskahad”, gyereksereg elvonulása után lesz mit helyrehozniuk az udvari munkásoknak, kertészeknek, mert a jónép nem nagyon tisztelte a kijelölt gyalogjárókat. Fű, fa, virág látta kárát a jövés-menésnek.
Mindez a rend, valószínűleg a márka legszorosabb tartozéka, akárcsak az üzembiztonság, a megbízható alkatrészellátás és az innováció. Hasonlóan gondozott a világ hat földrészén, 150 ország megannyi Stihl-cégének környezete.
A rend hasznát, pozitív következményeit hazánkban még nem túl sok vállalati vezető tette magáévá, vált benső tulajdonsággá és külső követelménnyé. Pedig aki a környezetében nem tud rendet tartani, annak belvilágában is sok rendetlenség lakozik.
De, hogy ne csupán a vendéglátóról emlékezzek meg, a vendégsereg is megbecsülte a nyújtott szolgáltatások színvonalát, és az étkezések – amelyek általában, még a legpuccosabb fogadások esetében is – meglehetősen nagy „utó rumlival”, szeméttel járnak, aránylag kulturáltan zajlottak.
A rend egyik lelki oldala sem lebecsülendő, a szerénység. A Stihl több mint nyolc évtizedes történelme, gazdasági, innovációs sikerei megalapoznák azt, hogy harsány öntömjénezéssel borítsa el a világot, de nem teszi. Az anyacég tavaly őszi jubileumi ünnepségei szinte családias szerénységgel, házon belül zajlottak. A hivalkodás távol áll a társaság filozófiájától, nem ízlése szerint való.
Ez összefügghet azzal, hogy mindmáig megőrizték a nagy nemzetközi vállalat családi jellegét, az emberi kapcsolatok, normák és erkölcs gyakorlatát.
Ezeket a nagy szavakat fordítja át a mindennapok és a családi ünnepnapok „aprópénzére” a cégvezető.
Ez nem könnyű, mondhatni ellentmondásos feladat, mert egyrészről a világ ezerféle hang és kép-kavalkádjában, a konkurenciára is figyelve, tartani kell a vezető PR- és forgalmazó pozíciót, el kell érni a még nem Stihl-vevőket, ugyanakkor megőrizni eleganciájukat, mértékletességüket. Azt hiszem ez a Stihl egyik legnagyobb teljesítménye.
A családi napon az egyik főszereplő csoportot a gyermekek képezték, akik hamar birtokukba vették a tucatnyi játéklehetőséget, az ugráló vártól a mega-szappanbuborék fúváson át az állatbemutatóig és bohócos bábjátékig.
De nagy sikerük volt a Viking akkumulátoros fűnyíró gépeknek is. Érdekes módon ezek a masinák jobban érdekelték a gyermekeket, mind az önjáró, távirányítású fűnyírók.
Azért kíváncsi volnék, otthon is hasonló lelkesedéssel látnak majd neki az efféle munkálatoknak…
Az erdészszakma is képviseltette magát a gyermek-vonalon: a NÉBIH Erdészeti Igazgatósága dr. Nagy Dániel igazgatóhelyettes vezetésével már nem először jelent meg különböző attrakciókkal, köztük számos „ültetős” feladatmegoldó játékkal és sok-sok ajándékkal. A fő téma az erdőtűz megelőzése.
A látogatók között fölfedezhettük dr. Lakatos Ferenc dékán urat, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karáról, aki a soproni tudásközpontot képviselte.
Volt persze raktárlátogatás is, ami „kézenfekvő” példáját nyújtja annak, hogy „rend a lelke mindennek”.
Elmaradhatatlan volt a magyar Stihl Timbersports válogatott bemutatója is. Juhász István és kollégái „hozták a kötelezőt”, újra és újra csodálatra méltót produkáltak a fejszékkel, motor- és kézi fűrészekkel és persze a nyárfarönkökkel. A bemutató új elemekkel is gazdagodott, láthattuk a repülő fakorongokat, amiket egy nagy fordulatszámú speciális motorfűrésszel vágott ki a minden rögzítés nélkül bütüre állított 15 cm átmérőjű rönkből a versenyző. Ezt első hallásra elképzelni is nehéz, pedig, megoldható, csak kellő gyorsasággal kell körbefutni a motorfűrészt követve…
Új elem volt a Juhász-Rittlinger páros vidám vetélkedője, amelyben az előbbi igyekezett túljárni ellenfele eszén, és mindenféle trükkel nagyobbnál nagyobb teljesítményű gépekkel megelőzni versenytársát. Sor került a „bútorszekció” föllépésére is, amelynek résztvevői kisebb nagyobb székeket vágtak ki a rönkből.
A rokonszakma művészi válfaját a motorfűrészes faszobrász képviselte, aki egy jókora sast formázott meg.
A mozgalmas napot a szintén elmaradhatatlan tombola zárta. Z.Z.