2017. július 5. - A Vadászkamara Kürt együttes fanfárja után Lomniczi Gergely, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára köszöntötte a megjelenteket a Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alatt található panteonban.
Itt kapott helyet születésének 150 évfordulója alkalmából Kaán Károly erdőmérnök, államtitkár mellszobra is.
A meghívottak között jelen volt többek között Farkas Lajosné, Kaán Károly unokája és Farkas Dániel Kaán Károly dédunokája. Ott voltak az idén 25. alkalommal megrendezett Kaán Károly verseny bíráló bizottsága tagjai. Részt vett az avatáson Bartha Attila Viktor, a Kaán Károly versenynek helyet adó Mezőtúr alpolgármestere. A Magyar Természetjáró Szövetség igazgatója, Tasi Márk képviselte a természetjárókat.
Megjelent a szobor alkotója, Győrfi Sándor Munkácsi-díjas szobrászművész.
Az OEE Kaán Károly születésének 150. évfordulója alkalmából jubileumi évet hirdetett. Ennek a legfontosabb eseménye a mai, amikor leleplezik Kaán Károly mellszobrát a minisztériumi erdészpanteonban, nagy elődei, Wágner Károly és Bedő Albert mellett.
Az ünnepség első szónoka Fazekas Sándor miniszter volt.
Szükségünk van célokra és üzenetekre, melyek iránytűként szolgálnak a kisebb és nagyobb döntéseink alkalmával munkánkban, otthon a mindennapjainkban. A legjobban azonban példaképekre van szükség. Vannak olyanok, akik művészek munkásságából nyernek inspirációt, és vannak, akiket a tudósok felfedezései lelkesítenek újabb találmányok megalkotására. Számomra, és meggyőződésem, hogy még sokak számára Kaán Károly személyisége, életműve, gondolkodása és emberi tartása hat ösztönzőleg – hangsúlyozta a miniszter.
Teendőim ellátása során, sokszor eszembe jutnak Kaán Károly, gimnáziumi tanulmányaim során megismert gondolatai. „A természet védelmét akkor szolgáljuk sikeresen, ha eltaláljuk, hogy hol és milyen módon lehet és kell a természetet oltalmunkba fogadni. Ha eltaláljuk, hogy milyen eszközökkel védhetjük meg a természet különféle megnyilvánulásait, és bennük a természeti alkotásokat. Ha mindig és szünet nélkül törődünk azzal, hogy hol, milyen mértékig és hogyan terjeszkedhetik az emberi kultúra anélkül, hogy az értékesebb természeti alkotásokat bántaná vagy megsemmisítené, erejét kikezdené vagy megrontaná, megzavarná a természet háztartásának rendjét, sőt talán fel is billentené annak egyensúlyát.” – idézte Kaán Károlyt a miniszter.
Majd így folytatta: Ma tehát egy példaképnek állítunk szobrot, egyenes jelleme, elszánt munkája, alkotó szelleme, erős vezető egyénisége ma is iránymutatást jelent. Ezt gondolom, Kaán Károly legfőbb szolgálata az volt, hogy alázattal közeledett az erdők világa, a természet felé. Egyszerre volt erdőmérnök, gazdaságpolitikus, államtitkár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke, majd Tiszteleti Tagja. Ha arra a kérdésre kellene felelnem, hogy mi volt a hivatása, nem az önéletrajza szavai között találnám meg a választ, hanem azokban az értékekben, amelyeket egész életében képviselt: a becsület, a szorgalom, az elkötelezettség és a hazaszeretet.
Ma, születése után százötven évvel azért is emlékezünk rá büszkén, mert példaértékű gondolatait, ötleteit és újításait képes volt átültetni a gyakorlatba, méghozzá úgy, hogy minden lépését úgy, hogy kitartó, alapos háttérmunka előzte meg. Precíz és alapos, tudományos és történeti kutatásainak köszönheti, hogy ma az erdészettörténet egyik első megalapozójaként tekinthetünk rá. Kaán Károly emellett a magyar erdőgazdálkodás reformere volt. Az első világháború után tragikusnak, sőt reménytelennek tűnt Magyarország helyzete nemcsak gazdaság és társadalmi helyzetben, hanem a természetvédelem és az erdőgazdálkodás szempontjából is. A trianoni békeszerződéssel erdeink 84 százalékát vesztettük el. Kaán Károly viszont nem tétlenkedett, és miután az elsők között tiltakozott az igazságtalan diktátum ellen, megpróbált javítani a helyzeten. Sokat fáradozott az új erdészeti politika megvalósításán, az ezt megalapozó erdészeti jogszabályok és utasítások kidolgozásán. Legfontosabb eredménye az 1919-ben meghirdetett Alföldfásítási program. Célkitűzése volt az ország erdősültsége növelése mellett a megmaradt erdők védelme is, a bennük folytatott gazdálkodás korszerűsítése, a szakszerűség fokozása, a fahozam növelése. Határozottan fellépett a tarvágások és rablógazdálkodás ellen, és a természetes felújítást javasolta előtérbe helyezni. Sikeresen bevezette a kincstári erdőkben a belterjes, házi erdőgazdálkodási formát, melynek célja az volt, hogy az erdészet termelje ki, dolgozza ki a fát és értékesítse is. Kaán Károly a hazai természetvédelemben is úttörő szerepet töltött be, nevéhez fűződik az állami természetvédelem létrehozása. Fontos lépés volt, hogy előkészítette az első természetvédelmi törvénynek is tekinthető 1935-ös erdőtörvényt. Kaán Károly képes volt hosszú távon gondolkodni, terveit, programjait ebben a szellemben dolgozta ki, valósította meg. Kortársai közül sokan nem értették meg, de az idő őt igazolta. Ezt bizton mondhatjuk, mint kései utódok. Felismerte, hogy a Kárpát-medencében élők egymásra vannak utalva, szorgalmazta a szomszéd államokkal való jó kapcsolatokat. Az volt az elképzelése, hogy az erdők fenntartását, megóvását nemzetközi szerződésekkel, együttműködéssel kell garantálni.
Talán a szobrász tehetsége, talán az, hogy Kaán Károly munkásságát jól ismerve példaképként tekintek rá, úgy gondolom, hogy ez a mű több mint egy bronzalkotás. Szobra mozdulatlan és néma, mégis képes minket megszólítani és megmozdítani még most is. Öröm látni, hogy emlékét még ma is ilyen sokan, és ilyen nagy tisztelettel ápoljuk.
Kívánom, hogy még százötven év múlva és még később is legyenek olyanok, akik követik Kaán Károly példáját – fejezte be Fazekas Sándor az ünnepi méltatást. (zé)