2017. július 6. - A Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alatt található panteonban kapott helyet 2017. július 5-én, születésének 150. évfordulója alkalmából Kaán Károly erdőmérnök, államtitkár mellszobra is.
Fazekas Sándor avatóbeszédét követően Kiss László OEE alelnök ünnepi köszöntője következett.
Tisztelt Miniszter Úr, Államtitkár Úr, Tisztelt Ünneplő Közönség, Hölgyeim és Uraim!
Megbecsüléssel köszöntöm Önöket, a történelme 151. esztendejét élő Országos Erdészeti Egyesület képviseletében!
A hazánk termőterületének negyedét gondozó erdészet újabb, nagyszerű elismerése a mai alkalom.
Wagner Károly és Bedő Albert után a harmadik erdész géniusznak, Kaán Károlynak állítunk emléket az ország főterén, egykori hivatala bejáratánál.
Szobra mától hirdetni fogja az erdész-szakma két évszázados folytonosságát, tudományterületekre kiható jelentőségét.
Méltó ajándék ez a 150. születésnapjára - és ajándék mindannyiunknak, akik felelősséggel viseljük a szívünkön az erdők, természeti környezetünk sorsának alakítását.
Kaán Károly a maga erejéből felemelkedett, nagy formátumú ember volt.
Értékei maradandóságát bizonyítja a tény, hogy egymástól alapjaiban eltérő társadalmi rendszerekben, vita nélkül méltányolták a munkásságát. Az Akadémia szószólói a nemzet legnagyobb tudósainak és művészeinek teljesítményével összemérve emlegetik az életművét.
Egy korabeli megemlékezés szerint:
„Kaán Károly nevét nem kell külön megörökíteni, azt közéleti működésével és irodalmi munkásságával a magyar erdészet legkeményebb sziklájába, Ő maga véste be.”
Páratlanul színes életművét az utókor számos előadásban és dolgozatban értékelte már. A méltató szemelvényeket egy, a minisztérium kiadásában megjelent monográfia foglalja össze – ennek a címe is sokatmondó: „Az erdők szerelmese”.
Az életút ismertetése egy ünnepi köszöntő keretében lehetetlen. Éppen ezért Egyesületünk a mai ünnep alkalmából - tartalmában és képanyagában megújítva - ismét közreadta a Kaán Károly életművét összefoglaló füzetet. Szintén felelevenítettük emlékét a legszélesebb szakmai nyilvánosság előtt, a június 23-án, Kaszón tartott Vándorgyűlésünkön.
Miniszter úr beszédében ismertette és méltatta erdészeti, alföldfásítási és természetvédelmi munkásságát.
Ez utóbbi területhez kapcsolódik Darányi Ignác miniszter neve, aki az 1900-as évek elején figyelt fel a fiatal mérnökre, és megbízta „a védelemre érdemes dolgok” összeírásával.
Kaán minisztériumi karrierje 1908-ban indult, ahol Bedő Albert szellemi örökében, egy évtized alatt erdőtanácsosból helyettes államtitkárrá, az ezer sebből vérző ország erdő- és faügyeinek kormánybiztosává lépett elő.
Neki nehezebb feladat jutott, mint Bedőnek: kiutat kellett mutatni a szakma Trianon utáni reményvesztettségéből… Az elsők között vette fel a kesztyűt egy megújuló Magyarországért.
„Erdőt az Alföldre!” programjával már 1919-ben kijelölte a követendő irányt.
Munkatársait emberségesen, de a feladat megkövetelte szigorral fogta össze.
Vasakarata átsegítette a kudarcokon is - nem tartott sem a kesergőkkel, sem a vakon bizakodókkal.
Arra törekedett, hogy a magyar föld „boldogulásban és haladásban” minél több embert tarthasson el.
Közel 100 ezer hold alföldi erdő telepítése valósult meg később, ami az Alföld népének valódi felkarolása volt!
Alkotó ereje korai nyugdíjazását követően sem csorbult. Másfél évtized alatt egy újabb életművel felérő tudományos teljesítményt produkált.
Közülük talán az Alfölddel foglalkozó munkái a legismertebbek: A magyar Alföld, Az Alföld problémája és az Alföldi kérdések.
Az MTA megbízásából készítette el a „Természetvédelem és természeti emlékek” című művét, amellyel az 1935. évi erdőtörvényt, vele a hazai természetvédelem eszméjét alapozta meg.
A törvénnyel létrehozott Országos Természetvédelmi Tanács elnöki tisztét 1938-ban még töretlen lendülettel fogadta el - két évre rá, a Természettudományi Társulatnál tervezett előadását már nem tarthatta meg, mert elragadta a váratlan halál.
Oroszi Sándor így írt Kaán Károly tudományokat egyesítő szemléletéről:
„A szorosabban vett erdészeten kívül a természetvédelemben és a vízügyi kérdésekben is alapvető volt a munkássága. E szakterületek éppúgy sajátjuknak tekintik Kaán Károlyt, mint az erdészet. Ő ismerte fel elsőként, hogy az erdészet ügyét más, rokon ágazatokkal kell összekapcsolni, a felmerülő feladatokat együtt kell megoldani.”
Kérem, engedjék meg nekem az elfogultságot, hogy Kaán örökségére elsősorban erdészként tekintsek.
Úgy gondolom, hogy az életműve gerincét a modern, komplex szemléletű erdőgazdálkodás eszmerendszerének megalkotása jelentette. Ezen keresztül világított rá mindazokra a természeti és társadalmi összefüggésekre, amelyekben új szakterületek sokasága gyökerezett. A teljesség igénye nélkül és mai szóhasználattal élve, ilyenek: a fenntartható fejlődés, a környezet- és vidékfejlesztés, az erdők ökoszisztéma szolgáltatásai…
Sokat foglakozott az erdészeti szakoktatás kérdéseivel. Tervei szerint nyitották meg Vadászerdőn az erdőgazdasági szakiskolát.
Sopronban az ő energiája segítette a rideg kaszárnyából méltóbb körülmények közé az Alma Matert.
Megnövelte az erdészeti tanszékek számát, az oktatásnak technikai jelleget, erdőgazdasági hátteret, a végzett hallgatóknak erdőmérnöki címet kívánt biztosítani.
Munkássága hiteles példa arra, hogy az ésszerű erdőgazdálkodás és a modern természetvédelem ügye korántsem összeegyeztethetetlen. Közben - racionális mérnökemberként - ezt vallotta:
„Az erdőgazdálkodás minden vonatkozású teendője műszaki foglalkozás.”
Axiómának tekintette, hogy a korszerű erdőgazdálkodás nem létezhet erdőfeltárás nélkül. Ez ma sincs másképpen - különösen érvényes és igaz a nem vágásos üzemmódokra!
Az erdők mezoklímát kiegyenlítő hatásának célzott alkalmazása, a vizek megtartása, a globális felmelegedést kompenzáló cselekvés látnokává tette Őt.
A homok és a szik elleni fellépésével a termőföld védelmére tett komoly intézkedéseket.
Ma az erdők vidékfejlesztésben gyakorolt szerepéről sokat beszélünk. Kaán is eszerint gondolkozott, amikor az állami erdőket a nép munkaadójának tekintette.
A tájat és az erdőt a benne élő emberrel egységben szemlélte, jövőbe látó érzékkel nyitott a természetjárók előtt is.
Az erdők érdekét szolgáló közmegegyezést hatékony érdekképviselettel kívánta megteremteni.
1920-1923 között az OEE alelnöke, az újjáéledő Egyesület tőle kapta az első jelentős anyagi segítséget.
A 155 éves Erdészeti Lapok világháború utáni újraélesztése is az ő elévülhetetlen érdeme volt.
Az idegen megszállók elől menekülő kortársairól minden erejével gondoskodni igyekezett.
Kitüntetéseinek sora is túlmutat e köszöntő keretein, de talán érdemes felidézni, hogy többek között az ő nevét őrzi Egyesületünk szakmai kitüntetése, a Kaán Károly Emlékérem; és a modern kor diákjainak szóló Kaán Károly tanulmányi verseny.
Munkásságának elévülhetetlen értékeit Magyar Örökség Díjjal ismerték el.
Nemzetben gondolkodó, elveihez tántoríthatatlanul ragaszkodó, igazi hazafi volt!
Könyvei és munkássága tovább hat. Szellemisége elevenen él az erdészek és más természetbarátok gondolataiban.
Lelkes utódai ezzel a patinás szoborral is ébren tartják az emlékezetét!
Köszönet azoknak, akik az általa is példaként állított tagsági adakozás nemes hagyományát éltetve, jelentős összeggel segítették e műalkotás létrejöttét: Luzsi Józsefnek és Sárvári Jánosnak!
Az OEE egykori titkára Mihály Zoltán szavaival zárom e megemlékezést:
„Adja a Magyarok Istene, hogy Kaán Károly dús örökségével mindig a magyar erdőgazdaság javára sáfárkodjanak utódai, Széchenyi szellemében:
Csak a múlt megbecsülésén épülhet fel a jövő!”
Jó Szerencsét, Üdv az erdésznek!
A beszédet követően a Győrfi Sándor alkotta szobrot Fazekas Sándor miniszter, Kiss László OEE alelnök és Farkas Dániel, Kaán Károly dédunokája leplezte le.