2017. szeptember 11. - Egerben, az Érseki palotában szeptember 5-én volt Wágner Tibor: Fejezetek az egri erdőgazdaság történetéből című könyvének a bemutatása.
Méltó helyszíne volt az Érseki Palota a könyvbemutatónak, hiszen ebben az épületben jött létre 1945. augusztus 1-én a mai Egererdő Zrt. akkori jogelődje, az Egri Állami Erdőigazgatóság. Az előadóterem teljesen megtelt, sokan dedikáltatták a könyvet.
A könyvbemutatót dr. Jung László, az Egererdő Zrt. vezérigazgatója kezdte.
Nem olyan jellegű könyv, mely egyszerre végigolvasható. A könyv szülőanyja az OEE lapja az Erdészeti Lapok, melyben Wágner Tibortól már sok, a múltat felidéző cikk jelent meg. Az erdőgazdaság, még inkább egy térség erdészeinek történelmét mutatja be ez a könyv, s e misszió nagyon szép példája. Bizony itt volt az idő e könyvet elkészíteni, hiszen egyébként elfelejtjük. Amit most Tibor leírt, azt lehet, hogy még egyszer az életben nem lehetne összeszedni. El kellett menni a szereplőkhöz, a forrásokhoz, időrendbe kellett rakni az eseményeket. A könyv nem pont a cég születésnapjára jött össze, de ez nem baj. Az erdészeti, erdőgazdálkodásiak közé sikerült becsempészni mindenféle más kapcsolódást is. A könyv nagyon szépen felöleli a ’45 utáni időszakot. Akinek bármilyen kapcsolata van az Egererdővel, talál majd e könyvben ismerősöket. Egyben bemutatja az erdőgazdálkodást is. Kezdhette volna ezzel: "Köszöntök mindenkit a dolgozószobánkban.", hiszen az Érseki Palota a kiindulópontja az Egererdőnek. Köszönet Tibornak, hogy nekilátott e könyvnek, sőt hogy végigcsinálta a sok gyűjtőmunkát, az írást, lektoráltatást, képek szkennelését.
Jó egészséget kívánt a szerzőnek a további munkához is.
Utána a szerző, Wágner Tibor mutatta be írását.
Kicsit zavarban vagyok az igen nagy számú érdeklődő miatt. Ez igazán jó érzés és nagyon örülök neki, kicsit meg is hatódtam.
A 15 év, ami alatt az adatokat összegyűjtöttem, a könyvet megírtam, talán nem volt hiábavaló. Két célom volt a könyvvel: az erdőgazdaság gazdag történetét papírra vessem, s ez most megvalósult. Ugyanakkor nem csak erdészeknek szól ez a könyv, hanem a nem erdészeknek is, hogy kicsit bevezesse őket az erdészek világába. Így talán jobban megérti az erdőben folyó munkákat.
Ez történelemkönyv, de nem a hagyományos, mely kronológiai sorrendben mutatja be a dolgokat. Helyette az egyes kiváló erdészek történetét, pályafutását mutatom be, s ezek segítségével olvasmányosan ismertetem meg az erdőgazdaság történetét. A célom tehát a múlt megőrzése és a kívülállók bevezetése az erdészeti színfalak mögé.
Magamról annyit, hogy 10 éves gyermekkorom óta dolgozom az erdészetben. Elsőként, mint diák, majd a soproni végzéstől nyugdíjazásomig végig az erdőgazdaságnál voltam. Tulajdonképpen egész életem az erdőgazdasághoz kötődik. Ugyanígy volt apám is, aki 1938-ban elvégezte a soproni egyetemet, majd a Felnémeti Gondnokságon kezdett, s attól egész életében az erdőgazdaságnál dolgozott, még nyugdíjas korában is, amikor az akkori Dobó István Gimnázium Erdész Tagozatán volt gyakorlatvezető tanár. Sok ismerőssel találkozom, akik emlékeznek apámra azokból az időkből. Ebből talán érezhető a nagyfokú kötődésem az erdőgazdasághoz, mely az életemet jelentette.
A bőség zavarával küzdök, mikor erről kell beszélnem, hiszen az erdőgazdaság története olyan széleskörű és olyan gazdag.
Az egri erdőgazdaság 1945. augusztus 1-én alakult meg Egri Állami Erdőigazgatóság néven ebben az épülettömbben. Itt voltak az első irodahelységek, mégpedig az Érseki Palota egyik oldalszárnyában. 45-ben két ilyen jelentős cég volt itt: az egyik az erdőgazdaság, de itt alakult meg az Egri Borforgalmi Vállalat is.
Az erdőgazdaság érdekessége, hogy csupa magántulajdonú erdőből alakult meg az állami erdőgazdaság. A könyvben ismertetem a ’45 előtti tulajdonosokat. Körülbelül a fele egyházi tulajdonban volt.
Említettem: személyeken keresztül mutatom be az erdőgazdaság történetét. pl. Roller Kálmán, Riedl Gyula, Pankotai professzor, írok fejezeteket apámról, – az ő emlékének szenteltem ezt a könyvet –, a bátyám és mások. Nagy történelmi események is megjelentek az erdőgazdaságnál, ilyen volt a recski tábor indítása, majd közel fél évszázaddal később a volt rabok látogatása.
A könyvem levéltári alapokra épül. 70 emberrel volt kapcsolatom, akikkel többnyire személyesen leültem beszélni, akik még a ’40-50-60-as években dolgoztak. Sokakkal beszéltem, leveleztem. Szomorú tény, hogy a 70-ből 40-en mára már meghaltak. Sokszor volt, hogy megbeszéltem idős emberekkel, hogy találkozunk és leülünk beszélgetni, aztán hallottam a hírt, hogy erre már nem kerül sor, mert az illető meghalt.
Sok érdekes esemény volt, mint az 1984-es fogathajtó világbajnokság. Ennek háttér szervezésében benne voltam.
Nagyon nagy jelentősége van a fotóknak ebben a könyvben. Körülbelül 6.000 fotót gyűjtöttem össze, melyek közül válogattam ki a könyvben lévőket. A legrégebbi 1898-ból való, de vannak a 20-as és a 30-as évekből is. Készítettem fotópárokat, melyeken a régi és a mai állapot látható azonos nézőpontból.
A könyvben sok érzelmet és gondolatot megírtam, a könyvbe a szívemet-lelkemet beleadtam. A könyv megjelenésével nagy álmom teljesült. Megköszönöm mindenkinek, aki ebben segített. Legelőször is az Egererdő Zrt-nek kell megköszönjem, hogy lehetővé tette e könyv kiadását és még nagyon sokaknak, akiket a könyv hátsó részén felsorolok.
Befejezésül annyit mondhatnék: olvassátok! Olvassátok olyan szeretettel ezt a könyvet, mint amilyen odaadással és lelkesedéssel én ezt a könyvet megírtam.
A bemutató után Kertész József mondott verset, s szólt néhány szót a könyv szerzőjéről.
Végül közös fénykép készült a bemutatón megjelentekről. Szöveg és fotó: Mőcsényi Miklós
Aki nem volt ott, de szeretné a könyvet megkapni, érdeklődjön az Egererdő Zrt. titkárságán.