2017. szeptember 12. – Az Erdőmérnöki Kar szeptember 5-én fogadást adott a leendő tiszteletdiplomások számára az Alma Mater Szenátusi termében.
Gál János rektor szobrának leleplezése után az egyetemi főépület első emeleti Szenátusi termében gyülekeztek a tiszteletdiplomások, erdészek és bányászok egyaránt.
Románné Roxer Valéria köszöntötte a megjelenteket. Ő az „stábtag”, aki a kar részéről a tiszteletdiplomások személyi ügyeit intézte, „behajtotta” az önéletrajzokat és fotókat, megszervezte az ünnepi alkalmat.
Az ő édesapja, Roxer Egon okította az aranydiplomás évfolyam felét matematikára.
Faragó Sándor rektor örömét fejezte ki, hogy ilyen szép számban megjelentek a tiszteletdiplomások az ünnepi alkalomra.
„Adjunk hálát a Jóistennek, hogy ennyien itt lehettek” – fogalmazott. Számára az öröm már előző nap megkezdődött, amikor a sok tiszteletdiplomát aláírta.
Köszöntőjében kiemelte a Kanadából hazalátogató gyémántdiplomásokat is.
A rektor megköszönte mindazt, amit a végzettek valamikor is tettek az Alma Materért. Amit az elődeinktől kaptunk, azt a következő generációnak igyekszünk átadni – fogalmazott.
Külön hangsúlyozta a bányász testvérek hűségét, akik a soproni Alma Materhez is ugyanolyan hűségesek, mint a miskolcihoz.
Faragó Sándor felidézte a februárban lezajlott névadót, amikor az intézmény – 17 Nyugat-magyarországi Egyetem-i év után – ismét visszakapta régi nevét: Soproni Egyetem. Rámutatott a falon látható korábbi campus-városok – Székesfehérvár, Mosonmagyaróvár, Győr, Szombathely – képeire, mely szatellit karok ebben az évben elhagyták az Alma Matert.
Ma a Soproni Egyetemnek négy kara van közel háromezer hallgatóval: a legrégebbi Erdőmérnöki Kar, a XIX. század végén alakult Benedek Elek Kar, a Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar, valamint a Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar. Ez utóbbihoz még hozzátette, hogy a névadó édesapja karunk professzora volt, a fia pedig az euró atyjaként vált ismertté, és az egyetem honoris causa doktora.
A rektor hangsúlyozta, hogy az egyetem mentálisan is felkészülten áll a változással kapcsolatos kihívás elé. E téren az Erdőmérnöki Karnak kiemelt szerepe van, a Selmecbányáról eredeztetett kötelezettség, hisz’ a nagy elődök szellemiségéhez és teljesítményéhez kell mérnie magát.
Személyes hangot megütve elmondta, hogy ez az utolsó rektori köszöntője, mert az év végével lejár a rektori mandátuma. 16 évnyi rektori szolgálat után adja át megbízatását utódjának. Reményét fejezte ki, hogy az utána jövők is folytatni tudják az elődeik magasztos feladatát.
A rektort követően Lakatos Ferenc, az Erdőmérnöki Kar dékánja köszöntötte a megjelent – a tiszteletdiplomáért az Alma Materbe zarándokló – erdészeket és bányászokat.
Az eltelt 50, 60, 65, 70 év tiszteletet parancsoló – kezdte köszöntését a dékán. – Utalt arra, hogy nem sokkal az előtt született, hogy az 1967-ben végzettek diplomáztak. Köszönetet mondott azoknak, akik távolról érkeztek a mai eseményre, és köszöntötte azokat, akikkel korábban együtt dolgozhatott.
Hogy’ zajlik az élet manapság az Erdőmérnök Karon? – tette föl a kérdést a kar mai helyzetének ismertetéséhez. – A kar mai hallgatói létszáma eléri a hatszázat, ami több mint egykor az Erdészeti és Faipari Egyetem összes hallgatója. Őket 71 oktató tanítja. A hallgatók mintegy fele jár az osztatlan erdőmérnök szakra. A többi szakot az erősen műszaki jellegű környezetmérnök képzés, a természetvédelmi mérnöki és a vadgazdamérnöki képzés adja. Negyedikként egy új szak indulását jelentette be, a földmérő-földrendező szakot. Ez utóbbi egy modern, számítástechnikai alapokra építő geoinformatikai irány lesz. Ez utóbbi négy szak a bolognai rendszer szerint működik. A felsoroltakon kívül posztgraduális képzés is folyik a karon, különböző – többek között erdészeti növényvédelmi, természeti örökségvédelmi, agroerdészeti, vadgazdálkodási – szakmérnöki keretek között. A doktori képzés pedig a Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Doktori Iskola keretében zajlik. Ehhez csatlakozik az egyes szakok kutatási háttere.
A hallgatói hagyományok, változva bár, de tovább élnek a karon – hangsúlyozta a dékán.
Kérdésre válaszolva kifejtette, hogy alapvetően ma is az a cél, hogy a három irányt – a biológiai, műszaki és közgazdasági alapokat – tartsák.
Az új szakkal kapcsolatban elmondta, hogy tíz jelentkezőt vettek föl a földmérő-földrendező szakra, de az még nem látható, hogy a végzett mérnökök miként tudnak beilleszkedni a munkamegosztásba. Abban bízhatnak, hogy itt specifikus ismeretekre tesznek szert.
Ezt követően Holdampf Gyula két csomag régi szakkönyvet adott át a dékánnak édesapja hagyatékából.
A fogadás Lakatos Ferenc dékán pohárköszöntőjével ért véget. (zé)