ForestPress fotók
2019. június 15. - A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya Erdészeti Tudományos Bizottsága „Tartamkísérletek: az erdőgazdálkodás tudományos megalapozása és a jövő feladatai” címmel tudományos ülést tartott a 90 éves Solymos Rezső tiszteletére 2019. június 12-én Budapesten, az MTA Székházban.
A negyedik előadást Gál János PhD (Soproni Egyetem, EMK Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet) tartotta „A tartamos erdőgazdálkodás tervezésének kérdései” címmel. Szerzőtársai: Czirok István és Kottek Péter (Nébih Erdészeti Igazgatóság).
A tartamosság meghatározása
Sokféle definíció létezik, az alábbit az Európai Erdők Védelmével Foglalkozó Miniszteri Konferencia alkotta és a FAO is átvette:
„A tartamosság az erdők és a fásított területek olyan módon és mértékben történő használatát és kezelését jelenti, amely megtartja azok biodiverzitását, termőképességét, felújulási képességét és vitalitását, és arra való képességüket, hogy most és a jövőben is betöltsenek lényeges ökológiai, gazdasági, és társadalmi szerepeket helyi, nemzeti és globális szinten és nem okoz károkat más ökoszisztémákban.”
A definícióban lényeges, hogy a biodiverzitás és az ökológia megelőzi a felsorolásban a gazdasági szerepet.
A tartamosság értelmezésének története
korai megközelítések, a rendtartásokban
egy erőforrás hasznosítása a társadalom fejlődését, jövőjének biztosítását kell, szolgálja
Carlovitz, 1713 (in Mátyás 1994):
a nagy faínség („grosse Holzmangel”): „mint ahogy a régi bölcsek is már megmondták, hogy a meisseni földeken (= szász bányavidék) előbb fogy majd el a fa és a faszén, mint az érc”
„Nachhaltigkeit” (= fenntarthatóság), amit jóval később a magyar erdészeti nyelvújítók „tartamosságra” fordítanak
az erdészeti klasszikusoknál a fahozam (tehát a naturáliák) folyamatos biztosítását jelentette
a naturáliák biztosítása felől elmozdulás a tartamos haszon felé: kamatlábak; az erdő, mint befektetési forma
kibővül a nem materiális javakkal, jóléti funkciókkal, a génmegőrzéssel, a sokféleség, az ellenálló képesség megőrzésével = ökológiai tartamosság
a tervezés jelentősége: "Az üzemterv előre való meghatározása azon gazdászati rendszabályoknak, melyeknek keresztülvitele által valamely erdőtest jelen czélszerűnek talált állapotban fenntartatik, vagy jelen czélszerűtlen állapotából a czélba vett előnyösebb állapotba átvitetik.” (Divald Adolf és Wagner Károly, 1868)
A hosszú távú tervezés összetett modelljei
az erdőállomány szerkezete, dinamikája és szabályozása
Korosztálytáblák, vágásérettségi táblák
távlati erdőmodellek, szabályos erdőmodellek, célállapot kialakítása, a normál erdő
prognózisok
üzemmódok, a folyamatos erdőborítás megjelenése, ennek modellezési vonatkozásai
Üzemmódok
Vágásos
Alapegysége az erdőrészlet
Különböző korú részek elkülönülnek
Van vágásérettségi kor, az erdőrészletet kitermeljük, majd felújítjuk
Természetes felújítás esetén gyakorlatilag állandó az erdőborítottság
Örökerdő
Többkorú, elegyes és változatos szerkezetű állomány
Nincs vágásérettségi kor, a kitermelést a faegyedek jellemzői határozzák meg
Erdőrészlet helyett szálalási tömb az alapegység
A továbbiakban a vágásos erdő tervezésével foglalkozunk
A vágásos erdők tervezése
A távlati erdőkép (célállapot) alapvetően a fafajösszetétel és a fafajonkénti koreloszlás megadásával határozható meg
A távlati fafajösszetétel függ a termőhelytől illetve annak várható változásaitól
A koreloszlás különböző területi modellekkel adható meg
A prognózisok alapelvei
szintetizáló, ágazati stratégia-alkotó eszköz
valós vágáskor-eloszlások és valós felújítási mátrix alapján
erdőtelepítési prognózissal
összetett output: szénmegkötés, tűzifa-felhasználás és faipar, biodiverzitás, élőhely-védelem (trade-off)
lehetséges szcenáriók: pl. BAU, klímaváltozás, maximális hozam stb.
A tervezés gyakorlati kivitelezése
központi, állami erdőtervezés és ellenőrzés (alapadatok)
61/2017. (XII. 21.) FM rendelet, 15. § (1): erdőtervezési körzeten belül, 500 hektár feletti, állami tulajdonú, vágásos üzemmódú erdőkre hozamszabályozást kell végezni
Az üzemosztályok kialakítása:
Rendeltetés szerint
fatermési
különleges (korlátozások és tilalmak a természetvédelmi értékekre, illetve magasabb vágáskorok)
Hosszú- és rövid vágásfordulójú
A módszer (Ajtay-Marti 1948):
30 éven belül vágásérett állományok 10 éves vágásérettségi csoportokba sorolása
hozam kiegyenlítése területi alapon
Tervezői mérlegelés, hozami tárgyalás és döntés
összevetés a célállapottal
a tartamosság ökológiai aspektusait a vágáskorokban és korlátozásokban érvényesítik
a fő hozami problémát általában a beragadt rendezetlen akácosok jelentik
Felvetődő kérdések:
Szükséges-e a távlati erdőkép meghatározása? (Klímaváltozás, fafaj-preferenciák változása a hosszú tervezési ciklus alatt)
Kell-e törekedni a szabályos területi modell közelítésére?
Szükség van-e az ország teljes területére kiterjedő erdőtervezésre a jelenlegi formában és adattartalommal?
Erdőtervezés-üzemtervezés viszonya?
Gazdasági tartamosság?