2022.november 22. - Az MTA Erdészeti Tudományos Bizottságának rendezvényén az elmúlt időszak legfontosabb kutatási témáit és eredményeit mutatták be
Az erdészeti tudományok története Magyarországon címmel megjelent kötetben a szerzők összegyűjtötték 1897-től, az önálló Erdészeti Kísérleti Állomás megalapításától kezdve a legfontosabb kutatási témákat és eredményeket.
Balázs Ervin akadémikus, az MTA Agrártudományok osztályának elnöke nyitotta meg az MTA székházában tartott könyvbemutatót.
Borovics Attilát követően a második előadás az Erdészeti növénytan tudományáról szólt, melyet Szmorad Ferenc és Tímár Gábor tartott.
Súlyos idézettel ütötte fel mondandóját Szmorad Ferenc, Illés Nándor a selmeci akadémia tanára 1874-es gondolatait elősorolva: „A növénytan tagadhatatlanul az erdészeti tudományok legszükségesebb és leglényegesebbjei közé számítandó. Növénytani ismeretek nélkül a legtöbb esetben sötétben tapogatóznánk.”
Leszögezte, hogy Illés Nándor gondolatai másfél évszázad múltán is időtállóaknak bizonyultak.
Az erdészeti növénytan számos botanikai résztudományból építkezik, és hozzájárul más kapcsolódó erdészeti szakterülethez.
A botanika egyik legrégebben művelt szakterülete a florisztika, egy adott terület növénytaxonai előfordulási adatainak rögzítése.
Az 1990-es években új lendületet kapott a florisztika, így sok publikáció látott napvilágot e témában.
Korábban erdészeti vonatkozásban Fekete Lajos kutatásait kell megemlíteni. Az ő nevéhez fűződik a történelmi Magyarország területén előforduló fa- és cserjefajok elterjedési határainak leírása. Tanítványával, Blattny Tiborral nemzetközi jelentőségű művet alkottak Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam területén címmel. (Selmecbánya, 1913)
Fontos állomás Soó Rezső kutatásainak beindulása az 1930-as években. Ehhez kapcsolódott a nem erdész Zólyomi Bálint féle iskola, melyek együtt elvégezték az ország erdőtársulásainak felmérését.
Fontos publikációs sorozatuk volt a Magyar Tájak Növénytakarója.
Az erdőtipológia gyökerei is a ’30-as évekből erednek, amelynek első művelője Magyar Pál volt, aki szinte egy személyben képviselte ezt a tudomány területet.
A hatvanas években Majer Antal vágott rendet publikációival az erdőtipológiai kutatásokban.
Megemlítendő még Csapody István kutatói munkássága is. Az erdőtipológia kutatása és gyakorlati alkalmazása a ’60-as években leszálló ágba került.
Az 1990-es évek tudománytörténeti eseményeiről Tímár Gábor beszélt.
Ezekben az években a természetvédelmi botanika kezdett teret hódítani, számos fiatal kutató figyelme fordult ebbe az irányba. Ennek az időszaknak számos komoly publikációs eredménye született.
Az utóbbi évtizedekben előtérbe kerültek az inváziós fajokkal kapcsolatos kutatások.
A jövőt illetően számos faj kínál még kutatni valót, és a környezeti változások is sok kutatnivalót kínálnak. (Z.)