A 2004. decemberében Bécsben indult folyamat egyik állomásaként 2007. március 2-án Budapesten ülésezett a GOFOR tudós testülete. A találkozó célja, hogy a sokrétű nemzetközi erdészetpolitikai folyamatok részeként a Kárpátokról és a Balkánról szóló Nemzetközi Egyezmény jelenlegi helyzetét, és a GOFOR EU kutatási program nemzeti erdőprogramok elemzésének eredményeit bemutassák és megvitassák. Az Új Irányítási Módszerek az Európai Fenntartható Erdészetben című kutatás kezdetei a bécsi egyetemi intézethez köthetőek.
A tanácskozás résztvevőit a hazai szervezők részéről Schiberna Endre, a Nyugat-Magyarországi Egyetem munkatársa köszöntötte, az ülést pedig Maria Kadlecikova, a FAO Kelet-európai Alregionális Irodájának vezetője nyitotta meg. Elmondta a küldötteknek, hogy nemcsak a magyar fővárosban, hanem a FAO európai fővárosában vendégeskednek, amely központ komoly bővítés előtt áll. Amint arról korábban beszámoltunk, Budapestre költözik a FAO Európát, Ázsiát és Afrikát irányító regionális központja. 
Kadlecikova felhívta a figyelmet az erdészetre váró kihívásokra, amelyek a természetvédelemmel, a vadászattal és a nyilvánossággal kapcsolatosak. Mindezek mellett kell a gazdasági követelményeket is teljesíteni.
A tíz országra kiterjedő kutatás során 17 esettanulmány készült el, amelyek felölelik a nemzeti erdőprogramok összehasonlítását, az intézményi változásokat, a természetvédelmi programokat, a Natura 2000 végrehajtását, a vidékfejlesztési politikát, valamint a fenntartható fejlődés kérdéseit.
A kutatás során elemzik a kormányzat és a szakirányítás nem mindenhol egyértelmű kapcsolatát, az együttműködés és az esetleges ellenállások okait. Vizsgálják a kormányzat által kezdeményezett irányítási folyamatokat és azok változásait.
Harald Egerer, a UNEP, az ENSZ Környezetvédelmi Program munkatársa áttekintette az Alpok, a Kárpátok és a Balkán Egyezmény politikai folyamatát, az UNEP szemszögéből.
A munka egyik fontos eleme az Alpok hegyvidéki erdőségeiről szóló egyezmény, amely szavatolja az együttműködést a hegyvidéki erdők védelme érdekében, illetve a természet állapotának megőrzésére, továbbá a terület védelmi, szociális és gazdasági funkcióinak egyensúlyát.
A Kárpátia Egyezmény első konferenciája 2006-ban, Kijevben volt, ahol mintegy 200 résztvevő, 50 civil szervezet és öt miniszter vett részt a megállapodás kidolgozásában. Az egyezmény garantálja a fenntartható fejlődés alapján a vidék biológiai sokféleségének megőrzését, a veszélyeztetett fajok és a vízbázis védelmét. A mezőgazdaság fenntartható fejlesztését és a kulturális örökség megőrzését.
Davide Pettenella a Páduai Egyetem kutatója az Alpok Egyezményről elmondta, hogy az 1991-es salzburgi első találkozó óta számos kérdésben sikerült eredményt elérniük. Négy év múlva megkötötték az első nemzetközi megállapodást. Annak ellenére, hogy a résztvevő országok különbözőképpen érintettek és érdekeltek a megállapodásban, és különböző célok elérése érdekében csatlakoztak. Ennek ellenére 12 megállapodást sikerült összehozni.
Ilyen többek között a hegyvidéki erdőkről kötött megállapodás. Ezek a megállapodások csupán puha keretegyezmények, csak alapvetésnek tekinthetők, nincsenek bennük mennyiségi adatok és szankciók. Az egyezmények középpontjába a védelmi funkció került: a szennyezés elleni védekezésről, a természeti értékek és a vidék védelméről, a hegyvidéki mezőgazdálkodásról és a vízhasznosításról szóló megállapodás.
Tanulságként állapította meg, hogy a munkában kulcsszerepe van az állandó titkárságnak, és fontos a civil társadalom bevonása a folyamatba. Hangsúlyozta, hogy a jövőben új területeket is be kell vonni a folyamatba.
Szabályozni kell a nyilvánosság számára a hozzáférés lehetőségét, a vadászat kérdését valamint a nem fatermékek gyűjtését. Meg kell határozni a Natura 2000 és a védett területek kijelölésének feltételeit is. Fontos megoldandó feladatként jelölte meg a szociális funkciók kompenzálását is.
Új együttműködési lehetőségekként jelölte meg az erdőleltárokat, a széldöntés és az erdőtüzek területét, a fapiacot, az eredetigazolást és a klímaváltozás elleni küzdelmet.
Új konfliktusterületként említette a biomassza kérdését, de mint mondta, egy hosszú út elején vagyunk ahhoz, hogy lássuk az az Alpok Egyezmény hatását.
Volker Sasse, a FAO-alrégió erdészeti vezetője a nemzetközi szervezetek szerepéről szólt a megállapodások létrejöttében és végrehajtásában. Felhívta a figyelmet, hogy változások figyelhetők meg az erdők hasznosításában. Nagyon erős helyi különbségek érzékelhetők ebben a kérdésben Keleten és Nyugaton. Más az erdők gazdasági, szociális és védelmi funkcióinak szerepe az egyes régiókban.
Ugyanakkor változnak az erdészeti politika keretei is, például a magánosítás miatt. Változnak az erdészeti hatóságok működési területei, funkciói. Új szervezetek, intézmények jelennek meg az erdészeti politikában, az erdészeti irányításban. Az erdészeti földhasználat nehézségeit fokozza, hogy miként lehet fedezni a szociális és védelmi kiadásokat a faanyag-értékesítés bevételeiből.
Az volna a kívánatos, ha a társadalom az erdő hármas funkcióját egyensúlyban, egyenlő értéken fogadná el.
Tanulságként fogalmazta meg, hogy erősíteni kell a kelet-európai hagyományos erdészeti szervezetekben a szociális és a védelmi funkciókkal kapcsolatos tevékenységet, erősíteni kell az EU intézményeivel a kapcsolattartást, harmonizálni kell a biológiai sokféleség és a vidék értékeinek megőrzését, valamint a mező- és erdőgazdálkodást.
Végezetül hangsúlyozta, hogy a kezdeményezéseket a tagországoktól várják, egy tanulási folyamat részesei vagyunk valamennyien, s az erdészeti politika keretei nagyon rugalmasak.
Példaként hozta föl a szlovákiai széldöntést, ahol a zöldek és az erdészek álláspontja között markán s különbség volt, az előbbiek minden fát ott akartak hagyni, az erdészek pedig mindet ki akarták hozni. Nincs nemzetközi szabály arra vonatkozóan, hogy ilyen helyzetben hogyan kell eljárni. A végeredmény kompromisszum lett.
V. Andonovsky a Szkopjei Egyetem tanársegédje, a Balkáni Fenntartható Erdészetért Alapítvány munkatársa a Balkán Egyezmény tapasztalatairól számolt be. Elöljáróban elmondta, hogy az utóbbi húsz évben Görögország kivételével a térség (Dél-Kelet-Európa) népessége nagyfokú bizonytalanság közepette élt, háborúk, gazdasági összeomlás, nemzetiségi konfliktusok osztották meg az országokat. A Balkán hegyei nyolc ország területén és határain keresztül húzódnak. Hihetetlenül nagy a biológiai sokféleség, ezzel szemben nagy a szegénység és jellemző az elnéptelenedés is. A Balkán Egyezmény keretében együttműködnek az országok a biológiai sokféleség védelmében, a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés területén, az erdészetben, a vízgazdálkodásban, a hagyományok és a kulturális örökség megőrzésében.
Elmondta, hogy nagy gazdasági nyomás nehezedik az erdészeti szektorra, ez magyarázza az engedély nélküli fakitermelést. Az eredetigazolás bevezetése várhatóan komoly előrelépést jelent ezen a téren. Megemlítette, hogy kulturális, zenei és sport rendezvényekkel is foglalkoznak.
Z. Z.