Több, mint 15 ezer faj – a cápáktól a békákon át a fenyőfákig – a kihalás veszélyével néz szembe, s számuk gyorsabban nő, mint bármikor ezelőtt, közölték a természetvédők és tudósok szerdán. Minden, a folyamat lelassítását vagy visszafordítását célzó erőfeszítés ellenére, a kétéltűek közül minden harmadikat, az édesvízi teknősöknek csaknem felét fenyegeti a feledés,– hozta nyilvánosságra az Természetvédelmi Világ Kongresszus (IUCN), ismertetve a 2004. évi Vörös Listára került fajok sorát. A madarak közül minden nyolcadikról, az összes emlőst tekintve egy negyedükről ismeretes, hogy veszélyeztettek, mondta el a nyolcnapos kongresszus megnyitójaként a természetvédők csoportja, a thai fővárosban.
„A valóságban a helyzet feltehetően még ennél is rosszabb.
Noha 15 589 fajról tudunk, melyet a kihalás veszélye fenyeget. Ez alatta van a valódi számoknak, hiszen az ismert fajoknak csak töredékét mértük fel.”- mondta Craig Hilton-Taylor az IUCN Vörös Listájának készítője.
„Bár sok mindenre kell még fényt deríteni, a kulcs fontosságú, fajban gazdag élőhelyekről, mint a trópusi erdők, tengeri és édesvízi rendszerek vagy egyes csoporttok, a fajok sokféleségét alkotó gerinctelenek, növények és gombák.”
Már a világ óceánjainak mélye is csak csekély menedéket nyújt a tengeri fajoknak, a túlhasznosítás miatt szinte a kihalás mértékéig ki vannak zsákmányolva. A cápák csaknem 20 százaléka, és az eddig felmért rája fajok veszélyeztetettek az IUCN szerint.
Pozitív bejelentés is elhangzott a világ legnagyobb természetvédő szervezeteit képviselő tudósoktól, miszerint úgy tűnik, egyes, veszélyben lévő fajok megőrzésre tett intézkedések már hoztak eredményt.
A IUCN elnöke és a thai miniszterelnök
Példa erre, hogy a veszélyeztetett madarak egy negyede részesül a természetvédők nyújtotta segítség előnyeiből.
Figyelemre méltó javulás az is, hogy az európai vidra a 2004-es listán a sérülékeny kategóriából átkerült a kissé veszélyeztetettbe, s a Karácsony szigeten élő imperiál galamb, mely kritikusan veszélyeztetett volt, most a sérülékeny csoportba került.
Mindezek ellenére, összességében 2003-hoz képest a listán több a vesztes, mint a nyertes.
A példák között szerepel a mára kipusztult St. Helena olajbogyó, a hawai varjú, mely a szabad természetben már nem létezik. A baleári vészmadár (Puffinus) és a közép-amerikai óriás gyík (Celestus occiduus) pedig kritikusan veszélyeztetett.
Az 56 éve működő zöld csoport elmondta, a világ vezetői már kezdenek ráébredni a természet megőrzésének jelentőségére, de ennél többet kell tenni.
„A kormányok kezdik felfogni, a biológiai sokféleség értékét, azt, hogy mekkora szerepe van népük jólétében”- mondta David Brackett, az IUCN Fajok Túlélésért Bizottságának elnöke.
„Az élő természet élelmet, gyógyszert, tüzelő- és üzemanyagot, építési anyagokat biztosít. Segít a vízszűrésben, a hulladéklebontásban, javítják a talajt és beporozzák a növényeket. Ennek felismerése, bár terjed, a kormányoknak sokkal több forrást kell mobilizálniuk”- tette hozzá.
A 2000-ben Ammanban tartott legutóbbi találkozó óta gyűjtött kutatási eredményekre, valamint a bangkoki kongresszus határozataira alapozva az IUCN
megfogalmazza majd az elkövetkezendő 4 év legfontosabb feladatait a világ megőrzésére.