Főváros körül szép lassan egy bádogváros-gyűrű alakul ki. Egy kétmilliós világváros a XXI. században nem képzelhető el olyan attrakciók nélkül, ahol a tizenévesek kipróbálhatják rátermettségüket, ügyességüket, bátorságukat. Erre jó példával szolgált a Mecsekerdő Zrt a Mecsextrém park létesítésével.
– Elképzelhető-e, hogy a főváros környéki erdőkben is megvalósul egy hasonló park? – kérdeztem Boda Zoltán erdészeti igazgatót.
– Bonyolult dolog egy ilyen létesítmény már csak azért is, mert a mi munkánkat is különböző előírások betartásáért ellenőrzik a hatóságok. Nagyon sokféle céllal látogatják az erdőt a fővárosiak. Van, aki sétál, mások kutyát futtatnak, sportolnak, kirándulnak, hegyikerékpároznak, terepeznek. Ők valamennyien használni akarják az erdőt. Tettünk kísérlet arra, hogy kialakítsunk ilyen pályákat, de nem találtunk megfelelő szakmai partnert, sportegyesületet, ráadásul a természetvédelmi hatóság sem engedélyezné. Még a kerékpárút kialakítása is nehézségbe ütközik. Ehhez jogszabály-változtatásra volna szükség. Ezen kívül gondot jelent az üzemeltetés is. Ezek a pályák fokozottan balesetveszélyesek. Az esetleg bekövetkező balesetekért az üzemeltetőnek vállalnia kell a felelősséget. Ugyanez a helyzet az erdei tornapályák és játszóterek esetében is. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen krosszpálya üzemeltetése jelentős költséggel jár. Így jelenleg mindenki a saját szakállára épít pályát, amit ha felfedez a természetvédelmi hatóság vagy mi, akkor nekünk azt le kell bontanunk. Ugyanakkor tudjuk, hogyha egyet lebontunk, építenek újat máshol.
Az utóbbi időben az érdeklődés középpontjába kerültek a négykerekű motorosok, a quadosok. Amint azt Boda Zoltán elmondta, ma már szinte minden nagyobb szupermarketben kapható quad, annak ellenére, hogy a törvények szerint nem használható, mert közúton nem helyezhető forgalomba, erdőben pedig nem szabad vele közlekedni. Mivel az erdőben kisebb a lebukás veszélye, ott használják. Előfordult, hogy az intézkedő természetvédelmi őrt elsodorta a quados, és kulcscsonttörést szenvedett a hatósági ember.
Néhány héttel ezelőtt, Nagyszombaton, tartott összevont ellenőrzést a rendőrség, a határőrség, a természetvédelem és az erdészet. Tizenkét motorost fogtak el, a motorokat a rendőrség elkobozta és az eljárás során jelentős büntetést rótt ki rájuk.
A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény Örökzöld kiállításának fotóin nem csupán illegális szemétlerakókat és hajléktalan telepeket láthatunk, hanem az extrémsportok kedvelői által fölépített komoly akadálypályákat is.
– A XII. kerületi Harangvölgyben és a Tündérhegyi út mellett találhatók ezek a kerékpárosok által összetákolt építmények – magyarázza Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője. – De találunk hasonló ugratókat máshol is, például a Farkasvölgyben, a Nagyrét mellett, a Kuruclesen és a Nagykevélyen. De az úgynevezett triálos pályákat megtaláljuk a pesti oldalon, a XVIII. kerületben is. Az eróziós károkat az úgynevezett downhill-es csoport okozza elsősorban, akik a fogaskerekűvel fölmennek a Széchenyi hegyre, és lefelé száguldanak úttalan utakon. Esőt követően 2-3 köbméter termőtalajt mos le a víz ezekről a kijárt kerékpár-csapásokról.
– Ezek szerint szép számú hódolója van ezeknek a sportoknak.
– Igen, ez azt jelenti, hogy van igény az ilyenfajta kikapcsolódásra. Ezt a gondot valahogy meg kell oldani. Az erdészet többször is fölajánlotta a triálosokat tömörítő egyesületnek, hogy felhagyott kőbányában alakítsák ki a pályájukat. Eleinte nagy volt a lelkesedés, de amikor az üzemeltetés került szóba, akkor látványosan csökkent az érdeklődés.
– Mennyire veszélyesek ezek a sportok?
– A Harangvölgyben lakók szerint rendszeresek a balesetek. A hétvégéken általában elvisz a mentő egy-egy sérült kerékpárost. Lábtörés, gerinctörés és más hasonlóan súlyos balesetek fordulnak elő ezeken a pályákon.
– A fotók alapján látható, hogy komoly létesítményeket építenek föl.
– Ezeket általában hetekig, hónapokig építik a fiatalok eldugott helyeken, és nagyon nehéz őket tetten érni, majd pedig büntetni. Ha a természetvédelmi őrök fedezik fel, akkor írnak egy levelet nekünk, ahogy bontsuk el a létesítményt.
– Egy másik jelentős csapat a motorosoké.
– Megnehezíti a helyzetünket, hogy nagy területről lévén szó, a közutakról számos helyen be lehet jutni az erdőbe, szinte lehetetlen lezárni az erdei utakat. A terepmotorosok és quadosok jelenléte szinte mindennaposnak tekinthető.
– Egy másik szomorú jelenség a hajléktalanok betelepedése az erdőkbe.
– Vannak, akik egyfajta sportos vadkempingezésnek tekintik az erdei életet, mások védett barlangokban húzzák meg magukat. Egész kis telepek, minifalvak jöttek létre az utóbbi években. Az egyik ilyen telepen negyven fő lakik. Kollégáim szerint a főváros körül szép lassan egy bádogváros gyűrű alakul ki. Nyáron várhatóan ezer-ezerötszázan laknak majd a város körül erdőkben. Ez egy újabb, de más természetű társadalmi probléma, amit az erdőgazdálkodó nem tud megoldani. Még ha elszállítjuk is a szemetet, talajcserével rehabilitáljuk a területet és újratelepítjük az elpusztított erdőt, az is csak sok pénzt emésztő felszíni kezelés. Az okokat nem szünteti meg. Éppen ezért idén egy közös programot indítottunk a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal. Ennek keretében a minisztérium 30 milliós pályázati támogatást ad az utcai szociális szervezeteknek az erdőben élő hajléktalanok elhelyezésére, lehetőleg személyre szabott megoldás formájában. Ezt követheti a mi munkánk, a szemétszállítás, a rehabilitáció, amely mintegy 10 milliós nagyságrendű.
– Mennyibe kerül évente a hulladék elszállítása a Budapesti Erdészet területéről?
– 35 millió forintba. Ez nem csapán az erdei szemétgyűjtők ürítését jelenti, hanem az illegális hulladéklerakók megszüntetését is. Ezeken a helyeken, a háztartási hulladékon kívül, az építési törmeléktől kezdve az ágybetétig minden megtalálható. A legsúlyosabb eset az volt, amikor egy teherautónyi vágóhídi hulladékot öntöttek le egy pesti erdőben.
Z. Z.