Jeles eseménysorozat helyszíne volt a vancouver-i British Columbia Egyetem (UBC) 2007. június 14-16. között. Az 1956-ban Sopronból menekülni kényszerült tanárok és diákok megérkezésének 50. évfordulója méltó megünneplésére került sor.
Az ünnepségen úgy a UBC, mint az NYME a legmagasabb szinten képviseltette magát. Előbbi Prof. Stephen Toope, az Egyetem elnöke, Allan McEachern az Egyetem kancellárja és dr. Jack Saddler az erdőmérnöki fakultás dékánja révén, míg a soproni egyetemet prof. dr. Faragó Sándor rektor, prof. dr. Náhlik András az Erdőmérnöki Kar dékánja, prof. dr. Molnár Sándor a Faipari Mérnöki Kar dékánja, ifj. Sarkady Sándor a Központi Könyvtár főigazgatója és Wesztergom Viktorné az FMK Dékáni Hivatalának vezetője képviselte.
A nyitó ceremónia szabadtéren zajlott sátor alatt, több száz résztvevővel. Megható jelenet volt, ahogy a soproni öregdiákok selmeci nótákat énekelve jöttek ki az erdészkar épületéből és áthaladtak a székely kapu alatt, majd helyet foglaltak. Beszédet mondtak többek között a UBC elnöke, a NYME rektora, British Columbia felsőoktatási tartományi minisztere és a természeti erőforrások tartományi miniszterhelyettese, a Magyar Köztársaság kanadai nagykövete. Az esemény fénypontja volt Gratzer Miklós professzor, az öregdiákok megválasztott elnökének humorral fűszerezett kitűnő beszéde.
Az esemény színfoltjai voltak a Rákóczi Alapítvány segítségével készített „Magyar exodus” kiállítás és a magyaros ebéd és a könyvtár főigazgatójának osztrák filmhíradókból készített vetített összeállítása. A délutáni előadások során méltatások hangzottak el volt és jelenlegi UBC vezetők, Szalkai András soproni öreg diák, Stephen Tolnai, Tolnai István soproni öreg diák fia, Doug Stables a Kanadai Erdészeti Egyesület elnöke, és még mások részéről.
A másnapi tudományos-szakmai rendezvényen több kiváló előadás hangzott kanadai-soproni öregdiákok részéről: Tolnai István, Szalkai András, Apt Kamill, Juhász Erzsébet, Józsa László, Homoky István, Orlóciné Mihály Márta, Baraksó János, Kerekes József és Kozák Antal szerepelt. Egyetemünk rektora és a karok képviselői angol nyelvű előadást tartottak. Méltó befejezésként igen jó hangulatú banketten vettünk részt, ahol további hozzászólások és köszöntések hangzottak el. A soproni köszöntéseken kívül nagy tetszéssel fogadott beszédet mondott Pethő József, az OEE elnöke és Robert Kozak, méltó erdésztanár utódaként Kozák Antalnak a UBC és egyetemünk egyaránt elismert professzorának.
Náhlik András
Beszámoló a jubileumi ünnepségről
Nagy évfordulót ünnepeltünk ez év június 14-15-16-án. Ötven éve volt, hogy a University of British Columbia (UBC) befogadta a Soproni Erdőmérnöki Egyetem 1956-ban elmenekült részlegét. Ezt a három napos ünnepséget nem a soproniak, hanem a befogadó egyetem rendezte számunkra. Már hónapokkal előtte kaptunk meghívót, program tervezetet Sandra Schinnerl és Samantha Berdej egyetemi rendezőktől.
Az ünnepség azzal kezdődött, hogy június 14-én de. 11 órakor az erdészeti fakultás dékánja professzor Jack N. Saddler rövid bevezető szavakkal elvágta a szalagot, és ezzel megnyitotta a történelmi képek és emléktárgyak kiállítását az erdészettudományi központ faszerkezettel kialakított aulájában. Innen a még életben lévő volt soproni diákok 75 megjelent tagja erdész dalokat énekelve kivonult, hosszú sorban, át az épület előtt álló székely kapun az ezen alkalomra Józsa László által faragott kopjafa mellett és hátulról végigvonulva a kívül felállított zsúfolásig megtelt díszsátoron az első sorokban foglaltunk helyet. A pódiumon már ott ült Magyarország kanadai nagykövete dr. Vastagh Pál, a szövetségi kormány erdészeti minisztériumából Jim Farrell, a tartományi kormány oktatási minisztere Murray Coell, az egyetem kancellárja Allan McEachern, az egyetem elnöke Stephen J. Toope, az erdészeti fakultás dékánja Jack N. Saddler, a Ny.M.E. rektora Faragó Sándor, a Sopron Division diákszervezetének elnöke Grátzer Miklós és a UBC diákjainak küldöttjeként Sierra Curtis-McLane. A magyar Himnusz eléneklése után elhangzottak a köszöntők, melyeknek a dicséretek mellett az volt a mondanivalója, hogy a mi csoportunk az itteni erdészet lényeges változásait jó irányba befolyásolta. Ez alatt az idő alatt a szinte rablógazdálkodásból európaias erdőgazdálkodás fejlődött ki pár évtized alatt.
Magyarország nagykövete, többek között köszönetet mondott Kanadának a több, mint 38 ezer menekült befogadásáért és a UBC-nek, hogy lehetővé tette 141 erdész diplomájának megszerzését. Dr. Faragó Sándor is a köszönet mellett annak a reményének adott kifejezést, hogy a két egyetem baráti viszonya egy kölcsönös együttműködés további megerősödéséhez vezet. Ezt fogja szolgálni az Erdőmérnöki Kar meginduló angol nyelvű oktatása is.
Grátzer Miklós, a Soproni Alumnus elnöke nem tért le a hála és köszönet útjáról. Beszédében megemlékezett mindazokról, akik már elköltöztek, akiknek baráti segítsége, humanitása lehetővé tette ezt az ötven éves évfordulót. Elsőnek Jack Pickersgill bevándorlási miniszter előrelátását, barátságát említette. Hozzánk való barátsága 90 éves korára sem szűnt meg, amikor megkapta a Magyar Erdészeti Egyesület tiszteletbeli tagságát. Továbbmenve, Miklós a Powell River Company vezetőinek, Harold és Joe Foley-nak mondott köszönetet, akik, „hegyeket mozgattak meg az érdekünkben”. Mikor megmutatták Miklósnak 1956. december 23-án a lágerszerű barakktábort, Miklós így reagált: „Nem az épületek teszik az egyetemet, hanem a diáklélek és eltökélt akarat”. Jim Sinclair-ről, az erdészeti és halászati miniszterről is hálával emlékezett meg, aki szintén készen volt bármikor lehetősége szerint segíteni. Fred McNeil, Powell River-rel való összekötőnk sem maradt ki Miklós emlékeiből. Amikor Miklóssal meglátogatta a vasfüggönyön át még küszködő menekülteket, azt mondta, hogy „új bátorság perspektívát szerzett magának”. Az egyetem akkori elnöke, Normann MacKenzie eltökélt támogatása is nagyban elősegítette beilleszkedésünket. Az erdészeti fakultás megértő dékánja, George Allen szervező és kommunikációs készsége lehetővé tette, hogy „két dudás egy csárdában” nemhogy megfért, de barátságban együttműködött. Talán befolyásoló okozója lehet ennek az a tény, hogy mindketten, Roller dékán úrral genetikában járatosak voltak és megvolt bennük a türelem és az állhatatosság a hosszúlejáratú eredményességre. Ez volt a mi jó szerencsénk – mondja Miklós – mert kettőjük nélkül mi most nem ünnepelnénk. Kikerülve az életbe, az első évek nehézségei elhalványodtak az új barátok, munkatársak segítőkészsége következtében. Így őrájuk is szeretettel emlékezünk. Befejező gondolatait a Sopron Alumnus-nak mondta: „ez az átültetés nemcsak az életben maradást eredményezte, de virágot és termést is hozott, feledhetetlen élő emlékeket”. – A hozzátartozókhoz szólva mondta: ”feleségek, gyerekek, unokák! – a ti támogatástok a múltban, a jelenben és a jövőben a mi kincsünk”. Szerencsések vagyunk, hogy két Alma Materünk is van. Ezek után sikeres jövőt kívánt mindkét egyetemnek és megtoldotta azzal, hogy boldog harmadik évszázadot kívánt Sopronnak a 200 éves erdészeti oktatás évfordulójára, VIVAT ACADEMIA, VIVANT PROFESSORES mondattal.
A szabadtéri megnyitóbeszédek befejeztével visszavonultunk az Erdészettudományi Központ aulájába, ahol finom magyaros ebéd várt bennünket.
Ebéd után az egyik előadó teremben ifj. Sarkady Sándor bemutatta és kommentálta az eddig nem látott dokumentum filmet a forradalomról és ferienhorti tartózkodásunk idejéről. Lelkes megjegyzések közepette ismertük fel ifjúkori magunkat, vagy társainkat. Ugyanitt ismertette dr. Faragó Sándor is a NyME-i karokat, és azok szépen felújított épületeit. Csak ez a két rövid előadás történt magyarul.
Du. 2 órakor az 1005-ös nagy előadó teremben gyülekeztünk a vendégekkel együtt, ahol névsor szerinti kijelölt ülés várt a soproniakra. Itt többen számoltak be egyetemi részlegünk kanadai beilleszkedéséről, az itteni erdészet fejlődéséhez egyéni és közös hozzájárulásáról. Többek között szerepelt prof. Jack Saddler a az erdészeti kar dékánja, Mike Apsey az Erdészeti Kamara volt elnöke, aki 1957-ben diáktársunk volt, Szablya Ilona volt professzorunk, Szablya János felesége, Robert Kennedy az erdészeti fakultás nyugalmazott dékánja és többen mások. Minket Szalkai András diáktársunk reprezentált kimagaslóan szakszerű előadásával. Doug Stables a Kanadai Erdészeti Egyesület (Canadian Institute of Forestry) elnöke hozzászólásában bejelentette, hogy a kanadai soproniakat az Egyesület egy kitüntetésben részesíti, amit a legközelebbi konferenciájukon fognak majd átadni.
Majd Mike Apsey szólított ki bennünket névsor szerint és az előre beküldött rövid élettörténetünket olvasta fel, és Jack Saddler adott át mindenkinek ajándékot: Szablya Ilona Fall of the Red Star című könyvét és egy DVD lemezt életünk összegyűjtött képeiből.
Ezzel befejeződött az egyetemi ünneplés első napja.
Este 6 órára viszont a tiszteletbeli magyar konzul, Molnár András adott számunkra fogadást a Vancouver Lawn Tennis and Badminton Club helységében, ahol a nagykövet úr, dr. Vastagh Pál is megjelent feleségével.
Az ünnepségek másodnapján, június 15-én került sor a Sopron-UBC tudományos szimpóziumra, melynek találó címet adtak: Looking Back, Mooving Forward (Visszanézünk, de előre haladunk).
Itt került sor Tolnai István (1959), Szalkai András (1959), Apt Kamill (1961), Ötvös Imre (1961), Juhász Erzsébet (1959) előadásaira, melyekben tudományos és szakmai kiemelkedő eredményekről számoltak be. Juhász Erzsi beszédében kihangsúlyozta, hogy a női erdőmérnökök kezdetben nagyon hátrányos helyzetben voltak munkalehetőség és fizetés szempontjából is. Ugyancsak megjegyezte, hogy a UBC erdészeti fakultásán akkor még nem volt női hallgató. Úgy tűnt, amit a kanadai előadók is megerősítettek, hogy a soproni fakultás hatására pár éven belül megjelentek a női hallgatók és ma már közel egyenlő arányban vannak a fiúkkal. Ugyanerre később Orlóciné Mihály Márta is rámutatott.
Sopronból érkezett vendégeink közül Faragó Sándor rektor, Náhlik András az Erdőmérnöki Kar dékánja, Molnár Sándor a Faipari Kar dékánja és Wesztergom Viktorné ismertették a magyarországi erdészeti oktatás helyzetét. – Faragó Sándor előadásában többek között a magyarországi vadgazdálkodásról és a vadállományok védelméről esett szó. – Náhlik András az Erdőmérnöki kar tanulmányi rendszerének fejlődéséről adott ízelítőt: a Kar átvette a kredit szisztémát és öt speciális kurzust vezettek be, köztük a környezet mérnök, környezet tudományok és a természetvédelmet. – Molnár Sándor és Wesztergom Viktoné a faipari tudományok történelmi fejlődését vázolta, és a kanadai soproniakkal való együttműködést részletezte. Név szerint említette azokat, akik előadásaikkal, vagy másképp segítették Sopront: Kozák Antal, Bódig József, Ifjú Géza, Balatinyec János, Korán Zoltán, Szanyi László, Grozdits György és Józsa László. Közülünk Józsa László ismertette tanulmányait a fa minősége és az erdőművelési munkálatok közötti összefüggésekről. – Továbbá Homoki István mutatott rá az útépítés és fakitermelés okozta veszélyes talajerózióra és annak megakadályozásának lehetőségeire. – Kerekes József a Canadian Wildlife Service alkalmazottja a magyarországi szervezetekkel együttműködve rövid előadásában a magyar vízimadarak megfigyelő módszerét ismertette. – Kozák Antal statisztikailag összegezte a 141 soproni végzett erdőmérnök tudományos eredményeit és azt a következtetést vonta le, hogy a 46 személy, akik Mester, vagy Doktori diplomát is szereztek, nagyban elősegítették, hogy a Hungarian Foresters és egyben Sopron jó neve világviszonylatban elterjedt. Megjegyezte, hogy azoknak, akik magánvállalatoknak, vagy az erdészeti minisztérium kötelékében szakmai munkát végeztek, nehéz felmérni az eredményeiket, de ha megnézzük a tartományi erdészetben beállt változásokat az elmúlt 50 évben, azt kell mondanunk, hogy a soproni volt diákoknak kellett legyen szerepük ezekben a jó irányú változásokban. Ezt a feltevést többek között Robert W. Kennedy (Dean Emeritus) is megerősítette szentimentális beszédében.
Június 16-án ért véget ez a megemlékezés az este 6 órai kezdettel megrendezett banketten a Vancouveri Magyar Kulturális Központ nagytermében. Itt is voltak meleghangú üdvözlő szavak angolul és magyarul. dr. Cindy Prescott dékánhelyettes üdvözölte a vendégeket a vancouveri Erdész Kar nevében, amit soproni vendégeink felszólalása követett, majd befejezésül Rob Kozák mondott egy hangulatos díszbeszédet a másodgenerációs soproniak nevében, amiben arra kérte társait, hogy tartsák ezt az ámulatos történetet és a soproniak hagyományait életben. Végül a soproni vendégek és vancouveriek részvételével megkongattuk a klopácskát megemlékezve elhunyt professzorainkról és diáktársainkról. A svédasztalszerűen megterített hideg-meleg vacsora feloldotta a kedélyeket. A 250 megjelent résztvevő többségét családtagok, unokák, dédunokák és meghívott közeli barátok tették ki. Végszóként este 9 óra körül felhangzottak Selmec-Sopron szívből jövő nótái.
Pintér László (class ’61.)
(University of British Columbia, 2007. június 14-16.)