Írországot a tengerek hatása miatt kiegyenlített klíma jellemzi. Megtapasztalhattuk, hogy egyik pillanatban melegen süt a nap a másikban, pedig már esik az eső, mint a zuhany (dzrilling) majd ismét süt a nap. Ez az időjárás kedvez a növényzetnek, ezért a zöld minden színárnyalata megtalálható, ez teszi különösen széppé a környezetet. Az alapjaiban kőtenger szigeten a termőföldet a talajból kiemelt és kőkerítéssé épített vonalak és a zöld fű jellemzik. A kerítéseken belül millió számra az állatok (ló, szamár, juh, szarvasmarha), mely után az EU szép summát fizet a vidéket fenntartó gazdáknak. Ez is része az ír csodának. Meg az is, ahogy a turistákat fogadják. Mindenhol parkolók a buszok számára, ingyenes illemhelyek és csecsebecséket árusító pavilonok, vendéglátóhelyek. A korabeli romok, kastélyok vendégfogadásra kiépítve.
A természeti értékek bemutatása mintaszerű. A tengeri sziklák képződményei (Moher sziklák), a hegyekről megnyíló kilátás kiváló idegenforgalmi látványosság, melyet gazdaságilag is jól kihasználnak.
Az erdők nem jellemzőek, legalábbis nem a mi fogalmaink szerinti erdők. A köves talajon nehezen tenyészik a fa. Néha a magán területeken erdőtelepítés történt, melyet látni lehetett, de nem jellemző. A korábban tölgyekkel borított sziget a legeltetés eredményeként és az EU támogatása miatt, ma kevés erdővel rendelkezik. A nemzeti parkban és kultúrparkokban óriás fák állnak, melyek mutatják, hogy van létjogosultsága az erdőnek. A sziklás hegyoldalak lábánál tarvágással kezelt fenyőerdők a jellemzőek. A dús páfrányosok és törpe fenyvesek borítják a vizes oldalak többségét. A sok vizet a vastag növényzet magában tartja, mint a szivacs és ebből táplálkoznak a bő vizű vízfolyások. Vastag tőzeges részek alakulnak ki, melyet kitermelve fűtőanyagként hasznosítanak.
Kerestük az ír gazdasági csodát, melyet az idegenforgalomban, az UE támogatások megteremtésében, a multik befogadásában megtaláltunk. Az erdőkben kevésbé. Természetesen szóba került az 1990-es évek közepén történt magyar államerdészeti átvilágítás is, melyet az ír erdészek végeztek.
Egy tanulmányútnak sok összetevője van. Nem csak közvetlen erdészeti szakmai, hanem ahhoz kapcsolódó területek is. Sok szó esett a hazai erdészeti kommunikációról, a vendég- és vadászházak vendégfogadásáról, az EU támogatásokról, a fakitermelésen kívüli hazai bevételi lehetőségekről, a fapiacról, a fafeldolgozás fejlesztéséről, a faalapú energiáról és sok más területről. Az egymás közötti szakmai megbeszélések, még ha egy jó hideg pint guinness mellett történtek is, szolgálták az együttműködést, a szakmai továbbképzést. A tanulmányút jól szolgálta mindezeket, köszönet illeti a szervezőket.
Ormos Balázs