ForestPress fotók
Szeptember 12-én, a soproni Gyermek és Ifjúsági központban Náhlik András, ez idei dékán ünnepélyes tanévnyitó nyilvános kari tanácsülésen megnyitotta a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának új tanévét, amely a kar történetében a 200., jubileumi tanév.
Faragó Sándor rektor ünnepi köszöntőjében arról beszélt, hogy az egyetem számára ünnepet jelent minden ősz, hiszen ilyenkor megtelik az Alma Mater új, fiatal arcokkal, lelkes ifjakkal. A rektor felhívására a közönség megemlékezett az időközben elhunyt professzorokról.
Az újév abból a szempontból is másként kezdődik, mint a korábbiak, hogy az elsőéves hallgatók új felvételi rend szerint kerültek be az intézménybe. A rektor elmondta, hogy az erdőmérnöki az egyetem egyetlen kara, ahol nem kellett pótfelvételit hirdetni.
Ebben a tanévben új és megújult épületekben kezdődhet a tanítás. Valamennyi soproni kollégiumi férőhely – mintegy 1200 – is megújult, és kétcsillagos színvonalú diákhotelben lakhatnak a hallgatók.
Annyiban is új az idei tanév, hogy ismét bővült a NYME, mert a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola három karral Savaria Egyetemi Központ néven csatlakozott az egyetemhez.
Így ma a NYME öt városban tíz karral működik, mintegy 3000 hallgatóval. Ez azt jelenti, hogy Magyarország hatodik legnagyobb egyeteme. Ez óriási lehetőség és ugyanakkora felelősség is.
A rektor külön köszöntötte a tisztelet diplomát átvevő idősebb kollégákat, a firmákat, köztük a Kanadában végzett ’56-os évfolyam hallgatóit is.
Faragó Sándor elmondta, hogy Albert Levente professzort bízta meg a Mészáros Károly halálával megüresedett rektorhelyettesi pozíció feladatainak ellátásával. 
Náhlik András dékán ünnepi beszédében visszatekintett az elmúlt kétszáz évre, az önálló erdészeti felsőoktatás kezdeteire. A bányák faanyagigényét és az erdők kezelésének fontosságát felismerve a bécsi Udvari Pénzverészeti Kamara 1807-ben a Selmeci Bányászati Akadémián létrehozta az Erdészeti Tanintézetet, és annak vezetésével Wilckens Henrik Dávidod bízta meg. A professzor 1808-ban kezdte meg előadásait, és az Erdőmérnöki Kar ezt az évet tekinti a jogelőd alapítási évének. Az Erdészeti Tanintézet 1840-ben önálló akadémiai rangra emelkedett. Az 1848-49-es szabadságharcban az Akadémia diákjai tevékenyen részt vettek. A magyar nyelvű oktatás bevezetését 1866-ban a Deák által előkészített várható kiegyezés tette lehetővé. Az első világégés és az azt követő trianoni döntés következtében az időközben főiskolai rangra emelkedett intézmény Selmecbányát elhagyni kényszerült és Sopronba költözött. Döntően a Selmecről befogadott hallgatók fegyveres ellenállásának köszönhető, hogy Sopron magyar város maradt. A két világháború után megszilárdult soproni egyetemet két jelentős veszteség érte. 1949-től fokozatosan leválasztották, és Miskolcra telepítették a bánya és kohómérnöki karokat, és az 1956-os forradalom és szabadságharc után az oktatók és hallgatók nagy része elhagyta Magyarországot. Az eltávozottak nagy része kanadai Vancouverben, a British Columbia Egyetem Erdőmérnöki Karán létrehozta a Magyar Divíziót, és ott szerezte meg az oklevelet. Az eltávozottak közül számosan nemzetközi elismerésre tettek szert Kanadában, az Egyesült Államokban, Németországban, Svájcban és Ausztriában. 
A dékán köszöntötte azokat az egykori hallgatókat, akik ebből az alkalomból hazalátogattak.
Az elsőéves balekjelöltekhez fordulva figyelmeztetett, hogy a kar történelme arra kötelez, hogy elődeikhez hasonlóan mindent tegyenek meg a választott szakmájuk felvirágoztatására és hazánk boldogulására. Ismeretek szerzése végett jöttek az egyetemre, de ne csak az oklevél megszerzésére törekedjenek, hanem arra, hogy kiművelt emberként fejezzék be tanulmányaikat. Emlékeztetett arra, hogy a nyelvtudás az életben való érvényesülés ma már elengedhetetlen feltétele. Folytassanak tanulmányokat és vállaljanak munkát külföldön, de jöjjenek haza, mert itt van szükség Önökre, és ne veszítsék el gyökereiket!
Az itt eltöltött éveket nemcsak az ismeretek megszerzésére fordítják, hanem a hagyományok átélésére, amelyek átívelnek éveken és eszméken, s ezt az életérzést úgy hívják, hogy selmeci szellem. A dékán hangsúlyozta, hogy ezt az érzést csak nagyon kevés helyen lehet átélni, s kérte, engedjék, hogy megérintse őket ez a gazdagító életérzés. 
Náhlik András biztosította az elsőéveseket, hogy a szakma elsajátításának feltételeit biztosítják, hisz’ a nagy elődök – Wilckens Henrik Dávid, Feistmantel Rudolf, Wágner Károly, Vadas Jenő, Fekete Lajos és sok más professzor – két évszázados tapasztalata áll rendelkezésre. A kezdetektől erdőmérnökök ezreit képezte a kar, majd 1993-tól környezet- és vadgazda-mérnökképzés, majd 2003-tól természetvédelmi mérnökképzés indult. Ez a bővülés természetes fejlődés eredménye, hisz’ a vadgazdálkodás és a természetvédelem is az erdészeti tudományokból fejlődött ki.
A dékán utalt a bolognai folyamat többszintű lineáris képzésére, amely alap- és mesterképzésből áll.
Az erdőmérnöki szakon 74, a környezetmérnöki szakon 40, a környezettudományi szakon 15, a természetvédelmi mérnöki szakon 24, a vadgazda-mérnöki nappali szakon 37 és a levelező tagozaton 17 hallgató kezdi meg idén a tanulmányait. Idén először indul Magyarországon természetvédelmi mester szak is. Ebben az évben a két doktori iskola 58 hallgatójával együtt több mint ezer hallgató folytatja tanulmányait a karon. A karon áthallgatásra és párhuzamos tanulásra is nyílik lehetőség. Ez nem csupán lehetőség, hanem kívánatos is, hogy a szakok közötti megértés és kapcsolat elmélyüljön. A szakok tárgyait 78 saját és több külső előadó tanítja. A tanárok közül 62 rendelkezik tudományos minősítéssel.
Náhlik András elmondta, hogy az elmúlt tanévben átestek egy minden bizonnyal sikeres akkreditáción. Várhatóan új mesterképzések indulnak és bővül az angol nyelvű képzés is. A kutatással kapcsolatban megjegyezte, hogy az egyes területek közötti egyensúlyt meg kell teremteni, és az intenzív jelleget kell előnyben részesíteni. Ennek elősegítése érdekében újraindítják a kari konferenciákat.
A közeljövőben átadják a kar új épületét az Erzsébet kertben.
A tiszteletdiplomásokhoz szólva a dékán kiemelte, hogy példaként állítják őket az új generációk elé, s megköszönte a kar hírnevének öregbítését.
Végezetül kérte az elsőéveseket, hogy ismerjék meg a kar történetét, az egykori tanárok életművét, amely múlt kötelezi őket a képességeik kifejtésére, a hagyományok őrzésére és a választott szak iránti alázatra.
Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg az Erdőmérnöki Kar 2007/2008-as tanévét.
Albert Levente Ne siess! című versét Szépligeti Mátyás mondta el.
Ezt követően az egyetem tiszteletbeli doktorává avatták dr. Richard Potts vadbiológust. A méltatásra válaszolva megköszönte a kitüntetést, és röviden vázolta életútját, amelyben a „magyar madár”, a fogoly iránti érdeklődése vezette el hazánkba. Az emlékezetes 1980-as magyarországi fogolypusztulás után kérték föl, a kutatásai alapján, a közreműködésre. Akkor ismerkedett meg Faragó Sándorral, akit kitűnő szakembernek tart. Az ifjúsághoz fordulva hangsúlyozta, hogy ne csupán tanuljanak, hanem dolgozzanak is, hasznosítsák magukat. Becsüljék meg és vegyék át az apáik, nagyapáik tapasztalatait!
Sirman Ferenc szakállamtitkár, az FVM kabinetfőnöke köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy az erdészetért felelős minisztérium képviseletében részt vehet az egyetem Erdőmérnöki Karának tanévnyitóján.
Kiemelte, hogy az erdők hármas funkciójának teljesülésére csak akkor számíthatunk, ha szakszerűen kezeljük és megóvjuk a károsító hatásoktól, a túlzott igénybevételtől és használattól, megőrizzük a növény és az állatvilág sokféleségét, az erdei életközösség dinamikus és természetes egységét. Az erdő fenntartása az egész társadalom érdeke, jóléti szolgáltatásai mindenkit megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni.
A képzés során, valamennyi szakon a mérnöki szemléletre kell helyezni, mert a mérnöktől nem azt várja el a társadalom, hogy a természeti és kultúrkörnyezetünk hanyatlásával riogassa a közvéleményt, hanem, hogy a veszélyeket fölismerve, azok kivédésére a megoldást megtalálja és megvalósítsa.
Az erdőmérnöki karra mindig is jellemző volt a széles látókörű szakemberek kibocsátása. Ez elősegítette a más szakterületekkel való együttműködést, és megbecsülést szerzett az itt végzett szakembereknek.
Az 1808-ban Selmecbányán megindult képzés állandóan fejlődött, felismerte az adott kor kihívásait, és meg is felet azoknak. Eközben folyamatosan ápolta és átadta az új hallgatóknak a selmeci szellemet, a hagyományokat.
Az elsőévesekhez intézve szavait, hangsúlyozta, hogy az itt szerzett tudással kell megfelelniük a szakmai kihívásoknak, például annak, hogy fokozódik a társadalmi igény az erdő anyagi javai és nem anyagai szolgáltatásai iránt. Ez fokozódó fakitermelési nyomás formájában is megjelenhet, amelynek szakszerű teljesítése komoly mérnöki feladat. Ez nagy kihívás, hogy mindezt egyensúlyba lehessen hozni az erdő nem anyagi jellegű szolgáltatásainak, az erdő rekreációs célú, fokozódó társadalmi igénybevételével és a természetvédelmi szempontokkal. Ezeken kívül számos olyan kihívás elé kerülhetnek, amely túlmutat a mindennapos érdekeken. Ilyen például a megújuló energiaforrások iránti növekvő igény kielégítése, a klímaváltozás hatásainak mérséklése, a szén-dioxid elnyelés fokozása. Mindez a meglévő erdők fajgazdagságának megőrzését is jelenti a változó feltételek mellett.
A téma tágabb kitekintését érintve az államtitkár emlékeztetett, hogy az Európai Unió 1999-ben elfogadott erdészeti stratégiája és az erre épülő Nemzeti Erdőprogram jelzi az ágazat fontosságát. Ezt a keretet a tagállamok a saját prioritásainak megfelelően töltik meg tartalommal. Ez azt is jelenti, hogy a mérnököknek követniük és befolyásolniuk kell az uniós szabályozást, és ki kell használni annak valamennyi lehetőségét. Az unió olyan versenypálya, ahol a képzettebb szakemberek tudják hazájukat a legtöbb forráshoz juttatni. Ezen keresztül növelhetik az erdőgazdálkodás eredményességét és elismertségét.
A vidék élhetőségének megőrzésében, a vidékfejlesztési támogatások értelmes felhasználásában kiemelten számit a minisztérium az itt végzett mérnökökre. Kiemelte, hogy a selmeci gyökerekre visszavezethető mérnökképzés európai mércével is elismert, és a jövőben az Európai Unió vidékfejlesztési programjának kidolgozásában is szerephez juthatnak.
Azzal zárta szavait, hogy a beiratkozott hallgatók komoly felelősséggel járó, nagyon szép hivatást választottak, amely egyre inkább a társadalom figyelmének középpontjába kerül. Megfelelően fölkészülve erre a munkára, elnyerhetik a társadalom elismerését.
Ezt követően folytatódott a kitüntetések átadása. Nyugat-Magyarországi Egyetemért emlékérmet adományoztak Ébert Andrásnak, a Szlovák Bányászati Múzeum munkatársának, valamint Pro Silvicultura Natura et Venatoria dísztőrt Szövényi Zsolt oktatási minisztériumi főosztályvezetőnek.
Átadták a vas-, gyémánt- és aranydiplomákat, valamint a hallgatói elismeréseket. A firmák nevében Szász Tibor gyémántokleveles erdőmérnök köszönte meg a tiszteleti diplomát, és biztatta a fiatalabb szaktársakat a selmeci szellem megőrzésére, s a kitűzött nagy cél, Magyarország 25 százalékos erdősültségének megvalósítására.
Ez első évfolyamosok eskütétele után Náhlik András dékán kézfogással hallgatóvá fogadta az új egyetemi polgárokat.
Az ünnepi tanácsülés az Erdész himnusszal ért véget. Z. Z.