Amint arról korábban beszámoltunk, 2007. szeptember 20-án és 21-én rendezte az Országos Erdészeti Egyesület a Kárpát-medencei erdészek I. találkozóját.Az alkalom első programja a vendégek részvétele „A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi törekvések” című fórumon, a Magyar Tudományos Akadémián.
Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke köszöntötte a megjelent erdészeket, és közös fotó is készült az elnök asszonnyal.
A fórumon többek között Szakács Sándor erdőmérnök, a Székelyudvarhelyi Erdészet vezetője a Kárpát-medencei erdészek képviseletében tartott előadást.
A napot dunai sétahajózás zárta. 
Másnap délelőtt a vendégek és hazai kísérőik látogatást tettek a Parlamentben. Az idegenvezető tájékoztatása után Simon László, a Ház elnökének kabinetfőnöke kalauzolta a vendégeket.
Ezután került sor a Kárpát-medencei erdészek konferenciájára az OEE volt Székházában.
Itt Pethő József, az OEE elnöke köszöntőjében emlékeztetett a magyar erdészet történelmi és földrajzi megosztottságára, és megállapította, hogy a hazai erdészeknek már évek óta van állandó kapcsolata a Kárpát-medencében dolgozó, alkotó erdészkollégákkal. Reményét fejezte ki, hogy ez a találkozó hagyományt teremt, és rendszeressé teszi a kapcsolatokat.
Ezt követően Solymos Rezső erdőmérnök, akadémikus bevezető előadása hangzott el, majd a vendégek hozzászólásai következtek.
(A találkozóval egy időben kísérő rendezvény is zajlott a Mecseki Erdészeti Zrt. szervezésében a Szigetvári Erdészetnél, Kocsányos tölgy makktermesztő plantázsok a Kárpát-medencében címmel.)
Solymos akadémikus Erdők és erdészek a Kárpát-medencében – A Föld, Európa és Magyarország erdei címmel tartotta meg referátumát.
Kiemelte, hogy a Kárpát-medence nagyszerű ökológiai egység, ahol az erdőnek is kiemelt szerepe van.
A 21. századi erdőfelfogás szerint az erdő sokoldalú haszna miatt is, mellyel, többek között, megteremti a fenntartásához szükséges eszközöket. Álláspontja szerint a tudásalapú társadalom jóléte függ az erdőtől. Már csak azért is, hiszen Glóbuszunk szárazföldjének 30 százaléka erdő.
Az erdő szerepe a 21. századi tájhasznosításban megnő.
Ugyanakkor elmondta, hogy újra kell gondolnunk erdőtelepítési elképzeléseinket, mert a korábbi előrejelzésekkel szemben az agráriumnak nagy szüksége van a termőterületekre.
Hangsúlyozta, hogy a fa hasznosításának óriási és növekvő szerepe van, s ezt, véleménye szerint kevesen merik kimondani.
Bíráló szavakkal említette, hogy elsősorban erdőkezelésről esik szó, az erdőművelésről nem beszélnek.
Az erdő sokoldalú hasznosításáról szólva elmondta, hogy a multifunkcionális – a biológia, a technika és ökonómiai – erdőgazdálkodás egyik alapvető feltétele a fenntarthatóság, a biodiverzitás megőrzése, az élővilág szolgálata.
Megemlítette, hogy sokan erdőirtásról beszélnek, holott az, művelési ág változást jelent, s erre Európában nem nagyon van példa.
A fafelhasználással kapcsolatban megemlítette, hogy a fa, mint nyersanyag, évszázadunk sztárja. Az utóbbi hatvan évben a fatermés, a kitermelési lehetőség megkétszereződött. Ehhez képest az erdőtervi lehetőségeknek csupán 69 százalékát veszik ki az erdőből.
Az állandó erdőborításról szólva megjegyezte, hogy a természetes felújítás mindig fontos volt a hazai erdészek számra, ahol a feltételek lehetővé tették. Ugyanakkor túlzónak tartja a lassan már európai tendenciaként felmerülő holtfa kérdést, lassan már a mérnökhallgatók azt hiszik, hogy holtfát kell nevelniük. Ugyanakkor bíráló szavakkal szólt a túlszaporodott vadállományról.
A globális gondokra utalva megemlítette, hogy az európai erdők túlzott védelme a trópusi erdőknek jelent terhet, túlhasználatot.
A vendégek hozzászólásainak sorát az Ausztriából érkezett Friedrich Ganster, Amstetten város erdőmérnöke nyitotta meg. Kiemelte, hogy az az erdészek mondanivalójukat a nem szakmai közönséghez is eljuttassák. Ennek bizonyításaként bemutatott egy levelezőlapot, amellyel azt támasztotta alá, hogy az osztrák kollégák az erdészeti PR-munkát mennyire fontosnak tekintik.
Benedek Gábor, brassói vezető erdőfelügyelő megköszönte a meghívást, és keresi a kapcsolatot a magyarországi erdőfelügyelő kollégákkal.
Szakács Sándor székelyudvarhelyi erdészetvezetőt sok szál köti az itteni kollégákhoz, számos találkozó és szakmai összejövetel vendége és résztvevője volt már.
Takács Márta, a délvidéki Vojvodina¹ume vezérigazgatója elmondta, hogy a Vajdaságban csak 6,5 százalék az erdősültség, s ahol az erdők többségében az ötéves múltra visszatekintő társaság síkvidéki gazdálkodást folytat. A 132 ezer hektárnyi terület többsége nyáras, és kezelnek egy kevés kocsányos tölgyest is. Kitűzött céljuk, hogy elérjék a 12-14 százalékos erdősültséget.
Zoran Galiè a belgrádi Erdészeti és Vidékfejlesztési Intézet kutatója részt vett a baranyai tölgy-plantázs konferencia első napján, és elmondta, hogy sok magyar szakirodalmat forgat. Szoros együttműködésük van az ERTI munkatársaival.
Palaj Beáta a szlovákiai erdészek egyik képviselője, aki az Ipolyerdő Zrt munkatársaival folytatott élő kapcsolatról számolt be, és büszkén említette, hogy a két erdőgazdaságból alakult vállalatának székhelye Selmec közelében van. Beszámolt a két évvel ezelőtti drámai viharkárról és az azt követő rovarkárosításról. Komoly szerepet vállaltak a tátrai széldöntés faanyagának feldolgozásában. Elmondta, hogy előbbre szeretnének lépni az apadék biomasszaként való hasznosításában, és az itteni példák nyomán szeretnének erdei iskolákat létesíteni. Elmondta, hogy Szlovákiában is rossz az erdészek megítélése, presztízse.
Hlavaj Zoltán szintén Szlovákiából érkezett, Krupinai Erdészetet vezeti. Ő arról számolt be, hogy náluk más a szervezeti felépítés, a besztercebányai központhoz 26 erdészet tartozik. A magyarországi tapasztalatok láttán elmondta, hogy ők sokkal erősebb központosítás mellett dolgoznak, példaként az értékesítést, az eladási árak kalkulációját említette. Azt is megemlítette, hogy a természetvédők Szlovákiában is nagy médiatámogatást élveznek, s náluk is az erdész a legrosszabb ember az erdőben.
Belak Danilo, a SlovForest szlovéniai vállalat igazgatója civilben a Muravidéki Erdésztechnikusok és Mérnökök Egyesületének elnöke, aki már nem először jár Magyarországon.
Bratkovic Mladot régi ismeretség köti Pethő elnökhöz, és a nyugat-magyarországi Pannon erdésztalálkozók állandó résztvevője. Felidézte egy öreg barátját, aki azt mondta, hogy az igazi tő melletti szakember mindig is sártaposó erdész marad, mint ahogy az ő szíve is mindig az erdőben van. Hangsúlyozta, hogy fontos feladat, hogy a nagyközönség megértse az erdő fejlődését, az erdészek feladatát és az erdőgazdálkodást.
A horvátországi Bálint Tibor arról számolt be, hogy jó kapcsolatokat ápolnak az itteni erdész kollégákkal, s reményét fejezte ki, hogy ez a folyamat a továbbiakban bővülhet, hiszen sok a közös téma és a gond is. Horvátországban az erdők 80 százaléka állami, 20 százaléka pedig magántulajdonban van. Az erdősültség 43 százalékos, és ezt a szinte meg akarják tartani. A fafajok közül a bükk képezi a legnagyobb arányt.
Orbók Ilona Hargita megyei erdőfelügyelő a civil szerveződések szerepét emelte ki, és rámutatott, hogy az erdészetpolitikában is változó divatok tanúi vagyunk.
A hazai kollégák közül Führer Ernő, az ERTI főigazgatója rámutatott a fenntartható fejlődés gyakorlatának fontosságára, az ökológiai potenciál megőrzésére. Ezzel együtt hangsúlyozta a szellemi tőke bővítésének szerepére, napjaink megváltozott körülményei közepette. Évtizedekkel ezelőtt megváltoztak a hidrológiai viszonyok, ma az éghajlatváltozás korát éljük, és nem ismerjük ennek a forgatókönyvnek a végét. Eltűnhetnek a bükköseink, és át kell gondolnunk a fafajválasztás gyakorlatát. Rá kell ébrednünk, hogy az ökológiai feltételektől függ a biodiverzitás. Amennyiben kedvezőtlenebbek lesznek a körülmények, fokozni kell az emberi beavatkozást. A természetközeliség is más megvilágításba kerül. Felhívta a figyelmet a szakma erodálódására, és sötét jövőt vázolva, az eltűnés veszélyére. Utalt arra, hogy az egyetem már nem „miénk”, s a hazai kutatás helyzete is sanyarú, szemben például a vajdasági intézettel, amely többek között a Vojvodina¹ume bőkezű kutatási támogatását élvezi.
Pethő József csatlakozott az elhangzottakhoz, és megemlítette, hogy folyamatos küzdelmet folytat az erdészeti igazgatás védelme érdekében, aminek a gyengítése van éppen napirenden.
Pápai Gábor, az Erdészeti Lapok főszerkesztője fölajánlotta a folyóirat hasábjait a résztvevőknek, várva a publiákcióikat.
Zétényi Zoltán, a Közönségkapcsolatok szakosztály elnöke megállapította, hogy a környező országokban is hasonlóak a gondok az erdészek társadalmi elismertségével, az erdészeti kommunikációval, a PR-tevékenységgel. Tájékoztatta a résztvevőket az ágazati kommunikációs munkacsoport közelmúltban tartott üléséről és az ott született megállapodásokról. Javasolta, hogy a Kárpát-medencei kollégák ebben a témában is konzultáljanak a közös gondolkodás és cselekvés érdekében.
Ormos Balázs főtitkár, tekintettel arra, hogy a tanácskozás színhelyéül szolgáló épületet egykor a Kárpát-medence erdészeinek tagdíjából és adományaiból építették, egy zárónyilatkozatot terjesztett a vendégek elé, amelyben támogatásukról biztosítják az Országos Erdészeti Egyesültet törekvését a régi székház tulajdonjogának visszaszerzésében. Z. Z.