2007. november 14-én, a budapesti Erdészeti Információs Központban hosszú idő után ismét összejövetelt tartottak az Országos Erdészeti Egyesület kitüntetettjei.
A Bedő-, a Kaán Károly és a Decrett-díjjal elismert szakemberek számára alkalom nyílt, hogy véleményt cseréljenek a szakma időszerű kérdéseiről, a közelmúlt és a jelen fontos dolgairól. Legfőképp pedig az egyesület helyzetéről.
Amint arról korábban beszámoltunk, a Tisza forrásához vezetett jubileumi emléktúra a 125 évvel ezelőtt, augusztus 20-án az erdész elődök által a Fekete Tisza forrásánál tartott közgyűlésre emlékezett.
A hozzászólók sorát Szakács László nyitotta meg, aki fölvetette a technikus kollégák hátrányos helyzetét a szakmai rendezvények tekintetében. Javasolta, hogy az elnökség az erdészetpolitikai konfliktusokban tanúsítson nagyobb körültekintést, és cselekedjen taktikusabban.
Váradi Géza Kaán Károly kör alakítására és egy idős otthon alapítására tett javaslatot. Az Erdészeti Lapok cikkeivel kapcsolatban fölvetette, hogy szívesen olvasna az erdőtörvényről, a klímaváltozásról és a vízgazdálkodás témájáról.
Solymos Rezső akadémikus kiemelte: az elnökség nagy érdeme, hogy a legfölső szintig elment az erdészet szakmai érdekvédelme ügyében. Szakmai kérdésekre térve hangsúlyozta, hogy a paradigmaváltás az egész világon végbement, amiről nem lehet elég sokat beszélni. Ezzel összefüggésben hiányolta a tudományos kísérleteket, az állítások gyakorlati bizonyítását. Vitára érdemesnek tartotta a folyamatos erdőborítás kérdését.
Kollwentz Ödön legfontosabb kérdésként az egyesület egykori székházának ügyét hozta fel. Hangsúlyozta, hogy az erdészek, erdőtulajdonosok adományából fölépített székházhoz az államnak semmi köze nem volt, ezért vissza kell követelni. Pécsi érdekeltként beszámolt az ominózus Zengő-ügyről, arról hogy’ látja a témát szakemberként. Elmondta, hogy a hosszúhetényiek megijedtek a sugárzástól, s föllármázták a civileket. Mint a területen évtizedeket eltöltő szakember megerősítette, hogy a bánáti bazsarózsa a tölgy természetes felújítása után is kiválóan tenyészett, pedig nem kevés bolygatásnak volt kitéve.
Szász Tibor is a régi egyesületi székház ügyét firtatta, és kapcsolatba hozta az egyesület jövőjével, tudva azt, hogy a jelenlegi székházat eladják. Emlékeztetett, hogy az egykori székház tetőszerkezetét Kárpát-aljáról hozták, méretre szabva, egy nagylelkű felajánlás alapján. Fontos témaként említette a klímaváltozásból adódó erdészeti feladatok áttekintését.
Andor József a parlagföldek erdősítésének fontosságát, az egykori erdészhősök emlékének ápolását és emlékfák ültetését javasolta.
Csanádi Béla a székházügy megoldására tett javaslatot: álláspontja szerint egy konzorcium alapításával a kor szellemének megfelelően reagálva, vissza kell vásárolni az épületet.
Fröchlich András a dél-magyarországi régió képviseletében egy évfordulóra hívta fel a figyelmet, mert 2008-ban lesz száz éve, hogy Kiss Ferenc Bedő Albert tiszteletére erdőt telepített. A díj névadója pedig 1918-ban hunyt el.
Király Pál arra emlékeztetett, hogy Romániában már állított szobrot a szakma Bedő Albertnek, de például az FVM-épület árkádjai alatt látható panteonban még nincs emléke a nagy magyar erdész szakembernek.
Rakonczai Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy érdekes módon, azt az időszakot tekinti a szakma a XX. századi erdészet aranykorának, amikor egy Tömpe nevezetű kárpitos, egy Balassa Gyula nevű vadász és egy Földes névre hallgató partizán irányította az erdészet ügyét. Akkoriban türelmetlenül várták, hogy a munkásosztály erdészeti regnálása szűnjön meg. Meg kellene vizsgálni, hogy napjainkban, amikor erdőmérnökök vezetik a szakmát, miért tartunk ott, ahol tartunk. A természetvédelem intézményrendszerének egyik megalapozója kemény szavakkal bírálta a civil szervezeteket is, amelyeket szerinte, a természethez nem értők vezetnek. Emlékeztetett arra, hogy a Zengőt annak idején ő nyilvánította védetté, s megerősítette, hogy a bánáti bazsarózsa ott érzi jól magát, ahol megbontják fölötte az erdőt.
Pethő József válaszában elmondta, hogy az 1886-ban, az Alkotmány utcában fölépült egyesületi székház visszaszerzésére még az előző elnökök idejében tettek kísérletet, de 2003-ban olyan jogi végzés született, miszerint az államosítás idején az egykori elődök nem reagáltak a megadott határidőn belül a végzésre, ezért nincs helye jogorvoslatnak. Az elnök biztosította a megjelenteket, hogy az egyesület részéről az ügy nincs lezárva.
Amint arról korábban beszámoltunk, a Kárpát-medencei erdészek első találkozójának résztvevői egy zárónyilatkozatot írtak alá, amelyben támogatásukról biztosítják az Országos Erdészeti Egyesület törekvését a régi székház tulajdonjogának visszaszerzésében.
Megköszönte a Bedő-szobor állítására tett javaslatot.
Említést tett a vadászat erdészszakmai károkozásáról, az erdőtörvénnyel kapcsolatos várakozásokról és az erdészeti szolgálat áldatlan helyzetéről.
Utalt az erdőmérnökképzés irányváltásának – a műszaki tárgyak háttérbe szorulása –negatív következményeire, amelyet a bolognai folyamat néven elhíresült átszervezéssel hozott összefüggésbe. Végezetül felolvasta Madas András tiszteletbeli elnök erre az alkalomra írott levelét, amelyben többek között örömét fejezte ki, hogy az erdész szakma nyitásának kedvező jeleit tapasztalja.
A találkozó résztvevői zárásként emlékszalagot kötöttek az egyesületi zászlóra.