Fotó: Faragó Zoltán
Hogy csinál a sakál vegetáriánust a rókából?
Vadászat és közcélú erdőkezelés, vadbiológiai kutatás és oktatás piaci viszonyok között.
Isaszegen és Gödöllőn ülésezett az OEE Vadgazdálkodási Szakosztálya
November közepén festői környezetben, a Pilisi Parkerdő Zrt. vendégeként, a Valkói Erdészet Isaszegi vadászházában találkoztak az Országos Erdészeti Egyesület Vadgazdálkodási Szakosztályának tagjai.
Az Erdőművelési Szakosztályt a hagyományosan ápolt kapcsolat keretében Urbán Pál elnök képviselte. Jelenlétükkel tisztelték meg a rendezvényt a szakma nagy öregjei közül Rácz Antal és Tollner György urak.
Bár a szakadó havas eső felülírta a program terepre tervezett részét, az előadások és a fehér asztal mellett folytatott beszélgetések is eredményesen szolgálták a tagság szakmai ismereteinek bővülését, a személyes kapcsolatok alakulását, az emlékek felelevenítését.
A résztvevőket Haraszti Gyula titkár köszöntötte, röviden beszámolva a választások óta végzett munkáról – kiemelve a HM Kaszó Zrt., az Egererdő Zrt. és a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. házigazda szerepével szervezett rendezvényeket. Szólt a társszakosztályokkal való együttműködésről, a közönségkapcsolatok fontosságáról. Emlékeztetett a szakosztály 1995 telén, ugyanitt tartott kiváló programjára – a tagság felállva adózott akkori titkára, néhai Csontos István erdőmérnök emlékének.
Ezután Zambó Péter, a házigazda cég vezérigazgatója mutatta be dióhéjban a Pilisi Parkerdő Zrt.-t. Előadásába belefért a cég története, az erdő- és a vadgazdálkodás főbb mutatói és a kiemelt fontosságú közjóléti szerepkör.
– A Pilisi Parkerdő Zrt. működési területén, Budapesten és az agglomeráció településein csaknem hárommillió ember él – mondta. A 65 ezer hektáros kezelt terület 63 százaléka áll természetvédelmi oltalom alatt. A cég tíz biológiai erdészettel, hat erdőgazdasági tájegységen tevékenykedik.
Szólt arról, hogy az eredményességgel nem vallanak szégyent és likviditási gondjaik sincsenek. A fahasználat üzemterv-arányos teljesítése – a természetvédelmi területek jelentős aránya mellett - csupán 66-71 százalékos. Az alaptevékenység így elmaradó jövedelmezőségét jelentős külső vállalkozásokkal kénytelenek pótolni. A cég autópályák mentén és máshol végzett erdősítések, növénytelepítések, kerítésépítések, bánya-rekultivációk kivitelezését is vállalja.
A közjóléti szerep felértékelődését kiemelten elemezte: a főváros-környéki közvélemény még a felújító vágást sem fogadja el, szinte mindig és mindenhol szem előtt van az erdészeteik tevékenysége.
– Ha megszólal egy motorfűrész, akkor máris „nyereségvágyból elkövetett fakitermelést” kiáltanak a területünkön – mondta Zambó Péter – pedig üzemi méretekben alkalmazzuk a szálaló vágásokat, a Pro Silva elvek szerinti gazdálkodást, és a kommunikációs tevékenységre is nagy hangsúlyt fektetünk.
A környezet- és természetvédelmi hatóságokkal, valamint a műemlékvédelemmel együttműködve dolgoznak. A cég területén nagyszámú sétaút, játszótér és park-objektum szolgálja a kirándulók kényelmét. Különösen nagy népszerűségnek örvendenek a kilátók, melyek közül a legújabbat Csergezán Pál festőművészről nevezték el. Az ifjúság környezeti nevelését erdei iskolákkal, táborok szervezésével segítik.
Budapest és a kiterjedt agglomeráció miatt nagy gond az illegális hulladéklerakás, kilátástalan a harc a vadorzás és az erdei lopások ellen, és egyre nagyobb arányú a hajléktalanok erdőszéleken való letelepedése.
A vadgazdálkodásról kifejtette: 87 ezer hektárnyi területen gyakorolják a kapcsolódó jogot, ebből 5900 hektár vadaskert. Legalább egy kert minden erdészetnél van.
– A vadkilövéseket értékesíteni tudtuk, csoportjaink visszajárnak – hangsúlyozta. – Volt olyan évünk is, amelyikben 8000 nagyvad került terítékre, de ez folyamatosan csökkent az elmúlt időszakban.
Elsősorban a vadaskertek felé igyekeznek bővíteni a kínálatot, ám a takarmánypiac jelenlegi helyzetében – a kukorica 6000 forintos tonnánkénti ára mellett – gondok lehetnek. Tizenkét vadászházuk működik, amelyek a vendégkör legmagasabb igényeit is ki tudják elégíteni – tízet felújítottak közülük az elmúlt években.
A témához kapcsolódva megtekinthettük az igényesen felújított és bővített Isaszegi Vadászházat, valamint egy, a térség trófeáiból összeállított bemutatót - Péntek Gyula, a Zrt. fővadásza avatott szakvezetésével.
A szakosztály határozatot hozott arról, hogy a tagságra vonatkozó további jelentkezést az illetékes helyi csoport írásos ajánlásával, a szakmai kompetenciák erős mérlegelésével és a taglétszám korlátozása mellett fog elfogadni, majd három új tagtárs – Bajnai Csaba, Faragó Zoltán és Horváth Kálmán Ferenc – felvételéről döntött.
Csonka Tibor, a Gemenc Zrt. vezérigazgatója, szakosztályelnök a nagyvadgazdálkodás piaci tapasztalatairól és az értékesítési tendenciákról tartott előadást. Úgy fogalmazott, hogy igen nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, ami alapján a bérvadászat bevétele fedezi a vadgazdálkodás költségeit, s ebben országrészenként igen nagy eltérések lehetnek.
– Az árbevétel egyik fele a bérvadászatból, másik fele a vadhúsból és a kapcsolódó szolgáltatásokból áll össze. Országos szinten látható, hogy Budapest környékén jól élnek a kínálkozó lehetőségekkel, Gemenc helyzete pedig különleges! Az ismertséghez azonban marketing munka is kell – figyelmeztetett Csonka Tibor. – A FeHoVa-n például mindenképpen részt kell vennie a cégnek, akárcsak a külföldi kiállításokon.
A napi munka persze nem egyszerű, a vadkárelhárítástól a selejt bikák és a tarvad kilövéséig nagyon sok a szakember tennivalója. Ami a vadászvendégek összetételét illeti, a hazaiak létszáma egyre jelentősebb – idén egyik legnagyobb, 14 kilós bikánkat is magyar vadász ejtette el. A nagy terítékű disznóskerti hajtások iránt is jelentős az igény. A régi vendégkör fogy, de az újak – ha elégedettek visszajönnek! A teríték 45–50 százalékát lövik törzsvendégek, meg kell tehát becsülni őket!
Előadása következő részében felhívta a vadgazdák figyelmét a vadhús-értékesítésben rejlő lehetőségekre. A hazai erdőgazdaságok közül egyedül a Gemenc Zrt. oldotta meg a szükséges feltételek biztosításával és regisztrációval, hogy az Európai Unión belül bárhová indíthat vadhúst szállító kamiont. Ehhez – uniós támogatással – egy 20 milliós hűtőházat is építettek.
Csépányi Péter, Pilisi Parkerdő Zrt. termelési főmérnöke a közcélú erdőkezelés és az ebbe illesztett vadgazdálkodás témakörét foglalta össze. Amint mondta, a közjóléti célokat szem előtt tartva a szálaló erdőgazdálkodást a – Pro Silva-program előfutáraként – a cég elődjénél már 1954-ben megkezdték. Napjainkra már több régióban, erdészetnyi léptékben gazdálkodnak a leginkább természetközeli módszerekkel.
– A szálalás a vad élőhelyét alapvetően megváltoztatja, mivel az a tömegesen felnövő újulatban táplálkozik – mondta. – A vadállományt módszeresen, puskával kell kordában tartani, hogy a felújulás lehetőségeit érdemben ne akadályozza. Mivel a szálalt erdőkben mindenütt van újulat, megrágott csemetét ritkán látni – a szálaló gazdálkodásnak mérhető élőhely-javító hatása van. A területen maradó holt faanyag is fontos az erdő ökoszisztémájának fenntartásában, akárcsak az, hogy a már egy-öt méter magas újulatban két-három méter széles ápoló ösvényeket vágjunk. Ezek vadászatra is alkalmasak, hiszen a hajtósor kiigazodhat rajtuk, cserkelni is könnyebb az ilyeneken.
A számok tükrében szólt a vadgazdálkodás eredményeiről, mind az erdő-, mind a vadállomány kezelésében hangsúlyozva a minőségi szemlélet fontosságát. Említette, hogy a vadászati szaksajtó ez idáig a klímaváltozás ágazati következményeivel nem nagyon foglalkozott.
Előadásának végén azt elemezte, hogy a vérbeli turistákkal sem az erdő-, sem a vadgazdálkodásnak nincs gondja, de az autós kirándulókat lehetőség szerint – programok, attrakciók biztosításával – szeretnék az erdő peremvidékén tartani.
A következő előadó Pintér István, az FVM Természeti Erőforrások Főosztályának helyettes vezetője volt, aki a vadászterületek újjáalakulásának hatósági munkájáról adott tájékoztatást.
– Magyarországon 1370 vadászterület alakult ez évtől – mondta. – Több mint 1900 ilyen kérelem érkezett, ezek közül 480-at fellebbeztek meg másodfokon, 68 bírósági ítélet született eddig. (November végéig – a szerző.) Négy esetben új eljárást kell lefolytatni. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy gondot okozott a földtulajdonosi közgyűlések túl korai megtartása, benyújtottak tényleges támogatottság nélküli igényeket, sok volt a bizonytalanság és a visszaélés is... Jelentős számú rendőrségi nyomozás is indult ezekben az ügyekben.
Pintér István elmondta, hogy míg 1997-ben 140–150, addig 2007-re 220–230 ezer darab nagyvad került terítékre Magyarországon. Az apróvad, főleg a fácán helyzete azonban rosszabbra fordult, pedig a minőségi vadászat eladható lenne. Ma a vad 35 százalékát külföldi, 15 százalékát magyar bérvadászok ejtik el, a hazaiak arányának további emelése növelné a vadgazdálkodás bevételeit. Hangsúlyozta a természetes, szabad területi vadgazdálkodásban rejlő lehetőségeket.
Előadása végén röviden összefoglalta a jogszabály-alkotás és a hatósági munka területén megfogalmazott aktuális törekvéseket.
Dr. Szemethy László egyetemi docens, a Szent István Egyetem munkatársa a gímszarvas-populációk mozgásáról végzett kutatásairól tájékoztatta a jelenlévőket.
Ezen vadfaj területhasználatáról elmondta: a telemetriás mérések bebizonyították, hogy annak átlagos mérete – a sokak által feltételezett vándorlással ellentétben – 500–1000 hektár között mozog, a 13 éven keresztül végzett mérések egészen egyedülálló pontosságot eredményeztek.
Ami a vadkárral kapcsolatos vizsgálatokat illeti, kifejtette, hogy a növényi kultúrák bizonyos sérülései nem csökkentik a termést, sőt, a repce például a korai rágásnak köszönhetően jobban bokrosodik, akárcsak a sörárpa.
– Minél jobb a terület, annál kisebb a vad mozgáskörzete – mondta dr. Szemethy László. – A szarvas, bár kiszorulhat a mezőgazdasági területekre, a kutatások szerint szívesebben táplálkozik fásszárú növényekkel. Az erdei táplálék sajátossága, hogy évente akár kéttonnányi felvehető biomassza is keletkezik hektáronként, kiváló lehetőségeket teremtve a vad számára.
Ezután dr. Heltai Miklós egyetemi docens, a Szent István Egyetem munkatársa az aranysakál visszatelepüléséről tartott érdekfeszítő előadást.
– Őshonos ragadozónkról van szó – mondta – ami 1997 óta szerepel a terítékadatok között, egyre nagyobb számban.
A hallgatóság megtudta, hogy az „akusztikus” állománybecslés nagyban segíti a faj egyedszámának meghatározását: a magnóról lejátszott hangra egy kilométeres sugarú körön – 314 hektáron – belülről emberi fül számára jól érzékelhető a sakálok válasza. Ha egy egész család jelez vissza a vonításra, családonként négy példánnyal számolnak a kutatók.
– A táplálkozásvizsgálatok 1999-ben kezdődtek – folytatta dr. Heltai Miklós – A prédamaradványok, a gyomortartalom-vizsgálatok és a hullatékból kimutatható eredmények alapján határozható meg, hogy mivel is táplálkozik az aranysakál. 2003 telén és tavaszán sikerült kideríteni, hogy a kisrágcsálók fogyásával egyre nagyobb arányt képvisel a táplálékukban a csülkösvad, elsősorban a vadmalac. A róka táplálékában is hasonló tendenciák láthatók, de, ahol a sakál is megtelepedett, a ravaszdiak egyre több növényt fogyasztanak – „így csinál a sakál vegetáriánust a rókából...” Egyébként a két faj tápláléka között a kisemlősök tekintetében sok a hasonlóság, viszont a róka preferenciái között előkelő helyen szerepel a nyúl és a fácán is.
Az előadások elemzéseit Törzsök Gyula, Gál Imre, dr. Balázs István és Varga Béla hozzászólásai, témafelvetései egészítették ki.
A szakmai konferencia másnap a gödöllői Szent István Egyetemen, a VadVilág Megőrzési Intézet épületében folytatódott. A vendégeket prof. dr. Csányi Sándor intézetigazgató, dékán fogadta. Előadásában bemutatta a patinás intézmény, benne a VadVilág Megőrzési Intézet történetét is. Szólt az oktatás feltételeiről, az egyre korszerűbb technikai felszereltségről, a laboratóriumokról és az oktatás főbb vonásairól. Röviden ismertette az úgynevezett bolognai folyamat lényegét, a hazai felsőoktatásban emiatt bekövetkező változásokat. Elmondta, hogy 2008-tól angol nyelvű képzés is indul, mert a vadgazdálkodás oktatása Európában „hiánycikk”.
Az úgynevezett városi vadgazdálkodásról, mint specifikumról dr. Heltai Miklós tartott előadást. Ismertette a kezelendő fajok körét, fő kategóriákat felállítva: a kártevők közé az egerek, patkányok sorolhatók, a vadfajokat a róka, a vaddisznó, a nyest képviseli, a védetteket pedig a denevér- és a hüllőfajok. Az énekes madarak kívánatos színfoltnak tekinthetők.
– A vizsgált körbe minden faj beletartozik, amelyik képes megtelepedni az ember által zavart környezetben. A gyors építkezések mellett kialakultak olyan zöld folyosók, amelyek akár arra is alkalmasak, hogy az egyes fajok eljussanak a város szívéig is – mondta.
A következő előadást Lehoczki Róbert tanársegéd tartotta az Országos Vadgazdálkodási Adatbázis (OVA) működéséről, a benne rejlő lehetőségekről, a felhasználás módjairól és feltételeiről.
– Az 1960-as évektől vannak adatok, 1991-től rendelkezésre állnak a trófeabírálati adatok, 1997-től száz százalékosan „minden megvan” – mondta. – Az adatbázis – ami az interneten is elérhető – a vadgazdálkodási üzemtervek készítésében is nagy segítséget nyújt, a közigazgatási elvárásoknak és a szakmai szervezetek igényeinek megfelelően. Ennek természetesen vannak biztosítandó anyagi vonzatai is – melyek megléte garantálja az Adatbázis egyre színvonalasabb szolgáltatásait.
Biró Zsolt tanársegéd a mezei nyúl gazdálkodási modelleket hasonlította össze és értékelte a hallgatóság előtt. A hazai nyúlállomány az 1960-as évek óta csökken, mert a faj rossz élőhelyi viszonyok közé került, a tervszerű ragadozó-gazdálkodás hiánya is sokfelé okoz gondot. A populációsűrűség azonban változik, egyes évek között jelentős eltérések lehetnek. Emiatt szükség van a létszámbecslés mellett kormeghatározásra is, hogy a kilőhető vagy befogható mennyiséget meg lehessen határozni. Az éjszakai reflektoros állománybecslés mellett a korán megrendezett nagy terítékű nyúlvadászatok is segítik ezt a munkát, mert csak így nyílik lehetőség a viszonylag pontos korosztály-összetétel megállapítására. A további elejtéseket és befogásokat a korosztályok ismeretében kell meghatározni, hiszen kevés vizsgált minta alapján lehetséges, hogy a szaporulat kisebb, mint amilyennek látszik, az állomány pedig kíméletre szorulna.
Bleier Norbert tanársegéd a mezőgazdasági területeken élő őz területhasználatáról tartott előadást. A jeladó nyakörvvel a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Hofi Géza Vadásztársaság területén szerelték fel az őzeket.
– A vizsgálatnak köszönhetően tér- és időbeli információkat kapunk arról, hogy mekkora mozgáskörzetben tartózkodik a vad – mondta. – Tavasz kezdetétől ősz elejéig az őzbak territóriumot tart. Kiválasztásában a táplálék mennyisége, a rejtekhely, a lehetséges szexpartner közelsége igen fontos.
Előadásából a jelenlévők megtudhatták, hogy az őz nyári otthonterülete 30–35 hektár, egész évre kivetítve is csak 300 hektár körül alakul – bár néhány egyed esetében előfordulhatnak kiugró eltérések.
A Vadgazdálkodási Szakosztály kétnapos programja a VadVilág Megőrzési Intézet és az Adatbázis impozánsan korszerűsített infrastruktúrájának megtekintésével ért véget. Gratulálunk házigazdáink, a Pilisi Parkerdő Zrt. és a SZIE VadVilág Megőrzési Intézete nívós eredményeihez, köszönjük a pazar vendéglátást, és a színvonalas programot! További munkálkodásukhoz sok sikert kívánunk!
Faragó Zoltán