Az Erzsébet-kert nyugati peremén nemrégen átadott új egyetemi épülettömb adott otthont annak a vitafórumnak, amelynek témája az erdészeti felsőoktatás volt.
A vitafórumot dr. Náhlik András egyetemi tanár, az Erdőmérnöki Kar dékánja nyitotta meg,
és köszöntőt mondott dr. Faragó Sándor intézetigazgató egyetemi tanár, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora.
Náhlik András dékán bevezetőjében rámutatott, hogy a korábban egységes képzést a Bolognai folyamat miatt meg kellett bontaniuk, egy hároméves alapképzésre és egy kétéves mesterképzésre. A gond abból adódik, hogy milyen tárgyakat oktassanak az alapszakaszban, és melyeket a mesterképzés során. Az alapképzés tantervét már elfogadták, és befejezés előtt áll a mesterképzés tanterve is. A változtatásra még van lehetőség, hiszen a tanterv hetven százalékáig kari hatáskörben végrehajtható a korrekció.
További gondként említette azt, hogy milyen arányt képviseljenek a műszaki, a biológiai és az ökonómiai tudományok. Ennek a vitának előzménye volt a vezető oktatók és az MTA Erdészeti Bizottsága 2007. november 30-ai együttes ülése. A résztvevők nem alakítottak ki egységes álláspontot, de abban egyetértettek, hogy az ökológiai képzést erősíteni kell, és a műszaki képzést legalább ilyen szinten meg kell tartani. Teljes egyetértés volt a tekintetben, hogy nem zárkózhatunk be, ki kell tekintenünk Európába és Amerikára is. Ezzel együtt meg kell tartanunk a hagyományainkat és a sajátos társadalmi, természeti adottságokra épülő képzést.
A dékán hangsúlyozta, arra törekednek, hogy végre megnyugvás következzen be az erdészeti felsőoktatás területén.
Faragó Sándor rektor hangsúlyozta, hogy az Erdőmérnöki Kar meghatározó az egyetem életében. A Bolognai rendszerről elmondta, hogy a három és fél év után a felvettek közül csak a hallgatók 30 százaléka folytathatja tanulmányait a mesterképzésben. Aki az alapszakaszon végez, azt tekinti az új rendszer erdőmérnöknek. Felhívta a figyelmet, hogy tőlünk nyugatra a képzés már régóta a kettős rendszer szerint folyik, s a tapasztalatok alapján megállják a helyüket azok is, akik így végeztek. Az alapképzésben résztvevők hat szemesztert töltenek elméleti tanulmányokkal, és a hetediket pedig a gyakorlatban. Ez megfelel annak a sokéves hagyománynak, hogy a hallgatókat a gyakorlati munkára készítik föl. Erre a félévre akkreditált munkahelyekre van szüksége az egyetemnek.
A rektor szólt arról, hogy más intézmények is tervezik az erdőmérnökképzés indítását.
Ebben a kérdésben nem engedhetünk egy jottányit sem – fogalmazott a professzor. Amennyiben a gyakorlat ezt elfogadná, az súlyos veszélyt jelentene az Alma Mater számára. Ezért a szakmának, a hatóságnak ki kell nyilvánítania, hogy egy helyen van erdőmérnökképzés Magyarországon, hisz’ nincs olyan sok szakemberre szükség. A NYME Erdőmérnöki Kara a legmagasabb európai színvonalon képez szakembereket a gyakorlat, a kutatás, a természetvédelem számára. Az Erdőmérnöki Karnak, az Erdészeti Tudományos Intézetnek, a gyakorlatnak össze kell zárnia ahhoz, hogy ezt a szándékot megakadályozzuk – hangsúlyozta Faragó Sándor. Amennyiben ezt nem tesszük meg, akkor kétszáz év múlva lehet, hogy másutt fognak ünnepelni, vagy sehol, mint Svájcban, ahol a zürichi erdőmérnöki kar megszűnt – zárta mondandóját.
Dr. Koloszár József egyetemi tanár Az erdőmérnök képzés múltja, jelene és jövője címmel tartott bevezető előadást.
Bár az erdőmérnök-képzés 200 éve kezdődött, előadásában azt az időszakot elemezte, amelynek hallgatóként, oktatóként, kari és egyetemi vezetőként maga is résztvevője volt az elmúlt 40 évben.
Mi is történt az elmúlt negyven évben? – tette föl a kérdést a korábbi rektor.
Az új gazdasági mechanizmustól kezdve a rendszerváltozáson át ezek a változások hatottak az erdőgazdálkodásra.
Az erdőmérnökképzés általános célja viszont ebben az időszakban sem változott alapvetően: általánosan képzett, sokoldalú, nem specializált erdőmérnököt igényelt a gyakorlat. Ennek megfelelően a képzés közel azonos arányban ökológiai, műszaki és ökonómiai tartalmú. A másik tény, hogy az erdőmérnököket elsősorban a hazai erdészeti, erdőgazdálkodási viszonyokra képezik ki, beleértve a természeti és gazdálkodási körülményeket.
A professzor statisztikailag elemezte a különböző képzési formák tangyárgyi összetételét. Megállapította, hogy a képzés tartalma, a törzstárgyak tekintetében a vizsgált időszakban alig változott.
Készített egy tantárgylistát, amely a 40 évvel korábbi képzés 69 tantárgyát, a kredites képzés 59, valamint a BSc+MSc képzés 63 kötelező tárgyát sorolt fel. A három képzésben 47 tárgy közös! A kredites és a BSc+MSc tantárgylista pedig 54 közös tárgyat tartalmaz!
A képzés tartalmát illetően három jelentősebb változást említett:
A rendszerváltást követően néhány kötelező ideológiai tárgy megszűnt, néhány pedig választható tárgy lett, helyettük több ökonómiai és erdészeti politikai illetve ökológiai tárgy került a tantervbe,
Néhány faipari és általános mérnöki szaktárgy kötelező jellege is megszűnt, és helyükre informatikai alapokra épülő tárgyak kerültek,
Az erdők tulajdonviszonyaiban bekövetkezett változások, és az erdővel szemben támasztott társadalmi igény változása is a képzés módosítását tette szükségessé.
A professzor ezek után azokról a változásokról beszélt, amelyeket nagyrészt kívülről – nem szakmai körökből – erőltettek rá a képzésre
Ezek egyik e volt a szakirányok bevezetése 1993-ban (a 4 utolsó félévben felvehető 4 választható tárgy) a korábbi képzéshez képest jelentős változást nem jelentett.
Az első komoly változást a kredites képzés kötelező bevezetése jelentette 2002-ben. Bár a képzés tartalma alig változott, ám megszűntek az évfolyamok, és ezzel lehetetlenné váltak az óracserékkel addig megoldható koncentrált foglalkozások (tanulmányutak, nagygyakorlatok). A diploma megszerzéséhez szükséges idő pedig a korábbi 5,3 évvel szemben 6 évre nőtt. Az első kredites évfolyamnak tavaly kellett volna végeznie. A 65 hallgatóból 21-en szereztek oklevelet.
A következő csapást a „bolognai” képzés kötelező bevezetése jelentette, amely egy kétszáz éve jól bevált képzést változtat meg alapvetően.
A bolognai rendszer történetéről elmondta, hogy a kari vezetők kezdetben sikeresen lobbiztak annak érdekében, hogy az erdőmérnökképzés, néhány más szakhoz – orvos, fogorvos, állatorvos, jogász, gyógyszerész, építész – hasonlóan megmaradjon a hagyományos, ötéves képzési rendszerben. Ám a politika megfúrta ezt a szándékot, és nem engedélyezték az osztatlan, ötéves képzést.
Tehát kényszer hatása alatt kezdték el 2006-ban a 3,5-5,5 éves rendszert, a különböző szintű szakemberek egymásra épülő képzését, kredites rendszerben.
Az egyetem vezetői abból indultak ki, hogy az erdész szakmának a jövőben is az 5 év alatt képzett erdőmérnökökre lesz szüksége.
tehát, az új rendszerben kiképzett mester szintű erdőmérnök kapja meg ugyanazt a képzést és ismeretanyagot, mint a korábbi 5 éves okleveles mérnökök.
Ezek a mester szintű szakemberek kapják meg a különböző méretű és jellegű erdőgazdálkodási vállalkozásokban, önálló gazdálkodási egységeknél illetve vadgazdálkodási tevékenységet folytató szervezeteknél, valamint az erdőgazdálkodást irányító és ellenőrző szerveknél felsőfokú ismeretekhez kötött vezetői tevékenység ellátásához szükséges jogosítványt.
Az alapszakon viszont olyan képzést kell nyújtani, amely szakképzettség feljogosítja olyan mérnöki munkakör ellátására, melyhez a technikusi végzettség nem elegendő, ugyanakkor magasabb vezetői tevékenység ellátásához nem elégséges. Ők lehetnek alkalmasak a különböző méretű és jellegű erdőgazdálkodási vállalkozásokban például az erdőművelési és fahasználati tevékenység szervezésére és irányítására, illetve az erdőgazdálkodást irányító és ellenőrző szerveknél felsőfokú ismeretekhez kötött beosztott mérnöki munkakör betöltésére.
Az ehhez szükséges BSc tantervben előre kellett hozni az erdőművelési, erdővédelmi, erdőhasználati és erdőrendezési tárgyakat, néhány alaptárgy és korábban oktatott műszaki és ökonómiai tárgy rovására, mely tárgyak viszont a mesterképzésbe kerültek át.
Mindezek mellett leszögezte, hogy nemcsak a gyakorlati szakembereknek, hanem az egyetemi oktatóknak is aggályaik vannak, hogy ezzel a képzettséggel alkalmasak lesznek-e a végzettek erdőmérnöki feladatok ellátására. Tekintettel arra is, hogy csupán a hetedik félévben van alkalmuk a gyakorlati élettel ismerkedni.
Az alapszak létesítési és indítási kérelmét a Magyar Akkreditációs Bizottság fenntartás nélkül engedélyezte, a képzés elindult.
A mesterszak létesítési kérelme ugyancsak igen jó minősítéssel ment át a szűrőn. A mesterszak szakbizottsági minősítése során érdemként külön kiemelték annak erős mérnöki tartalmát.
Továbbá nem emeltek kifogást az ellen, hogy az erdőmérnöki MSc képzésbe semmilyen más BSc képzésből nem lehet átjönni. 13 olyan tantárgy szerepel az erdőmérnöki (BSc) alapszak tantervének törzsanyagában, amelyet máshol nem lehet megtanulni.
A szakbizottság egységesen azt nyilatkozta, hogy mindezek alapján feleslegesnek tartják az erdőmérnök-képzés kétlépcsős megbontását.
Ennek ellenére a kar a mesterszak szakindítási kérelmének beadása előtt áll. Elkészült a mintatanterv, amely mintatantervet 2007. januárjában megkapták az egyetemi intézetek és kilenc hónapig nem érkezett semmiféle észrevétel. Azt követően jöttek olyan vélemények, hogy nem kell elsietni.
A kar vezetése ezért azt javasolta, hogy különböző szakmai fórumokon vitassák meg az erdőmérnök-képzés célját, képzési követelményeit, s ha kell, változtassanak.
Ilyen változtatás lehet, hogy nem általánosan képzett, hanem specializált erdőmérnököt képeznek, a képzés ökológiai, műszaki és ökonómiai tartalmának jelenlegi arányait változtatják, és kitekintve legalább Európa erdeinek kezelésére képezik ki az erdőmérnököket.
Az előadását azzal zárta a professzor, hogy az egyetem oktatóinak változatlanul nagy vágya az ötéves képzéshez való visszatérés. Z.Z.