Nagy László igazgató
A bükkpusztulásnak vége, a felújítás megtörtént, gyönyörű tölgy felújítás - 2008. május 14-én az Országos Erdészeti Egyesület Nagykanizsai Helyi Csoportjának tagjai és a mintegy 80 vendég a Zalaegerszegi Erdészet területén, a Csácsi Arborétumban találkoztak.
Tihanyi Gyula egyesületi titkár üdvözölte a megjelenteket, ismertette az OEE legutolsó és az elkövetkező rendezvényeit, kiemelve a vándorgyűlésen való részvételt.
Bevezetőként Horváth Ferenc, a Zalaerdő Zrt. vezérigazgató-helyettese a szakmai napok már hagyományos jellegét emelte ki, hiszen a szakemberek visszatérnek egy korábbi helyszínre. Három évvel ezelőtt ugyanitt a bükk katasztrofális pusztulását szemlélték meg, mely nagyon elkeserítő és kilátástalan volt, most pedig látni lehet a változásokat.
Megemlítette, hogy 200 000 bruttó m3 fa pusztult el a vállalatnál, ebből 140 000 m3 volt a bükk. Elsősorban a határtermőhelyeken és kiemelten ebben a térségben a csácsi erdőtömbben, ahol a kissé túltartott bükkös állományok nem tudták elviselni a kialakult éghajlati helyzetet.
Az erdészeti szakigazgatás tavalyi mérlegbeszámolója már úgy értékelte, hogy a bükkpusztulásnak vége. Felmerül továbbra is a kérdés, hogy azok a fák, melyek túlélték, milyen állapotban vannak, milyen értékvesztést szenvedtek el – fejezte be Horváth Ferenc.
Nagy László erdészetigazgató, mint házigazda ismertette a 3 évvel ezelőtti bükkpusztulást, annak nehéz felszámolását és a jelenlegi állapotokat:
A Zalaegerszegi Erdészet 10.746 hektáron gazdálkodik. A fafajok között a bükk területben 18 százalékos, fatömegben 28 százalékos arányt képvisel. Bükköseink jelentős része nem bükkös klímában, karbonátos löszön, vályogon kialakult termőhelyeken, rossz vízgazdálkodású erdőtalajokon található.
A '90-es évektől fellépő csapadékhiány 2000-2003. között tartós aszállyal folytatódott.
Növekedett a hőségnapok száma, és jellemzővé vált a párahiány. A szárazság következményei az erdőkben is jelentkeztek, legnagyobb mértékben a bükkösök károsodtak.
Elsőként az állományszegélyeken, gerinceken, illetve a déli kitettségű domboldalakon álló törzsek lombvesztése volt megfigyelhető. A kisméretű levelek, sárguló lombozat mutatta
elsőként a vízhiányt, amely csúcsszáradással folytatódott.
A másodlagos károsítók tömeges fellépését a 2003-as évtől tapasztaltuk. Fő károsítóként a zöld karcsú díszbogárt (Agrilus viridis) és a bóbitás bükkszút (Taphrorynchus bicolor) határozták meg.
A 2004. évre óriási méretet öltött a fák elhalása. Az akkori legfontosabb feladatunknak az értékmentést tekintettük, ami az elhalt fák gyors letermelését, kiszállítását és értékesítését jelentette.
A 2003-2006. közötti időszakban mintegy 120.000 bruttó m3 bükk faanyagot termeltünk le.
Az időben kitermelt faanyag még értékesíthető rönk választékot is adott, míg a teljesen elszáradt törzsek már tőrészen is befülledtek. A koronarész viszont szinte kivétel nélkül felkészíthetetlenné vált. A korhadt, reves koronarész a döntés során letörik, így ezekben a termelésekben 10-15 százalékkal magasabb apadékkal számolhattunk.
Számítások szerint a nettó m3-re kimutatott értékvesztés 2.700 Ft volt. Továbbá figyelembe véve a 10 százalékkal magasabb apadékot - amely normál viszonyok esetén export tűzifát adna -, a veszteség további 860 Ft-tal emelkedik köbméterenként.
Így erdészeti szinten 4 év alatt a bükk fafaj száradása miatt bekövetkezett árbevétel kiesés 299 millió Ft volt. A 400 Ft/m3 termelési és 1000 Ft/m3 szállítási költségtöbblet, további 118 millió Ft-ot jelentett.
A bükk állományok pusztulása 2006. decemberéig összességében 417 millió Ft közvetlen kárt okozott az erdészetnek.
Az erdőpusztulás a 674,1 hektáros csácsi kerületben lévő bükkös állományokat érintette leginkább. Itt észleltük először 2003-ban a bükkösök károsodását. Akkor három erdőrészletben 1.992 nm3 egészségügyi termelést végeztünk. A károsítás mértékét mutatja, hogy az idős, 100 év körüli erdőkből csak 33 százalékos rönkkihozatalt értünk el.
A 2004. évben emelkedett a károsítás mértéke, ennek következtében az egészségügyi termelések üteme is. 31 erdőrészletből 12.055 nm3 károsított faanyagot termeltünk ki.
Az erdészkerület területének 28 százalékán folyt fakitermelés, melynek nyomán 22,0 hektár erdőfelújítási kötelezettség keletkezett. A faanyagromlás mértékét mutatja, hogy a rönkkihozatal már csak 22 százalék volt.
– További 12.500 nm3 -t kellett felkészítenünk a 2005-2006-os években. Így a Csácsi kerületben a 4 év során 26.500 nm3 letermelésére került sor, – fejezte be Nagy László.
Ismeretes, hogy a csácsi erdőtömbben már 130 évvel ezelőtt is szakszerű erdőgazdálkodás folyt. A híres Zalavári Apátság volt a tulajdonosa 1945 előtt.
A bükkpusztulás tudományos értékelését Molnár Miklós, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdő és Faanyagvédelmi Intézetének munkatársa adta elő táblázatokkal és fotókkal illusztrálva. Az éghajlatváltozást emelte ki, ezen belül is alapvetően a tavaszi és a nyári csapadék folyamatos csökkenését. A három szélsőségesen száraz, aszályos év után a bükkfák ellenálló képessége lecsökkent, a növedék visszaesett, vagy meg is szűnt. Molnár Miklós bővebben a helyszínen mutatta be a pusztulás okait.
A helyszíni bejárás első állomásán Nagy László számolt be arról, hogy Alsónemesapáti 24/C 110 éves erdőrészben 2004 és 2005-ben 2,7 hektár bükkös pusztult el, a domb tetején, melyet letermeltek. Természetes újulat 30 százalék volt, a többi területet kocsánytalan makkal bevetették. A szépen kivitelezett soroló csemeték biztató növekedést értek el.
A csácsi tömbben – ahol a dombtetőről szép kilátás nyílik a környező dimbes-dombos vidékre – Horváth László a kerületvezető erdész.
A második helyszínen, amely szintén dombtető, Alsónemesapáti 24/A 102 éves 82 százalék bükkösben egészségügyiként letermelt 403 m3 faanyagból csak 15 százalék volt a rönkkihozatal. Tavaly 1,1 hektáron 370 m3–t felújító vágásként termeltek le. A természetes bükk újulatot csak 0,1 hektáron kellett mesterségesen kiegészíteni.
Ugyanitt kivágtak egy beteg fát melyen tanulmányozni lehetett a bükk szinte minden károsítóját. Molnár Miklós bemutatta a bóbitás bükkszú és a zöld karcsú díszbogár életmódját, felismerhetőségét és károsítását. Látni lehetett a kérgen 1-2 cm átmérőjű fekete foltokat, folyásokat, mely a fa első védekezési módja az álcák ellen.
Külön foglalkozott egy fekete gomba károsításával, a Biscogniauxia nummularia-t (magyar neve nincs), mely a koronában jelentkezik, főleg az ágakon láthatjuk. A megfeketedett ágak törékennyé válnak, és hamar leesnek. A ledöntött bükkfa ágai darabokra törtek, és a vastag tövén is látni lehetett a kártevőket és a faanyag minőségi romlását.
Molnár Miklós megmutatta a bükkfának az eredményes védekezését is. Az egészséges, erős fa védekezik az álcajáratok ellen, s ennek eredményeképpen látni ellipszis alakú benőtt dudorokat.
Felhívták a figyelmét mindenkinek, hogy a látottak alapján figyelje a gondjára bízott erdőket, hogy időben lehessen észlelni a károkozókat.
A harmadik helyszínen, Zalaegerszeg 14/L 92 éves erdőrészben észlelték először az idős bükkfák elhalását, mely olyan mértékű volt, hogy 2,5 ha-on tarra kellett vágni. A 100 százalékban kocsánytalan tölgy makkvetéssel felújított területen már ember nagyságúak a csemeték.
A bejárás végén autóval olyan nagy területeken mentünk végig, melyek már több éve és az előző évben sikeresen újultak fel, természetes úton.
A csácsi tömbben látott fiatalosok mindenütt szépen felújultak, mindenütt látni a gondos munkát, s az eredményesség igen látványos.
Nem hagyható figyelmen kívül azonban a feltehető nagy vadlétszám, minek következtében mindenütt kerítésekkel és villanypásztorokkal védik a fiatalosokat. Emiatt a vad is egyre kisebb területre szorul.
A kocsánytalan tölgy természetes felújítását a nagykapornaki erdőtömbben mutatta be Nagy László, ahol Szarka Miklós a kerületvezető erdész. A kerület nagysága 742 hektár.
Itt a legmagasabb a tölgyek területaránya, 41,7 százalék, szemben az erdészeti 22 százalékos átlaggal.
A kocsánytalan tölgy természetes felújítását már a régebbi időben is végezték. 1945 előtt a Nagykapornaki Apátság tulajdona volt, és szakszerű erdőgazdálkodást folytattak. (Érdekességként említhetjük meg, hogy Zala megyében elsőként fizettek elő az Erdészeti Lapokra 130 évvel ezelőtt.)
A negyedik helyszín Nagykapornak 18/M,N és 19/J erdőrészek 110-115 évesek, 16,8 hektár, élőfakészletük 9000 m3 .A kocsánytalan tölgy elegyaránya 95 százalék.
2006 őszén jelentős makktermés volt, melyet villanypásztorral védtek meg, vadkár nem volt. Tavaly 3 hektár redukált területen, gyenge bontással 1440 m3 fatömeget és a gyertyán második szintet termelték le. Az eredmény döbbenetes! Olyan sűrű tölgy újulat van, hogy nem lehet lépni anélkül, hogy le ne tapossuk.
Az utolsónak Nagy László a Nagykapornak 25/C, 25/D erdőrészeket mutatta be, melyeknek területe 13,2 hektár. 1986-1996 között magtermő állományként szerepelt, majd fokozatos felújítással, jó magtermés segítségével a 2000. év végéig a teljesen záródott újulat fölül letermelték a faanyagot. A nagy területű, 1,5-2,5 m magasságú tölgyes a sikeres felújítás szép példája.
Útközben érintettük a Nagykapornak községhatárban kijelölt Remetekert erdőrezervátumot, mely Zala megye egyik legkiválóbb kocsánytalan tölgyes-bükkös-gyertyános elegyes erdőállománya, egyúttal számos ritka növényfaj termőhelye is. Az erdőrezervátum érintetlen, semmilyen munka nem folyik benne, területe 156,9 hektár.
Közben egy jelentős kultúrtörténeti helyet is útba ejtettünk. A remetekerti kápolna híres búcsújáróhely volt. Ezen a környéken az 1770-es években még élt remete. A kápolna Mária-kegyhely, ösvény vezet a domboldalon lefelé. Itt is Mária kegyhely található, a lurdes-i Mária. A kápolna mellett frissen felújított pihenőhely van, padokkal, asztalokkal, szalonnasütő hellyel. Azért is említjük, mert az egész terület az erdő közepében a Zalaegerszegi Erdészet kezelésében van, és az erdészet végezte a felújítást jelentős anyagi ráfordítással.
Délután Horváth Ferenc értékelte és foglalta össze a szakmai nap tanulságait.
A baráti beszélgetés közben sétát lehetett tenni a gyönyörű arborétumban, ahol most virágoznak a havasszépe virágok.
Meg kell említenünk, hogy a nyugdíjas központi dolgozók is részt vettek a szakmai programokon. Jó volt látni, hogy nagy létszámban voltak jelen a kerületvezető erdészek is.
A házigazda Zalaegerszegi Erdészet dolgozói példásan, nagy körültekintéssel szervezték meg a programokat, mindent megtettek, hogy sikeres legyen.
A mintaszerű rendezéshez tartozott, hogy a bemutatott erdőkről és a munkálatokról, fotókkal és térképpel ellátott kis füzetből tájékozódhattunk.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a természet is segített az utolsó bő makktermésével a tragikus bükkpusztulás következményeinek felszámolásában. A következetes erdőművelési munkával egészséges újulat virít, a szárazság enyhültével újraéledtek a bükkösök. A kutatást és a megfigyelést továbbra is célszerű folytatni. A látott tölgyfelújítás mintaként is szolgál a szakembereknek. Szakács László