A természetvédelmi korlátozások miatt kieső hozamok éves szinten közel egy milliárd Ft-nyi veszteséget tettek ki a 2000-2004. években. Sarkalatos kérdés napjainkban a környezettudatos magatartás kialakítása A Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Erdővagyon-gazdálkodási Intézet Erdészeti Politikai és Ökonómiai Tanszéke az erdészeti felsőoktatás 200 éves jubileuma, az Erdőgazdasági Politika Tanszék megalakításának 85 éves évfordulója, az EVGI megalakulásának 10 éves évfordulója alkalmából, prof. dr. Mészáros Károly halálának egyéves megemlékezésére 2008. június 26-27-én „Erdész-közgazdász” találkozót rendezett Sopronban. 
Dr. Papp Tivadar, címzetes egyetemi tanár a közelmúlt eseményeinek taglalásával kezdte előadását. Az 1996. évi „zöld” törvények – a természet, a vad és az erdő védelméről – alkotói nem gondolták, hogy az érintettek köre szekértáborokra fog szakadni. Az egyik ok a törvény 72. §-a, amely a természetvédelmi korlátozások kieső hozamának ellentételezését írja elő. A végrehajtási rendelet tudatos elmulasztásának segítségével a természetvédelem megtalálta a kiskaput a törvény kijátszásához.
Érvelésük arra korlátozódott, hogy az állam csak egyik zsebéből a másikba tenné a pénzt. Csakhogy az államot ebben az esetben a költségvetésből fenntartott Nemzeti Parkok képviselik, míg az erdészeti társaságokkal szemben pénzügyi kötelezettségeket támasztanak, adózniuk kell, és eleget kell tenniük a szakmai felügyelet elvárásainak is. Mindeközben tehetetlenül szemlélték, hogy a természetvédelmi korlátozások miatt értékes faanyag százezer köbméter számra porlad el.
A szakember szerint az ágazat vezetését megjelenítő korábbi Erdészeti Hivatal évtizedes súlytalanságának megfelelően lehajtott fejjel elfogadta a természetvédelem szeszélyeit. Ugyanakkor az egykori ÁPV ZRT évente kérette be a természetvédelmi korlátozások miatt kieső hozamokról szóló jelentéseket, melyek éves szinten közel egy milliárd Ft-nyi veszteséget tettek ki a 2000-2004. években.
A természetvédelmi korlátozások 20-30 ezer köbméterrel csökkentették a gazdálkodók fakitermelési lehetőségeit. Ez azt jelentette, hogy a Mecseki Erdészeti Zrt-nél évente kellett egy-egy erdészetet bezárni. Ez a személyi állomány elbocsátását vonta maga után. Ezzel kezdetét vette az ágazat önfelszámolása – mondta ki a súlyos szavakat az előadó.
Papp Tivadar feltette a kérdést, miként volt lehetséges, hogy a Vagyongazdálkodási Intézetet jobban érdekelte ez a pazarló anomália, mint az erdészeti politika döntéshozóit?
Emlékeztetet, hogy az ágazat bizonytalan vezetése hihetetlen mértékben degradálta az erdészek tekintélyét a közvélemény előtt.
Példaként említette a mecseki erdészeti társaság által indított természetközeli erdőkezelési programot, amely szálaló vágásos üzemmód tökéletesen megfelelt a természetvédelmi igényeknek is. A többcélú természetközeli erdőkezelés üzemi szintű bevezetésének adottak voltak a feltételei, de az ágazat akkori vezetése nem tudott, nem akart dönteni.
Az előadó kiemelte, hogy az erdészeti ökonómia kérdéskörén túllépve, le kell szögezni, hogy nincs stratégiánk, évek óta súlytalan az ágazat, sodródik, nem tud mit kezdeni a természetvédelem kihívásaival.
Figyelmeztetett, hogy a közgazdaságilag és piacilag indokolható biomassza programnak több az ellenzője, mint támogatója a társadalom részéről. A polgárok nem ismerik a hazai fafeldolgozás gyarmati színvonalát, korlátait, és csak a zöld felületet védik. Milyen érdekes, hogy az ágazat a közvéleményt nem szembesítette a természetvédelmi korlátozások miatt megsemmisülő több százezer köbméter faanyaggal, amelyből már soha nem lesz bútor, gyerekjáték, de még tűzifa sem!
Ilyen környezet ismeretében vajon megrajzolható valamilyen jövőkép? – tette föl a kérdést a szakember.
Az erdő, mint ismert a világ legfejlettebb életközössége, nemzeti vagyon, amelynek többcélú hasznosítását igényli a társadalom. Ezért fontos a társadalom megítélése szempontjából az erdőgazdálkodás státusza, azaz a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján a „nonprofit gazdasági társaság" cím kihasználása. Ez biztosítja az összes bevételnek az erdőbe való visszaforgatását, illetve a pénzügyi kivonások csökkentését, azaz a vagyonérdekeltséget előtérbe helyező természetközeli erdőkezelés bővítését.
A természetközeli erdőkezelés elegendő referenciával bír az üzemi szintű bevezetésre ott, ahol a faállomány viszonyok ezt lehetővé teszik. Ahol nem, ott ismételten tájékoztatni kell a közvéleményt az ökológiai korlátokról – hívta föl a figyelmet.
Az előadó arra figyelmeztetett, hogy önfeladás helyett markánsan képviselni és népszerűsíteni kell az évszázados erdészeti hagyományokat. A biológiai alapok adottak, az ökonómiai elvek és eljárások a fenti témakörökben kidolgozottak. A zárt körű rt.-nek, vagy a jövőbeni vagyonérdekelt természetközeli erdőkezelést folytató társaságoknak egy csapatot kell alkotniuk, amelyek nem egyéni, parciális érdekeikkel ejtik bámulatba a politikai döntéshozókat, deklarálva ezzel az ágazat biológiai sokszínűségét. Ugyanis az általuk keltett káoszt a politika kihasználja, és ahogy tette eddig is, dönt helyettük.
Mint erdőművelő állapította meg, hogy a biológiai alapok korszerű kezelése csak egyik fontos eleme az erdész tevékenységének. Idézte Nisslein professzort, aki szerint „nem az a fontos, hogy az erdész mit tart szakmailag helyesnek, hanem a társadalom ítélete”. Leszögezte, hogy az igazság a két álláspont között van, mert amit az erdész helyesnek tart ahhoz igenis ragaszkodjon, mert ő ért hozzá. Viszont kiváló biológiai felkészültséggel és támadhatatlan ökonómiai érveléssel győzze meg a társadalmat és szerezzen partnereket az erdészeti ágazat tekintélyének elismertetéséhez.
E cél megvalósulásához az erdésznek nemcsak időnként, hanem gyakran ki kell jönnie az erdőből!
Kovátsné dr. habil Németh Mária az erdőpedagógia projekt szerepéről beszélt az erdészeti politikában. Az előadó emlékeztetett a XX. század központi problémájára, a fenntartható fejlődés kihívására. Erre mind a mai napig nem sikerült megtalálni a megoldást. Ugyanis ez nem egy-egy tudományterület, nemzetközi szervezet hatásköre, hanem komplex, nemzeti és nemzetközi cselekvést igényel.
Ennek megfelelően az egyik sarkalatos kérdés napjainkban a környezettudatos magatartás kialakítása.
A NymE Erdőmérnöki Kara két évtizeddel ezelőtt elsőként valósított meg komplex cselekvési programot a fenntartható fejlődés elveinek megvalósítására. Felmérték a szemlélet akkori állapotát és megkezdődött a szakemberképzés.
A környezettudatos szemlélet kialakításának fontos színtere az erdő. Az erdőpedagógia olyan modell, amely egyszerre elmélet és gyakorlat, kutatás és iskolafejlesztés.
A Magyar UNSECO Bizottság az Erdei Iskola Oktatóközpont projektjét az évtized modelljének választotta.
Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt szóvivője az erdő hírértékéről beszélt. Mészáros Károly szemléletes példájával érzékeltette a témát, az „erdő-büfével”, ahol az erdő svédasztala mellett felvonult a társadalom és minden szegmense igyekezett a magáét kimazsolázni erről a terülj-terülj asztalról. Gyakorló szakemberként úgy látja, hogy ezt a társadalmi igényt ki lehet szolgálni.
A viszonylag kis területű – 63 ezer hektárnyi – erdőt kezelő társaság működési körzetében él három millió ember. Az erdőterületet évente mintegy tíz millió látogató keresi föl. Itt él az országot irányító elit, és itt találhatók a közvélemény formálásában nagy szerepet játszó sajtószervezetek is.
A társaság működésének egyik szeletére, az aktív kommunikációra hívja föl a figyelmet. Ez csapatmunkát igényel, és az egész ágazat összefogására szükség van.
Az aktív kommunikáció feltétele a szükséges szervezeti, személyi feltétel megteremtése. Ennek első lépése az Erdészeti Információs Központ kialakítása, majd 2007-től a szóvivői poszt létrehozása volt.
A következő a sajtókapcsolatok kialakítása, valamint a különböző rendezvényeken való részvétel volt. Ennek része az önkormányzatokkal létrejött kapcsolat, és a számos kiadvány megjelentetése is.
A szóvivő leszögezte, hogy a sajtó részéről van érdeklődés az erdő iránt.
Az elmúlt években átlag 100 közleményt adtak ki, de ebben az évben már félévkor 114-nél tartanak. Becslésük szerint a megjelenés ennek mintegy háromszorosa lehet.
A 2007. évi közlemények témáit áttekintve megállapította, hogy általában a negatív témák futottak be nagyobb karriert. A januári magas értéket a jégtörés témája hozta, az áprilisi, júniusi és júliusi maximumokat pedig az erdőtüzek biztosították. Az október-novemberi magas megjelenési szám már pozitív témához kapcsolódik, hisz’ az erdőtűzzel sújtott területek újraerdősítése volt a téma.
Alaptörténet a sajtó érdeklődésével kapcsolatban, hogy amikor a jégtörés veszélyeire szerették volna a lakosság figyelmét fölhívni, az egyik kereskedelmi csatorna szerkesztője azt kérdezte, van halott? Hát éppen azt szeretnék megelőzni – érvelt a szóvivő. Ja, akkor köszöni, nem érdekli – hangzott a válasz.
Fontos, hogy elegendő kezdeményező, aktív témával lépjenek ki a kommunikációs mezőbe.
A Pilisi Parkerdő Zrt a kommunikációs munkájához igyekszik a különböző EU-s pályázatokon is forrásokhoz jutni. Z. Z.