Jáger László, az Erdővagyon-gazdálkodási Intézet egyetemi docense
A jogi szabályozás akkor tekinthető megfelelőnek, ha a felmerülő jelentősebb konfliktushelyzetekre egyértelmű és közérthető szabályozást ad.
A Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Erdővagyon-gazdálkodási Intézet Erdészeti Politikai és Ökonómiai Tanszéke az erdészeti felsőoktatás 200 éves jubileuma, az Erdőgazdasági Politika Tanszék megalakításának 85 éves évfordulója, az EVGI megalakulásának 10 éves évfordulója alkalmából, prof. dr. Mészáros Károly halálának egyéves megemlékezésére 2008. június 26-27-én „Erdész-közgazdász” találkozót rendezett Sopronban.
Jáger László, az Erdővagyon-gazdálkodási Intézet egyetemi docense Javaslatok a rendezetlen tulajdon csökkentésére címmel tartott előadást.
Álláspontja szerint a jogi szabályozás akkor tekinthető megfelelőnek, ha a felmerülő jelentősebb konfliktushelyzetekre egyértelmű és közérthető szabályozást ad. Ebből következőleg az erdőtörvény módosításakor célszerű áttekinteni az erdőgazdálkodás és a társadalom jelentősebb konfliktusait, és azokra egyértelmű állásfoglalást alkotni. Ezt célszerű minél szélesebb társadalmi vita, illetve konszenzusos döntés-előkészítés során megvalósítani.
Ennek egyik állomása, hogy minél szélesebb körből véleményeket kell összegyűjteni, amelyeket ütköztetve kialakul a társadalmilag elfogadott konszenzus. (Vö.: Egy eset tanulságai avagy a törvényalkotás dilemmái című írásunkkal! – ForestPress, 2008. július 7.)
Az erdőtörvény tervezett módosítása az erdőgazdálkodás számos részterületét érinti, jelen dolgozat elsősorban az osztatlan közös tulajdonból fakadó jogi anomáliák felszámolására tesz javaslatot.
Elvi síkon az alábbi felsorolás mutatja be, hogy melyek az állami beavatkozás lehetőségei a rendezetlen területek csökkentése érdekében:
– a gazdálkodás szintjén: állami kényszer nélkül = önkéntes társulással, erdészeti integrátorokkal;
– állami kényszerrel = kényszergazdálkodó kijelölésével, társult gazdálkodás elősegítésével, előírásával, a megosztás korlátozásával.
– tulajdonszerkezet szintjén: tulajdonos változása nélkül = természetbeni megosztással, az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével (egyes esetek),
tulajdonos változással = állami kényszer nélkül; adásvétel, öröklés, elbirtoklás, ajándékozás révén
– állami kényszer alkalmazásával = kisajátítással.
A hatékony megoldások alkalmazásához ismerni kell a tényleges tulajdonszerkezetet. Ez nyilván teljes mértékben elérhető a földhivatali nyilvántartásból, de a javaslat megfogalmazásához elegendő mintavétellel feltárni a tulajdonosi szerkezetet. A mintavételt követően elsőként felvázoljuk az a cselekvési mezőt, amely kijelöli a birtokkoncentráció eltérő eszköztárát. A rendezetlenség felszámolása a gazdálkodás beindítása és a tulajdonviszonyok átalakítása révén ez egyaránt megvalósulhat. A korábbi tapasztalatok alapján diverzifikált megoldásokra van szükség, mivel a társult gazdálkodás nem vezet minden esetben eredményre, mint azt az elmúlt évtized történései jól példázzák – szögezte le az előadó.
Matematikai statisztikai apparátussal arra tett kísérletet, hogy grafikus formában érzékeltesse az eltérő beavatkozási irányokat, a tulajdonosi létszám és a helyrajzi szám területe függvényében. A különböző helyzetekre eltérő megoldási javaslatojkat tett.
Ugyanakkor elismerte, előfordulhat, hogy a változatos fatermési viszonyok esetén nincs igazságos megoldás. Ebben az esetben mindenképpen a több helyrajzi számra való megosztás és a több kisebb területként való árverés ajánlható, amely biztosítja, hogy a korábbi nagyobb tulajdonosok többsége fenntarthassa tulajdonosi pozícióját. A területeket mindenképpen egyedi vizsgálat és egyedi kezelés jellemzi, az erdészeti hatóság kiemelt figyelme mellett, mivel ezek azok a területek, ahol a nagy területi kiterjedésből következően lehetőség van viszonylag egyszerűen a rendezetlenségi statisztikák látványos csökkentésére.
A nagyobb terület alacsonyabb számú tulajdonos esetében mindenképpen indokolt a társult gazdálkodás beindításának megkísérlése. Ezen túlmenően elő kell segíteni a tulajdonosi létszám lassú, spontán csökkentését különböző jogi eszközökkel, korlátozni kell az öröklés következtében történő elaprózódást, figyelemmel kell kísérni a tulajdonosok közötti belső konfliktusokat, melyek a gazdálkodás ellehetetlenülését okozzák. Nagyobb helyrajzi számok esetén az erdőterület megosztásával kell elősegíteni a tiszta tulajdonviszonyok kialakulását. Törekedni kell arra, hogy egy helyrajzi szám egy erdőrészletnek feleljen meg.
Már korábban felmerült a közös tulajdon megszüntetése a bíróság által. Ebben az esetben a leglényegesebb probléma az összes tulajdonos perben állásának biztosítása. Ez az a pont, ahol a jogi szabályozás lényegi módosításra van szükség.
Javaslatok:
meghatározott térmérték (például 1 hektár vagy 0,15 hektár) alatti tulajdonosokat, amennyiben képviseletükről nem gondoskodnak, kötelezően kirendelt ügygondnok képviseli (például ügyvédi iroda), vagy a jegyző képviseli (ez azért tűnik elfogadhatónak, mert a vadászati törvényben is hasonló szabályt találunk a tulajdonosi képviselettel kapcsolatosan). Ebből kifolyólag valószínűleg nem merül fel alkotmányossági kifogás a tulajdonnal való rendelkezés tulajdonostól való elvonása kapcsán.
Nyilván a képviselet biztosítása a megoldás, mivel azt a perjogi elvet, hogy nem kell minden tulajdonosnak perben állnia, nem lehet áttörni. Ha a perben állás képviselet útján megvalósul, akkor a bíróság dönthet a perben. Nyilván az elvárt döntés az értékesítés lesz, azaz megvalósul a hatósági árverés.
Két kiegészítő megjegyzést kell azonban tenni a helyrajzi számok megosztása tekintetében – fűzte hozzá az előadó. Talán elsőre nem egyértelmű, hogy törekedni kell a helyrajzi számok megosztására, két okból is:
Ha a helyrajzi szám nagy, több tulajdonos maradhat tulajdonon belül, azaz kisebb a tulajdonelvonás. Amennyiben megvalósítható, hogy a helyrajzi szám megfeleljen az erdőrészletnek, ez minden tekintetben kedvező (gazdálkodás, hatóság, nyilvántartás, stb.). Nyilvánvalóan egy helyrajzi számon belül csak egy tulajdonos lehet az árverés után, az osztatlan közös létrejöttét ki kell zárni. A résztvevők csak a helyrajzi szám egészére tehetnek vételi ajánlatot az árverésen.
A másik ok, hogy a vételár magasabb lesz, ha kisebb részletekben valósul meg az értékesítés. Ez közismert gazdasági tény, amit nem szükséges magyarázni. Az egész árverési folyamat során elsősorban a tulajdonuktól elesők alkotmányos jogaira kell tekintettel lenni, ezt pedig elsősorban a magasabb vételár biztosítja.
A hatályos jog az osztatlan közös megszüntetésénél a tulajdonostársak jogát az elővételi joggal biztosítja, ami gyakorlatban annyit jelent, hogy amennyit a külsősök ajánlanak, azt a korábbi tulajdonosnak is meg kell ajánlania, akkor ő lesz a tulajdonos. Ez az árverésre nézve azt jelenti, hogy a gazdasági társaság üzletrésze árverezésére vonatkozó szabályok analógiáját kell alkalmazni. A külsősöknek az árat mindig emelni kell, a tulajdonostársak az árat tartják. Ha külsős a licitben már nem vesz részt, az árverés már csak a tulajdonostársak között a hagyományos szabályokkal folytatódik. Kétkörös árverésnél állandó probléma lenne a vételár, ami a Vht. szabályai szerint a becsérték feléig leszállítható. Nem lenne túl népszerű a javasolt tulajdonrendezési módszer a tulajdonosok között, ha a kétkörös árverési módszer esetén az első körben –a résztvevők korlátozott száma miatt – alacsony áron tulajdont szerző később harmadik személynek kétszer annyiért eladná a megszerzett tulajdont.
Ismételten fel kell hívni a figyelmet, hogy itt a tulajdon elvonásáról van szó, amelynek az alkotmányos alapelvek miatt a valós ár megfizetésére kell irányulnia, ennek megsértése az egész koncepció sikertelenségét eredményezi. Ezzel szemben a vásárló alacsonyabb áron való szerzéséhez semmilyen alkotmányjogi érdek nem fűződik. Tehát az első körből a nem tulajdonosok kizárása nem indokolható. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a fenti módszer minden más, a tulajdonnal való rendelkezési lehetőséget is magában foglal, hiszen a tulajdonosok kérhetik a kettéosztást, illetve egyezséget is köthetnek a bíróság előtt a tulajdon felosztásáról, ebben az esetben árverésre nem kerül sor.
Külön kell vizsgálni azt a kérdést, hogy az osztatlan közös tulajdon megosztásának kezdeményezésére fel kell e hatalmazni más szervet (például az MgSzH-t) is, ez mindenképpen kedvező, de vélelmezhető, hogy minden osztatlan közösben van legalább egy ember, aki önmaga is a kezdeményezést megteszi.
További járulékos kérdés a becsérték megállapítása, ez a bíróság hatásköre. A megosztási tervet az MgSzH és a földhivatal a per kezdetét megelőzően elkészíti. Perköltségmentességet a tulajdonosok számára biztosítani lehet a módszer nagyobb hatékonysága érdekében, továbbá a kimérés költségeiről is rendelkezni kell.
Az erdőtörvény számos más ponton is elősegítheti a magántulajdonú erdőgazdálkodás stabilizálását, ilyen terület lehet az erdőgazdálkodói fogalom részletesebb kifejtése a törvényben, az erdészeti integrátorok törvényi szintű szabályozása és a szankciórendszer módosítása.