Év értékelő beszélgetés a zöldekkel a környezetvédelem és a természetvédelem helyzetéről, avagy NGO-k a Parlament Caféban – Budapest, 2004. december 22.
Schmuck Erzsébet, az MTVSz társelnöke bevezetőjében elmondta, hogy a döntéshozók jelenleg a legfontosabb prioritásnak a versenyképességet tekintik. Az erős gazdaság megteremtésével kívánják a környezeti gondokat megoldani, ezért erőltetik a GDP növelését. Ezzel szemben a zöldek azt vallják, hogy össze kell hangolni a gazdasági, a szociális és a környezeti érdekeket. Ebben a hármas egységben a környezet a feltétel. A természeti erőforrásokkal csínján kell bánni – figyelmeztetett az MTVSz társelnöke.
Ezért is van rossz akusztikája annak, hogy a KvVM költségvetésében a társadalmi célú feladatokra kevesebb jut. Nagy kockázatot rejt az is, hogy a Brüsszelből vezérelt projektekben csak nagy környezetvédelmi célú beruházásokat finanszíroznak. A kistérségek, az önkormányzatok nem részesülhetnek az EU-s pénzekből.
Sallai R. Benedek, a Nimfea Egyesület ügyvezetője is megerősítette, hogy szomorú tény a társadalmi célú programok eltűnése a tárca kínálatából. A településeken felmerülő társadalmi igények (iskolák, önkormányzatok, kis közösségek) ellátására nincs forrás, míg korábban a KAC-ból sok mindenre jutott. Ezáltal is gyengül a vidéki régiók fejlesztése. A kilátásba helyezett változások nemcsak a forrásokat vonják el, hanem gyengítik többek között a Nemzeti Parkokat is.
A Nimfea ügyvezetője a sajtó felelősségét is fölvetette a természeti erőforrások kihasználása tekintetében.
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke a kormány környezetvédelmi politikájának illusztrációjaként idézte Gyurcsány Ferenc egyik – szűk körben elhangzott – kijelentését, miszerint a környezetvédelem a gazdag államok luxusa. Az elnök véleménye szerint a nemzetgazdaságban torz szerkezet alakult ki, amely a környezetszennyező tevékenységeket támogatja. Az országgyűlés úgy hoz döntéseket, hogy a képviselők nincsenek a kellő információk birtokában, „vakon nyomják meg a gombot”.
Az államigazgatást érintő költségvetési megszorításokról az a véleménye, hogy a modern állam nem lehet olcsó. Akkor építik le a VPOP-t, amikor 30 százalékkal nőtt az átmenő kamionforgalom hazánkban. Hasonlóan leépülőben van a vasúti közlekedés, ezzel szemben a környezetkárosító autópályák építkezései folytatódnak.
Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója hangsúlyozta, hogy a hatósági struktúra átalakítását a civilek nem ellenzik, de a lényeg a hogyan kérdésén van. Akkor szűnik meg az önálló természetvédelmi hatóság, amikor rohamosan csökken a biológiai sokféleség nálunk is. Helyesebb volna, ha inkább fejlesztenék. A természetvédelmi hatóság eddig kinn volt a terepen, a megváltozott helyzetben, ezt hogy’ biztosítják majd?
Fölvetette, hogy a védett erdők meddig maradnak még a profitorientált társaságok kezelésében? Példaként a Bükki Nemzeti Parkot említette, amelynek teljes területe ilyen kezelésben van. Az igazgató szerint elérkezett az idő arra, hogy a védett erdők a nemzeti parkokhoz kerüljenek.
Szilágyi László, a HUMUSZ elnöke szerint nem látszik a kormány környezetpolitikai koncepciója. Olyan visszásságokra hívta fel a figyelmet, mint az oldószerek és hígítók termékdíjának eltörlése, kötelező lakossági szelektív hulladékgyűjtési arány előírásának megszűnése, és a tíz éve hiányzó betétdíj törvény.
Vay Márton, a Védegylet munkatársa a Zengőre tervezett lokátor-ügy legújabb fejleményeit mondta el. Utalva a Zengő-ügy fejleményeire, sikerként említette, hogy egy tizenöt évvel ezelőtt született döntést újra napirendre hoztak. A bizottsági jelentés ellenére, úgy látják, a kormányzat nem mondott le a telepítésről. Aggasztónak tartják a hallgatást, és közben folyik a nyomásgyakorlás a civil mozgalom résztvevőire. Állítólag újra jelöltek (kivágandó?) fákat a csúcs közelében.
Kérdésre válaszolva a zöldek elmondták, hogy a fenntartható fejlődésről az EU által ’91-ben megalkotott stratégiából semmi nem valósult meg. A környezetvédelem hosszú távú érdekeivel szemben a rövid távú érdekek érvényesülnek általában, és az embereknek nem mondják meg az igazat. Nem tárják fel az összefüggéseket a klímaváltozás és az emberek egészségi állapotának romlása között, nem hívják fel az élelmiszerallergia veszélyeire és más fontos károsító tényezőre.
Hangsúlyozták a tájékoztatás, az iskolák és a sajtó fontos szerepét. Csak így lehetne az erős (autó-, olaj) ipari érdekeket ellensúlyozni.
A környezetvédelemben csupán tüneti kezelés folyik, nem a tényleges stratégiai megoldásokra törekednek. Szorongató képet festettek fel a közeljövőről, amikor az erőforrásokért megindul a küzdelem, hiszen fogy a víz, a nyersolaj.
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a zöldek mikor lesznek hazánkban is parlamenti tényezők, a résztvevők véleménye megoszlott. Többen fontosnak tartották, hogy a zöld gondolat megjelenjen az országgyűlésben, és belátható időn belül elképzelhetőnek tartják, „a kérdés a levegőben van”. Mások úgy gondolják, hogy a pártokban kellene megjeleníteni a zöld érdekeket. Ez ellen szól, hogy mindegyik kormányzat idején mellékes maradt a zöld ügy. Egyes vélemények szerint a lakosság környezettudatossága mutatja, a társadalom még éretlen arra, hogy a mozgalom párttá szerveződve jelenítse meg a zöld gondolatot.
A ForestPress kérdésére, hogy milyen gyakorlati, társadalmi hasznot remélnek a védett erdők nemzeti parki kezelésbe vételétől, Márkus Ferenc (WWF) a Pilisi Parkerdő Rt. példájával kezdte a válaszát. Véleménye szerint ez nem pozicionálás kérdése. Az rt.-k profitorientált szervezetek, holott értékorientált, azaz, megőrző szervezetre volna szükség. Példával szemléltetve: ne a kitermelt fa köbmétere, hanem a parlagi sas fészkelése, az emberek felüdülése, a jó klíma, a szén-dioxid megkötés legyen a fontos, az érték. Nem kell félteni az erdőket a nemzeti parki kezeléstől, a természet majd kialakítja a legjobb állapotokat. Felrótta az rt.-knek a vadgazdálkodás terén elkövetett túlzásokat, a magas vadlétszámot is. E téren új egyensúlyokat kellene kialakítani, a vágásos gazdálkodás helyett pedig a Prosylva módszert alkalmazni.
Z.Z.