2013. 01. 01. - Jelöletlen pályán síelni vagy snowboardozni igazán jó
dolog, ám a lavinaveszéllyel mindenkinek számolnia kell, aki ilyen
terepre készül.
Ahhoz, hogy felszabadultan és jókedvűen síelhessünk a jelölt pályákon kívül is, nem árt tisztában lenni azzal, hogyan lehet elkerülni, illetve túlélni egy lavinát.
Lavina az európai síterepeken bárhol előfordulhat. Kialakulásuknál szerepet kap a hórétegek tulajdonságának eltérése, a lejtő dőlésszöge, a talaj anyaga, a hőmérséklet és a szél. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a lavinák csak ritkán alakulnak ki véletlenül: 90 százalékban maguk a síelők vagy snowboardosok idézik elő őket, ami azt jelenti, hogy igenis lehet befolyásunk arra, mi történik a hegyen. A Telegraph szakértője, Henry Schniewind sok éve vezet sítúrákat, szerinte három olyan alapvető kérdés van, amelyet érdemes körbejárni, mielőtt valaki pályán kívülre menne síelni.
Hová megyünk és mikor?
A biztonságosnak nyilvánított területen belül az adott síterepek üzemeltetőinek a felelőssége, hogy ne legyen lavinaveszély. Európában ez csak a kijelölt pályákon belül érvényes, így abban a pillanatban, amikor valaki elhagyja a pályajelölést, azt a saját felelősségére teszi. Több szempontot is érdemes figyelembe venni, mielőtt terepet választunk. Nem mindegy például, hogy milyen meredek az a lejtő, amelyet ki akarunk próbálni: ha 25 fokosnál nagyobb dőlésszögű, akkor már nagyobb az esély a lavina kialakulására. Ezért, ha látunk korábbi lavinára utaló nyomokat, akkor azt a részt feltétlenül kerüljük el.
Többféle hólavina létezik. A legtöbb balesetet a deszkalavinák okozzák, és már egy kisebb méretű is halálos kimenetű lehet. Deszkalavináról akkor beszélünk, amikor egy adott hómezőn valamilyen oknál fogva megindul egy hóréteg, mert az adott réteg és a másik hóréteg, vagy a talaj közötti súrlódási erő lecsökken - írja a hegyvilag.hu. A szeles lejtőkön különösen oda kell figyelni, mert az erős szél esetén a hó felszíne csúszófelületet képez, így a friss hóréteg könnyebben elindulhat a síelő által a hóra kifejtett nyomástól. A lavina előrejelzéseket is folyamatosan figyelni kell.
Néhány hete a francia Alpok egyik népszerű síterepén, Tignes-ben temetett maga alá a lavina két síelőt, akik közül az egyik súlyosan meg is sérült.A baleset 4-5-ös kockázati szintnél történt, amikor a síelők leétrtek a kijelölt pályáról. A mentésben 200-an vettek részt. A mentést nehezítette, hogy 20-as éveiben járó francia pár nem vitt magával jeladót.Volt velük egy harmadik ember is, neki azonban sikerült elkerülni a hózuhatagot - írja a Telegraph.
Mire figyyeljünk útközben?
Egy meredek lejtőn akár a síelők súlyától is elindulhat a lavina. Egy ember jóval kevesebb nyomást gyakorol a hóra, mint kettő vagy három, ezért Schniewind azt tanácsolja, hogy ha egy csoportos síelésnél úgy alakul, hogy várakozni kell a társakra, akkor keressünk egy biztonságosnak látszó helyet, hogy ne sodorjon el bennünket is a hó, ha netán lavinaveszélybe kerülne a csoport. Menet közben viszont érdemes szorosan, ugyanazon a vonalon követni az előttünk haladó társunkat, ha az nem indított el hólavinát: ha neki bejött, akkor valószínűleg mi is biztonságban haladhatunk ott. Mindig figyeljünk az útvonalra: ha egy sík szakasz után az út hirtelen meredekre vált, akkor ott könnyebben alakulhat ki lavina a síelők érkezésekor. És azt sem ár tudni, hogy mi van alattunk, mert ha egy szakadék szélén síelünk, akkor egy esetleges lavinának sokkal súlyosabb következményei lehetnek, mintha csak egy enyhe lejtőről lenne szó, ahol megvan a lehetőség a menekülésre. Arra is nagyon kell figyelni, hogy még véletlen se indítsunk el lavinát a lejjebb síelő társainkra.
Hogyan készüljünk fel?
A felkészültségen akár az életünk is múlhat, így nem érdemes félvállról venni. A Telegraph szakértője szerint a legfontosabb tennivalók közé tartozik a megfelelő felszerelés beszerzése. Senki ne induljon el pályán kívülre síelni jeladó és lapát nélkül. És persze a lényeg, hogy használni is tudjuk ezeket az eszközöket, mert különben hiába vannak kéznél. Jó, ha a társaink is megteszik ugyanezt, hiszen egy lavina esetén rajtuk is múlhat az életünk. Tizenöt percen túl már nagyon kevés az esély a túlélésre, de ennél rövidebb idő alatt csak akkor lehet megtalálni egy bajba jutott síelőt, ha nem akkor használjuk először a jeladót vagy a lapátot. Az egymásra utaltság miatt fontos, hogy a csoport tagjai között összhang legyen, és hasonlóan gondolkodjanak a biztonsági kérdésekről. Az ideális csoportlétszámot három és öt fő közé teszik, mert ha valaki bajba jut, a többiek össze tudnak fogni a segítségnyújtásban, de nem kell attól tartani, hogy széthúz a társaság.
Emellett Schniewind azt ajánlja, hogy mindenki legyen éber, és hallgasson a józan eszére. A lelkesedés és a síelés élvezete könnyen vakmerővé teheti az embert a veszéllyel szemben. A balesetek elkerülésére a legjobb megoldás lehet, ha sosem megyünk profi helyi vezető nélkül jelöletlen pályára. A lavinák túlélésének gyakorlatát egyébként ma már bárki elsajátíthatja, mert Magyarországon is létezik egynapos lavinatanfolyam, de például osztrák síterepeken többnapos elméleti és gyakorlati tanfolyamra is befizethetünk.
