2013. augusztus 2. - ÍJÁSZAT, FELSŐTÁRKÁNY - Testközelből figyelni,
meglesni vagy éppen kipróbálni egy adott sportágat – no ez az igazi
próbatétel, ha az érdeklődő többet meg akar tudni a területről.
A háromdimenziós (3D) célokra lövő íjászok felsőtárkányi nagydíján minderre lehetőség is nyílott.
Emitt egy mormota figyel, háttal a lövőnek, amott egy kisebb testű vaddisznó a cél. A kis csoportot Misi bácsi vezeti, ám nem felkért vagy megbízott irányítóként, hanem inkább csak az alkalmi négyes korelnökeként. Gyuri még nyugodtan falatozik az első lövés előtt, teheti, bőven van idő a kezdésig. A 28. állomásig kibattyogni időt rabló tevékenység, így azokat is meg kell várni, akik a végeken vitézkednek majd. A 8.45-ös kezdésre mindenki a helyére ér, indulhat a verseny. A rajtpisztoly itt nem szokás, annál inkább a hosszú íj (longbow), a csigás, vagy a vadászreflex íj.
Mindenki egy vesszőt lő egy-egy célállatra, amely kísértetiesen hasonlít valódi, élő társára. A kiértékelés gyorsan halad, az eredmények rögzítése után pedig irány a következő állomás. Közben megy a zrika, vagy éppen a csendes belenyugvás az esetlegesen gyengébb lövés miatt. Az erdő békés, a 5–6 fős alakulatokban vándorló íjászok a szalagozott útvonalat követve nem tesznek kárt a környezetben és mivel vadakat sem ejtenek, igazán harmonikusnak tűnik az ember és a természet kapcsolata.
A kiegyensúlyozottságot néhány percre egy odvas fa kidöntése zavarja meg. A versenybíró könnyedén elbír kiszáradt óriással, majd minden visszazökken a megszokott kerékvágásba. Az idő múlásával és hőmérséklet gyors melegedésével a kemény földön lévő avarra izzadságcseppek potyognak. A sokadik állomáshely megközelítése, a célig tartó fel-, vagy lecaplatás alaposan igénybe vesz időset és fiatalt egyaránt. Akkor nyer csak értelmet a kézben hordozott összecsukható kisszék, amin nagyon jó megpihenni, akár csak néhány perc erejéig is. Balázs, a kvartett legfiatalabbja sem rest, ha alkalom adtán leülhet. „Néha tényleg húzós a sok gyaloglás, de nem baj, ezzel együtt is szeretem az íjászkodást” – mondja kérdés nélkül is, miközben az eredményrögzítő lapot böngészi. „Ez meg lehetne jobb is” – teszi hozzá az orra alatt mormogva.
És lám, megéri az összpontosítás! Az oroszlánt szépen telibe találja. A dicséret nem marad el, noha ez mégis egyéni sportág, ahol az ember elsősorban magának versenyez. „Meg annak az élménynek, hogy szép helyeken, hozzám hasonló gondolkodású társakkal hódolhatok ennek a szenvedélynek” – említi a lényegi motivációt Laci. Akit viszont nem „csapott a meg a mozdony szele”, az kitartó követőként családtagja, barátja vagy ismerőse társaságában járja a kis csoporttal az erdőt. Nem sherpák ők, hanem hű társak, a zsákmányejtők szorgos követői.
Így válhat családi programmá az íjászat. Balázsnak például az édesanyja is a célzások nagymestere, amire bizonyság a mama HDH-IAA történelmi kontinensviadalon elért Eb-bronzérme. A sorból nem hiányozhat az édesapa sem, igaz, neki marad távcsöves eredményfigyelés, no meg a szurkolás "hadd élje ki magát az asszony" címszóval.
A majd' négy órán át tartó gyaloglás, célzás, lövés, értékelés négyes fogat végén jó is megpihenni a fa tövében. A népesebb kategóriák legjobbjai a döntőben alakítják ki a sorrendet, míg a többiek felidézik, ami emlékként megmarad bennünk a felsőtárkányi Nagydíjról. A vér nélkül vadászat megsebzett, de komoly sérülést nem szenvedett állatait egybegyűjtik a szervezők. A rókákat, mormotákat, oroszlánokat egészen a következő 3D-s versenyig nem fenyegeti több veszély. Épek maradtak az ujjak és az íjak is. Csak Misi bácsi bosszankodott kicsit, hogy „ez most nem az én napom volt”.
A kivételezett helyzetet élvező műkedvelőkkel ellentétben
Nem jelentett egyszerű menetet a 28 célból álló pálya a 125 résztvevő számára
– Két okból kifolyólag is nagy várakozás előzte meg a versenyt – vont mérleget Román Péter, a szervező Unicornis Íjász SE elnöke. – Az egyik, hogy – a megszokottaktól eltérően – saját egyesületünk adta mindkét versenybírót (ezt nem szokták engedni, mert a részlehajlások elkerülése miatt a vezetőbírónak más klubot kell képviselnie), a másik, hogy idén nem igazán voltak népesek a 3D GP-versenyek. De szerencsére nem kellett aggodalmaskodnunk, mindkét bíró ellátta a feladatát, ha kellett, még a szervezőket is számon kérték a hiányosságok miatt. A mezőny létszámát illetően az idei korábbi rekordot 118 induló jelentette a 3D-s évadnyitón, majd a másik a két versenyen 88, illetve 95 résztvevő szerepelt. Felsőtárkányban ezúttal 125 íjásszal számolhattunk.
A házigazdák a pályaépítést már péntek reggel megkezdték, és késő délután volt, amikor a két bíró átvette a pályát. Már akkor lehetett tudni, hogy ez nem lesz egyszerű menet a versenyzőknek, ám mint utólag kiderült, nagyon is tetszett nekik. Egyrészt, mert a szállás közvetlenül a versenypályául szolgáló erdő mellett található a Hotel Táltosban, illetve az Imókő üdülőben volt, másrészt, mert valóban ez jelentette a 2013-as év legjobb versenyét.
– Akadt Szerbiából érkezett íjász, mi több, Lengyelországból egy egész család érkezett – taglalta Román Péter. – Visszatérő vendégnek számított egy orosházi sporttárs, aki, ha más GP-re nem is tud eljutni, hozzánk mindig eljön. És ez, mit ne mondjak, jó érzés.
A két versenynapot keményen végig küzdötték a versenyzők, ami nemcsak a kánikulának, hanem a kemény pályának, a kétszer 28 célnak is volt köszönhető. Utána az öt főnél népesebb kategóriák döntője zajlott, az első hat helyezett hat célra lőtt. Utána az eredményhirdetés már valóban csak sétagaloppnak számított. – Bízunk abban, hogy jövőre ismét sikerrel pályázzuk meg a rendezési jogot a MÍSZ-nél, de előtte még októberben vár bennünket a szokásos kisebb versenyünk, a Bükk-kupa, januárban pedig a regionális kvalifikációs teremíjász verseny. De mindezt most gyorsan pihentetni kell, mert a jövő héten következik a Magyar Bajnokság, ahol viszont versenyzőként kell helytállnunk – zárta szavait az Uni SE elnöke. Bódi Csaba
