Extra sport. Milyen kihívásokat jelent a terepmotorozás, szükséges-e egy stabil anyagi háttér, kellenek adottságok és kiemelkedő képességek a lényegében extrém sport gyakorlásához, milyen szinten áll a hazai terepmotorozás, hol állunk nemzetközi viszonylatban? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk E. P. gyergyószentmiklósi enduróssal, a terepmotorozás megszállotjával.
- Mikor fogtál neki motorozni? Valamiféle külső indíték hatására kezdted el űzni ezt a sportágat vagy egyszerűen kihívásnak tekintetted, megvásároltad első motrodat és elkezdtél száguldozni?
Érdekes kérdés, mert nem emlékszem pontosan, de úgy 5 éve motorozok. Az indíték egy Amerikából származó terepmotoros filmsorozat volt, amit megláttam, és abban a percben elhatároztam, hogy ezt akarom csinálni. Nem mondhatni, hogy crossról vagy endurózásról szólt - ők ezt freeridenak nevezték. Volt benne ugratás, freestyle és enduró is. Minden esetre a film megnézése után egyre többet gondoltam erre a dologra, mígnem elhatároztam, hogy vásárolok egy kétütemű crossgépet. Mikor megvettem és elhoztuk a barátaimmal a motort, nem voltam biztos a dolgomban, kissé féltem tőle, mivel nem tudtam motorozni egyáltalan. Még robogón sem ültem azelőtt. Így igen, mondhatni hatalmas kihívás volt számomra. Az első utamon is sikerült egy olyant essek, hogy a motor rámdőlt és le kellett szedjek rólam, de szerencsére volt védő felszerelésem, így nem történt nagyobb baj. Ebből a tanulság az, hogy első legyen a felszerelés, majd a motor.
- Nyilván, a terepen történő motorozásnak többféle válfaja ismert, te a versenyendurózás megszállotja vagy. Miben különbözik ez a többi, hasonló motoros sportágtól?
Először is, szerintem a versenyenduró az ösvény vége, mert bármit csinálsz hobbi szinten, ha tovább fejlődsz lassan a versenyekhez jutsz el. Persze akkor, ha kihívásokat keresel, mert van aki megvesz egy endurómotrot vagy bármilyen gépet és egész eletében gombászni jár vele, amiben semmi rossz nincs, de én mindig többre vágytam, mint ami jelenleg volt. A versenyzéskor csak annyiban más, hogy egy verseny alatt annyit tanulok, mint egy év alatt itthon, és még megismerek embereket, akiknek más tapasztalataik vannak az endurózásról, stb. Szóval egyfajta családi hangulat alakul ki egy-egy versenynapon, amit én szeretek.
Hogy a versenyendurózás miben különbözik a crosstól vagy a trialtól, arról napokat lehet beszélni. Először is a terep, a motorok felépítése - rengeteg dolog van, ami különbözik, csupán a hangulat közös.
- Az anyagi feltételeken kívül - mert gondolom nem olcsó buli a terepmotorozás - milyen képességekkel, adottságokkal kell rendelkezni a sportág megfelelő gyakorlásához?
Szerintem a legfontosabb adottság a kitartás, a természet és a sport szeretete, a többi mellékes. Jó, ha magas valaki, és ha erős, de vannak olyan versenyzők, akik nem magasak, nem erősek és kiváló teljesítményeket nyújtanak. Talán erre élő példa Románia terepmotoros büszkesége, Emanuel Gyenesi (Mani).
Ha valaki ebben a sportban eredményeket akar elérni, az egyik legfontosabb egy megfelelő anyagi háttér, és mint említettem kitartás. Van aki született tehetség és kevesebb edzéssel hamarabb eléri azt a szintet, amit mások több év kemény munka árán. De ez abban az esetben, ha valaki versenyszinten akarja űzni, a hobbiból történő endurózás más téma.
- Rendszeresen részt veszel versenyeken: hogyan készülsz fel azokra, milyen kihívásokat jelent egy önellátó rendszerben motorozó személynek a versenymotorozás? Hogyan zajlanak Romániában a versenyek, mit kell tudni róluk általában?
Versenyekre való felkészüles az én esetemben inkább arról szól, hogy versenykész állapotba hozzam a gépet (új gumik, fékbetétek, stb.). A fizikai felkészülésről nem tudok beszélni, mert minden nap motorozok. Erre a kérdésre inkább azok tudnának válaszolni, akik nem tudnak minden nap motorozni és így nekik tényleg fel kell készülni. Talán a verseny napján vannak azok a dolgok, amiket jó betartani. Sok sós élelmet kell fogyasztani, altalában édessel (csoki+ropi), mivel a só tárolja a vizet a szervezetben, és a verseny alatt éleg sok víz használódik el. Bár nem a legfontosabb ezt betartani, mert vihet magával vizet a versenyző és bármikor megállhat inni, de aki időt akar megspórolni az betartja.
A kihívasok mint már korábban is említettem inkább anyagi jellegűek.
A versenyeket klubok szervezik, amelyet először az FRM (országos szövetség) jóvá hagy. Mivel a versenyeken magánszemélyként nem lehet részt venni, klubokba kell tömörülni. Három kategória közül választhat a versenyző C (hobbi), B (halado), A (profi). A C általaban elég könnyen teljesíthető pálya, melyet egy évet terepen motorozó versenyző is játszva tud teljesíteni (1 kör/1 óra). A B kategória rendszerint azon a pályán méretkezik meg, ahol az A kategóriás versenyzők. Ezen szabályrendszert nagyrészt endurócrossban alkalmazzák, enduróban némely részeken A és B külön szakaszokon halad.
Itt egy utólagos magyarázattal tartozom: én rendszerint endurócross versenyekre járok, de értek az enduróhoz is, ugyanis nemsokára lesz egy verseny nálunk a mi szervezésünkben (Smart Brasov).
Sajnálatos módon nagyon kevés enduró versenyt szerveznek országunkban. Rengeteg munkát felemészt, mivel 2 napos a verseny, az endurócrossal ellentétben, ahol egy nap lezajlik minden. A másik különbség, hogy a pálya sokkal hosszabb és technikásabb kell legyen az enduróban, rengeteg megfigyelő emberre van szükség a csalások megelőzése miatt.
A beiratkozás után orvosi vizsgálatokat végeznek, a versenyzők leellenőrzik motorjaikat, majd következik egy próbakör a crosspályán. Ezután a verseny, a végén nagy buli, díjkiosztás, egyszóval minden ami szép és jó.
- Gyergyói lévén biztosan ismered a sportág székelyföldi, erdélyi és gondolom romániai helyzetét is. Rajtad kívül vannak térségünkben olyanok, akik versenyenduróznak, létezik valamiféle terepmotoros szerveződés - gondolok itt klubokra -, vagy ki-ki a maga módján szervezkedik. Országos viszonylatban milyen szinten álltok, hogyan szerepelnek a hazai versenyzők nemzetközi porondon?
Ha a helyi helyzetről kellene mondjak valamit, akkor először a múltat kellene megvizsgáljuk. Azzal kezdődött, hogy magyarországi terepmotorosok jöttek Gyergyóba és endurózgattak. Többek között én nekik köszönhetek sok mindent, ők hozták be Gyergyó vidékére az "igazi" endurót. Hogy miért igazit? Mert voltak előttük, akik enduró motort vásároltak, de senki sem versenyszinten űzte, inkább hétvégi kikapcsolódásnak. Szerintem ők voltak úgymond Kolumbusz hajói az endurózás terén. De mivel viszonylag eleven emberek lakják ezt a vidéket, továbbfejlődtunk és lassan odáig jutottunk, hogy elmegyunk országos versenyekre. Talán a közeljövőben külföldiekre is sikerül eljutnunk. Sajnos Gyergyó vidéke elmaradott ebben a sportban, úgymond gyermekcipőben jár, de úgy látom hamarosan fel tudunk zárkózni a többiek mögé vagy annál többet is elérhetünk. Sajnos nem vagyunk sokan. Gyergyóból én vagyok, de van két nagyon jó szárhegyi versenyzőnk (B,C) és egy újonc a C kategóriában, kitűnő eredményekkel. Gyergyó környékén nincs klub, ezért vagyunk a Smart Brasov tagjai, de ez nem zavaró, a lényeg hogy motorozhassunk barátainkkal. Országos viszonylatban én személy szerint endurócrossban valahol a B kategória középmezőnyében állok, de ne felejtsük el, hogy most kezdődött a szezon, enduróverseny még nem volt. Az egyik szárhegyi versenyzőnk a B kategória élmezőnyében van, a C kategóriás versenyzőink is nagyon jól szerepelnek, reméljük ilyen jól záródik a szezon. Feltett szándékom, hogy jövőtől az A kategóriában szerepeljek.
A nemzetközi szereplésről semmit nem tudok mondani, mert nem szerepeltünk sem a WEC-en (enduró VB) még, sem más enduró jellegű versenyen, nagyon el vagyunk maradva a "nyugathoz" képest sajnos. Magyarország is sokkal jobb helyzetben van, pedig nálunk egy enduróparadicsom van. Majd talán a jövőben változik ez a kép.
- Környezetvédők több ízben is hevesen tiltakoztak a terepmotorozás ellen, a környezet egyensúlyának, az élővilág harmóniájának feldúlása miatt. Valóban akkora veszélyt jelent a környezetre nézve a motorozás vagy eltúlzottak a zöldek aggodalmai?
Ez egy nagyon kényes téma. Nem is szívesen beszélek erről, ugyanis természetszerető ember léven igazat tudok adni nekik. Igazuk van, a terepmotorozás nyomokat hagy a természetben, nem beszélve a hangszennyezésről. De feltehetjük a kérdést: a láncfűrész, a TAF, és a többi fakitermelő gép nem ezt teszi masszív méretekben? Az ATV-k, a hétvégi kirándulók a terepjáróikkal nem ezt teszik? Szerintem meg kell találni a kényes egyensúlyt a természetvédelem és a terepmotorozás között. Ez azonban nem lesz könnyű. Természetesen nem járunk be a nemzeti parkok területére, nem száguldozunk olyan helyeken, ahol helyrehozhatatlan károkat okozunk. Nekünk ahhoz, hogy versenyformában legyünk néhány nehezen megközelíthetó helyre van szükségünk, ami már előzőleg össze volt törve a fakitermelesnek köszönhetően.
Nem azt akarom mondani, hogy mi ártatlanok vagyunk a vasmacskáinkon és a kipuffogóból színtiszta oxigén áramlik ki, de érdemes körülnézni, mielőtt valaki ujjal mutogatna ránk. El kell gondolkodni azon is, hogy miattunk nincsenek erdők, miattunk lógnak állatkoponyák trófea gyanánt egyes emberek nappalija falán?
Szerintem meg tudjuk találni a középutat, mert létezik ilyen. Ehhez azonban minket is meg kell értsenek, hogy ha mi nem edzhetünk, akkor nem lesz enduró Romániában. Egyes országok meg tudták csinálni (Olaszország, Franciaország): vannak környezetvédelmi helyek és vannak, ahol endurózhatnak, és persze eredmény is van.
Az interjút összeállította: Sánta Elemér