Honfoglaló őseinknek az íj volt a legveszedelmesebb fegyverük, amitől minden ellenség rettegett. Ezt tanúsítja az elhíresült középkori fohász is: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” A történelem során az íjászat nemcsak a hadviselésben, hanem a vadászatban is nagy szerepet játszott. Napjainkban sportként él tovább. Hagyományos visszacsapó íjak Magyarországról szerezhetők be üzletből, vagy közvetlenül a gyártóktól. Nálunk is vannak, akik borsos áron forgalmazzák ezeket a harci fegyvereket, de vannak, akik saját maguk készítik el azokat.
–Mi késztetett arra, hogy íjat kezdj készíteni?
– Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy miként is készítették el őseink ezt a fegyvert. Elhatároztam, hogy megpróbálom én is. Műgyanta és laminált íjaim nekem is vannak, amiket Magyarországon vásároltam, ugyanis már három éve íjászkodom a Nagyszalontai Hajdú Íjászegyesületben.
– Mikor készítetted el az első fegyvert?
– Gyerekkoromban, de legfeljebb parittyázni lehetett vele. Az első komolyabbat két éve, ám nem működött rendesen. Hosszú kísérletezés után végre sikerült összehozni egy működő íjat. Több típusú íj előállításával próbálkoztam. A hagyományos pusztai íjak mellett készítettem angol botíjat és vadászreflexeset is. Ezek mind működőképesek lettek. Habár volt, amelyik eltört, de végül azokat is sikerült megjavítani.
–Kitől tanultad a fortélyokat?
–Senkitől. Egy magyarországi íjkészítő ismerősömtől kaptam dokumentációt, amit egy éven keresztül tanulmányoztam, és csak utána fogtam bele a munkába.
–Milyen technológia alapján készül el egy hagyományos magyar íj?
–Először is tudni kell, hogy csakis természetes alapanyagokat használhatunk fel hozzá. Egy íj elkészítése több hónapba telik. Akár fél évig is elhúzódhat. Manapság ez nem sok idő, ugyanis őseinknek jóval több kellett, volt, hogy évekig készítettek egy íjat. Az íjtestet és a csapószarvakat fából készítjük. A test egyféle, míg a szarvak másfajta fából készülnek. A testhez használhatunk juhar-, kőris- és tölgyfát, a szarvakhoz pedig különböző gyümölcsfákat: körtét, almát, birsalmát, szilvát és rózsafát. Két-három hónapot kell várnunk, mire a fa kiszárad, és csak ezután foghatunk hozzá a munkához.
Az íj külső részét szarvas-lábszárínnal ragasztjuk be, melyhez bőr vagy túróenyvet használunk. Ez nagyon pontos és figyelmes munkát igényel. Az íj belső részére merevítő szarulemezeket teszünk, melyek származhatnak kecske-, marha-, szürkemarhavagy feketebivaly-szarvból. Ezek felragasztását hosszadalmas száradási időszak követi. Ezután csontlemezeket ragasztunk a csapószarvakra és a markolatra. Ez azért szükséges, mert merevíti és erősíti az íjat. A díszítés és csiszolás marad hátra.
–Az íjat állati eredetű bőrökkel díszíthetjük, lehet szarvas, marha, hal, kecske vaddisznó vagy akár kígyó bőre is. Legutoljára marad a kötözés, ami kendermadzaggal történik. Ez azért kell, hogy összetartsa az íjat, legalább egy-két hónapig rajta kell maradnia. Miután az íjjal megvagyunk, nekilátunk az ideg elkészítéséhez. Birka-, disznó- vagy kecskebélből állíthatjuk elő. Miután mindezzel megvagyunk, következik az íj életre keltése. Ez a folyamat két részből áll. Először felajzzuk az íjat, majd letesztelj ük és megállapítjuk a húzóerejét, melyet angol fontban mérünk. Tudni kell, hogy ezeket az íjakat másképp ajzzuk fel, mint a modern üvegszálas és műgyanta íjakat.
–Mennyibe kerül egy ilyen természetes alapanyagokból készült eszköz?
–Manapság már 2000 lejtől meg lehet vásárolni, gyártótól függően. Annak idején, a középkorban a bizánciak 300-350 aranyat is képesek voltak adni egy magyar íjért. Ez az összeg akkoriban felért egy háznak az árával. A modern műgyanta- és üvegszálas íjakat már 400 lejért megvásárolhatjuk.
–Más tárgyak készítésével is foglalkozol?
–Igen. Készítek az íjászathoz szükséges kellékeket: süveget, tegezt, puzdrát, tarsolyt, nyílvesszőket. Emellett kardokat, késeket és lándzsákat is. Ezeket nemcsak saját részre, hanem eladásra is.
–Szerinted van jövője a hagyományőrző íjászatnak?
–Természetesen van. Az íjászat nagyon nagy teret hódított magának az utóbbi időben. Egyre többen fognak íjat a kezükbe és hódolnak ennek a sportnak. Ha ez így folytatódik, lesz annyira közkedvelt sportág, mint Magyarországon. Mindemellett fontos, hogy őrizzük meg a hagyományokat és adjuk tovább azokat az új generációnak. Honfoglaló őseink olyan értékeket hagytak ránk, melyekkel nem sok nép büszkélkedhet. Makkai Ágota