Nemessándorháza - Versenyeznek, oktatnak és szemléltetnek, miközben immár második nagyszabású 3D-s viadalukat szervezik. A napokban az Aranysólyom Történelmi Íjászegyesületnél jártunk.
- Technikai fejlődés ide, modernizáció oda, ha íjászatról beszélünk, semmiképp nem feledkezhetünk meg annak évezredes gyökereiről - jelenti ki Antal Nándor, az Aranysólyom Történelmi Íjászegyesület elnöke, a csapat Nemessándorháza határában felépített pályáján, a honfoglalás körüli eseményeket idéző, kazárok ellen vívott nyertes csata után, miközben a tanácstűznél beszélgetünk. Pont fordítva, mint őseink tették, akik e helyütt mindig vadászatok, s harcba indulás előtt gyűltek össze, s beszélték meg a törzsek, nemzetségek és a törzsszövetség sorsát, a földön gyújtott tűz ugyanis szokásviláguk elengedhetetlen része, a teremtő által a földre lehozott éltető fénynek és melegnek a jelképe volt, meséli az elnök.
Az egyesület 2004 decemberétől működik, fő profilja a történelmi íjászat és a hagyományőrzés. Gyakran szerveznek továbbképzéssel egybekötött íjászbemutatókat, emellett pedig rendszeres résztvevői az iskolák rendhagyó történelemóráinak, ahol az ősmagyarkori életet, szokásokat, harcmodort ismertetik meg a diákokkal.
- Sajnos a mai magyar oktatás őseink történetét elintézi a Csodaszarvas legendájával és a honfoglalás bemutatásával, ám az évezredekre visszavezethető magyar őstörténet nem pusztán ennyiből áll.
A különféle falunapokon, kistérségi vásárokon tartott bemutatókból kiderül, fűzi tovább a gondolatot az egyesület elnöke, hogy az emberek inkább az íjászat történetisége iránt érdeklődnek, annak sporttal való kapcsolata csak másodlagos számukra.
- A többség elsősorban a korabeli viseletre, fegyverzet- és harcmodor-bemutatóra s őseink hitvilágára kíváncsi - sorolja Antal Nándor, aki maga is korhű öltözéket - felhúzott, spiccelt orrú, sarkatlan nomád csizmát, abba gyűrt nadrágot, valamint világos, díszszegélyes, vékony köntöst és csúcsos süveget visel. - Nagy érdeklődéssel figyelik például a táltos dobot, a nomád reflexíjat, a hosszú nyelű fokost, félórás gyalogos íjászbemutatónkról nem is szólva.
A beszélgetésből kiderül: őseink szokásaihoz tartozott a lóáldozat, amit külön erre a célra tenyésztett, kövérre hizlalt, fehér színű állatokkal mutattak be, a törzs vagy nemzetség táltosa pedig - legyen szó akár vadászatról, akár harcról - a felbontott ló belsőségeiből olvasta ki a jövőt. Emellett a bíborvörös színben felkelő napot is a harc jelének vélték.
- Az ősi magyar társadalom nőtagjaira nagyjából ugyanaz vonatkozott, mint a férfiakra. Érteniük kellett az íjhoz, az állatok bőrének kikészítéséhez, ám kifejezetten az ő dolguk volt a nemezverés, az állatok gondozása, illetőleg a főzés és a jurta rendben tartása.
A nemessándorházi önkormányzat és a kistérségi pályázatok által támogatott egyesület jelenleg 25 aktív tagot számlál, öttől hatvanéves korig bezárólag.
- Csapatunk idén immár harmadik alkalommal szervezi meg nyári íjásztáborunkat, bemutatóikkal pedig már a megyén túlra is többször eljutottunk, ugyanakkor tagjaink a környékbeli viadalokon is eredményesen szerepelnek.
Legutóbb például a Keszthelyen megrendezett V. Festetics Kupa elnevezésű történelmi íjászversenyen mini kategóriában egyesületünk legifjabb tagja, az öt és fél éves Antal Letícia Vivien állhatott a dobogó legfelső fokára.- Szkíta és indián íjaim vannak - meséli bátortalanul, - s legszívesebben azokra a célokra lövök, amit otthon apukámmal ketten készítünk.
A csapat tagjai - korhű leírások és régészeti kutatások alapján - a történelmi célok nagy részét, valamint ruháikat, harci szerszámaikat, a nyíltegezeket, öveket, tarsolyokat s ivótülköket ugyanis mind maguk készítik. Sokan talán nem is gondolnák, hogy egy régi télikabát béléséből milyen gyönyörű, bőrszalagokkal díszített prémes mellény varrható.
Az egyesület jelenleg egyébként a II. Derfolg-kupára készül. A 3D-s íjászversenyt június 15-én, azaz most vasárnap rendezik a csapat nemessándorházi pályáján. Varga Lívía